Sneider Tamás, az Országgyűlés jobbikos alelnöke a Hír TV hétfő esti Híradójában “elismerte,” hogy részt vett 1992. október 23-án a Kossuth téren Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülésében. A képviselő kijelentette: nem azért utaztak a fővárosba, hogy megzavarják az eseményeket. Mint mondta, azért jöttek, hogy megalakuljon a Kisgazdapárt ifjúsági szervezete. Utána mentek át a Kossuth térre, “ahol ez a fütyülés megtörtént, abban részt is vettünk, mert én személy szerint – nem szégyellem – Göncz Árpáddal nem tudtam egyetérteni” – mondta Sneider Tamás. Az 1992. október 23-i eseményekről a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által készített jelentést, valamint a Füzessy Tibor nemzetbiztonságért felelős tárca nélküli miniszternek írt értékelő jelentést az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának honlapján hozták nyilvánosságra, de hogy az ügy mögött valójában mi húzódott, azt csak a Hunhír.info holdudvarába tartozó akkori beavatott tárhatja objektíven a nyilvánosság elé ennyi idő távlatából.

A titkosszolgálati jelentés kitér az egri szkinhedekre, akik készültek a Göncz-beszéd megzavarására. Vezetőjüket név szerint nem említi a dokumentum, de azt írják róla, hogy ő készítette elő a budapesti utat. “A leírtak ráillenek az Országgyűlés jelenlegi jobbikos alelnökére” – hangzott el a Hír Tv-ben, és megjegyezték, hogy Sneider Tamás akkoriban a Nemzeti Ifjak Egyesületének vezetője volt.

A Hír TV riporterének kérdésére Sneider Tamás azt mondta: a Nemzeti Ifjak Egyesülete képviseletében utaztak vonattal Budapestre, illetve ekkor – október 23-án – alakult a Független Kisgazdapártnak az ifjúsági szervezete. “Tehát gyakorlatilag magamra ismerhetek, csak nyilvánvalóan ezt a szkinhed jelzőt nem tudom elfogadni” – mondta a képviselő.

A képviselő kijelentette: nem azért utaztak a fővárosba, hogy megzavarják az eseményeket. Mint mondta, azért jöttek, hogy megalakuljon a Kisgazdapárt ifjúsági szervezete. Utána mentek át a Kossuth térre, “ahol ez a fütyülés megtörtént, abban részt is vettünk, mert én személy szerint – nem szégyellem – Göncz Árpáddal nem tudtam egyetérteni” – mondta Sneider Tamás.

Az mno.hu május 6-án írt arról, hogy Molnár Zsolt – aki 2006 óta a szocialista párt országgyűlési frakciójának tagja, jelenleg a nemzetbiztonsági bizottság elnöke – egykor együtt tüntetett szkinhedekkel. A portál egy a 168 Óra fotósa által készített, a hetilapban megjelent képet is közölt, amelyen a lap szerint Molnár Zsolt látható “a bőrfejűekre jellemzően fejére húzott kapucniban szkinhedekkel” Göncz Árpád köztársasági elnök 1992-es Kossuth téri kifütyülésén”. Akkor az mno.hu azt is megjegyezte: a szocialista párt “állítólagos szkinhed múltja” miatt támadta a jobbikos Sneider Tamásnak az Országgyűlés alelnöki posztjára jelölését.

Az egykori NBH most nyilvánosságra hozott jelentése szerint az 1992. október 23-i zavargásokon megjelent fővárosi és vidéki, elsősorban szkinhed fiatalok tevékenységét, két – a nyilvánosságra hozott jelentésben kitakart – szervezet koordinálta. Kiderült, hogy az állami ünnepségsorozatra készülve több olyan intézkedést hoztak, amelynek révén az események “időben” ismertté váltak: a rendőröknek október 23. előtt sikerült lefoglalniuk fasiszta röplapokat, gyakorló kézigránátokat és nagy mennyiségű robbanóanyagot is, amellyel a Szabadság téri szovjet emlékművet akarták felrobbantani.

Molnár Zsolt az MTI-nek hétfőn azt mondta: sajnálja, hogy 22 évet kellett várni a jelentés megismerésére. Ismét kijelentette: nem volt szkinhed, neve nem szerepel a jelentésben – tájékoztat a szokásos irányított felületességével az mti. De nézzük a tényeket.

Ismételten leszögezzük: az egész szkinhed história totális vakvágány, mert 1992-ben nem az volt a döntő politikai kérdés, hogy egy nyugati szubkultúrát kóstolgató magyar fiatalok politikailag is aktivizálódtak, a rendszerváltásnak hazudott függésváltás már akkor jól tapasztalható jeleit értelmezni tudták, és ki is fejezték ellenérzésüket az új rendszer ellen.

A Jobbik joggal lehet büszke politikusára, Sneider Tamásra, aki egész fiatalon megértette és képviselte azt, amely a legfőbb nemzeti politikai boszorkánykonyhákban alapkérdésnek számított a csillagváltás két éves tapasztalatainak tükrében. Erre vált egyértelműen húsba vágó kérdéssé, hogy a korábban a radikális antikommunizmussal kampányoló SZDSZ az új birodalmi függésrendszer létrehozásának csodarabbija, és ennek a folyamatnak a piedesztálra emelt alakja az 56-os rabtársai által csak Patkánynak nevezett Göncz Árpád.

Az SZDSZ béklyójából szabadulni képtelen Antall József akkori miniszterelnök atyai jó barátja és feltétlen támogatója, az MDF koalíciós partnerének, a kisgazdapártnak örökös, tiszteletbeli elnöke, néhai Pártay Tivadar, az akkor 40 ezres példányszámú Kis Ujság főszerkesztője pedig személyes kudarcként is megélte, hogy a Széher úti villájában pár éve még egy gyékényen áruló triumvirátus, Antall- Göncz-Pártay közül a főszerkesztő által csak zsidó nagytőkések egykori teniszlabda-szedegetőjeként aposztrofált Göncz nem csak kiugrott a buliból, hanem az SZDSZ hű csatlósa lett, aki már a közvélemény előtt is ismerten látványosan szembe ment Pártay imádott Jóskájával.

Pártay már a novemberi események előtt vezércikkek tucatjával támadta a szerinte árulóvá lett Gönczöt, és ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a lap olvasótáborában nagy számban jelen lévő, elítélt, meghurcolt 56-os forradalmárok és egykori recski haláltáborosok kifejezzék hatalmas ellenszenvüket a szerintük is áruló Göncz felé. Ez csúcsosodott ki 1992 október 23-án, amikor a jobbára egykori forradalmárokból, az SZDSZ valós arcát felismerőkből álló több ezres tömeg a sárba taposta az SZDSZ látványbohócát, Ájpi bácsit.

Politikai és kommunikációs szempontból ez volt a lényeg, és a Kis Ujság ezt is erősítette: nem a szkinhedek, hanem Göncz egykori társai volt rabtársai mentek neki az álnok behódolónak.

Sajtótörténeti szempontból pedig azért érdekes a história, mert a polgári újságírás hagyományain felnőtt főszerkesztő, Pártay Tivadar ekkor alkalmazta elsőként a csillagváltás után az úgynevezett karaktergyilkosságot.

Sneider teljesen az igazat mondja: a kisgazdapárt parlamenti politikusai közül páran tényleg felkarolták a nemzeti érzelmű fiatalokat, köztük Lányi Zsolt, illetve még az akkori erős embernek számító Oláh Sándor is.

A napokban nyilvánosságra hozott dokumentumokban szerepel az is, hogy az október 23.-án történtek után bizonyos kapcsolatfelvételi kísérlet történt Boros Péter akkori belügyminiszter, illetve politikai államtitkára, a kisgazda Morvai István irányába. Az évtizeddel később a Jobbiknál is próbálkozó Morvai viszont Pártay abszolút lekötelezettje és támogatottja volt, így természetes, hogy nem a “szkinhedek vonal” propagálásában, hanem a rabtársak Göncz elleni fellépése nyomatékosításában volt érdekelt.

Összegezve: Sneider Tamás, a Jobbik alelnöke az igazat mondta. A nemzeti érzelmű fiatalok nem készültek előre Göncz betámadására, viszont nyilvánvaló, hogy a politikai folyamatokat átlátva, és az SZDSZ nemzetromboló, új függésépítő valóját átlátva csatlakoztak az idősebb hazafiakhoz.

Koldus Kálmán – Hunhír.info