A körúton belüli értelmiségiek, határontúli sorstársaik, európai véleményvezérek, a 68-as diáklázadásokat társadalomformáló etalonként kikiáltó, a szabad szerelmet, szabad világot, szabad gondolatot hirdetőkből bürokratává vedlett brüsszeliek és még a 90-es években legantiszemitábbnak titulált kommunista utódpárt, az MSZP prominense, Mesterházy Attila is magából kikelve rikácsolt amiatt, hogy a Jobbik egy becsületes magyar embert, nevezetesen Sneider Tamást jelölte az Országgyűlés alelnöki tisztjére. Mesterházy Atus, aki a pesti pletyka szerint ifjú titánként a Horn–Kuncze megállapodás idején azért őrjöngött, hogy Hornnak „ki kellene basznia a rohadt SZDSZ-es zsidó bandát” a koalícióból, a Sneidert ért támadássorozat kapcsán hirtelen reflektorfénybe került Molnár Zsolt szocialista politikus fényképekkel illusztrált szkinhed múltjával kapcsolatosan csak annyit tudott nyöszörögni, hogy igen, tudott a históriáról. Az érintett, Molnár Zsótti, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke meg bőszen bizonygatta, hogy nyolc éve hordja már magánál egykori hajasbaba fényképét, amely corpus arra nézve, hogy ő természetesen soha nem volt bőrfejű.

Több mint húsz évvel az úgynevezett szkinhed szubkultúra igazi fénykora után most hirtelen mindenki elkezdett szkinhedezni úgy, hogy pár tanulmányon, könyvön kívül az átlagember nem sok ismeretanyaggal rendelkezhet a Magyarországon már a 90-es években is a korábbi korszakot idézendően a tűrt, de leginkább tiltott kategóriába tartozó mozgalomról, annak kulturális, ideológiai vetületéről. A véleményvezérek most sem veszik a fáradságot, hogy legalább tágabb ismeretanyaggal szolgáljanak a szkinhedezésre rácsodálkozó nagyérdeműnek, csak hajtogatják a maguk mantráját, amelynek lényege, hogy az országgyűlés alelnöki posztját parlamenti szavazással legitimizáltan betölthető Sneider Tamás jobbikos honatya évtizedekkel ezelőtt származása miatt vert szájba egy szerencsétlen, üldözött cigányembert. (Az csak mellékszál a történetben, hogy most leginkább azok cigányoznak ezerrel, akik a cigányozás ellen harcolnak.) A lényeg, hogy rá akarják húzni Sneiderre a vizes lepedőt, mert ő egy jobbikos gaz nyilasnácifasiszta, aki korábban abban lelte kedvét, hogy más bőrszínük miatt ütlegelte embertársait.)

Kanyarodjunk vissza az eredeti történethez. Amikor kiderült, hogy a Jobbik a korábbi parlamenti ciklusban az ellenfelei alapján is korrekt szakmai munkát végző Sneider Tamást jelöli az Országgyűlés alelnöki posztjára, egyből mindenki előjött Sneider szkinhed múltjával, külön kiemelve a liberálisok számára legszörnyűbb bűntettnek számító bírósági ügyét, hogy bántalmazott egy cigányt. Így csak ennyi, minden háttérinformáció nélkül. Fasiszta lesz az Országgyűlés alelnöke, a cigányverő – műrettegtek a körök, páholyok, hálózatok és háromszögek. (A pufajkás karhatalmistából lett miniszterelnökről, Horn Gyuláról értelemszerűen most sem szól a történet.)

Sneider Tamás fiatal, egészséges fejjel gondolkozó magyarként Egerben létrehozott egy olyan társaságot, nem sokkal a csillagváltás után, amely az angolszász divathullámot, a szkinhed mozgalmat magyarosítva, hazafias töltettel képzelte el az akkor már Európa-szerte ismert szkinhedjelenség magyarországi meghonosítását. Éppen úgy, ahogy a 70-es években a magyarországi rockerek a saját képükre formálták a nyugati rock kultúrát. Mint minden fiatal életében előfordult, és elő is fog fordulni, ezt az időszakot jellemezték kakaskodások, “bandaharcok”, az ifjúság lázadó mivoltából adódó útkeresések.

Ebbe a folyamatba illeszkedhet be, hogy Sneiderék összeütközésbe kerültek az Egerben egyre inkább rajoskodó cigányokkal, akik ebben az időben egymást is csépelték szerte az országban, és a rendőrök sem mertek nagyon közbelépni az ilyen akciókkor. Hogy miért? Pár évvel ezelőtt még cigánybűnözés kategóriában kellett oktatófilmeket nézniük, aztán hirtelen kiderült, hogy a cigány megélhetési bűnöző, akit hímes tojásként kell kezelniük.

Szóval egy ilyen alkalomkor, amikor összeütközésük támadt a viselkedésük, támadásaik és garázdaságaik miatt elfogadhatatlan cigányokkal, az egri nemzeti ifjak vezére lepofozta egyiküket. Ebből bírósági ügy lett ugyan, de hogy nem makulátlan előéletű fiatalemberrel történt az összecsapás, az is bizonyítja, hogy Sneider ellenfelét korábbi bűncselekmények elkövetése miatt már börtönből hozták a tárgyalásra.

Tehát nem azért kapta a maflást, mert cigány, hanem ismételten azért, ahogyan a többségiekhez viszonyult, ahogy velük szemben fellépett. Különben is ez a cigány história meg álszent jogvédelem csak az utóbbi évek társadalmi bélyege, hogy minden bűnözőt fel akarnak menteni származása miatt, és minden konfliktust, amelyben cigányok érintettek, etnikainak minősítenek abban az esetben, ha a cigány áldozati szerepben van, de származását eltitkolják, ha éppen elkövető. És az esetek nagy többségében az utóbbi.

Sneider Tamást tehát elmarasztalni egy fiatalkori, amúgy véleményem szerint a társadalmi többség által teljesen normálisnak tartott akció miatt nem csak óriási szemétség, hanem az árokásásnak, a cigány-magyar ellentét fokozásának egyik jelentős epizódja is.

A szkinhedező, szocion és liberális véleményvezérek számára aztán jött a hidegzuhany, hogy bizony az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, a szocialista Molnár Zsolt is kapucnis pulóverben tüntetett 56-os veteránok mellett 1993-ban a börtönspicliből köztársasági elnökké avanzsált liberális komornyik, Göncz Árpád ellen. Nincs ezzel semmi gond, miért ne fejezhette volna ki ellenérzését egy, a politikai változásokat megértő fiatal, aki a mára már a liberálisok által az ördög kaftánjának nevezett kapucnis pulcsiba öltözködött.

Csakhogy beindult a magyarázkodás. Nem, a Zsolti nem volt szkinhed, az esetről tudok, magamnál tartom a fényképét évek óta, amellyel bizonyítható, hogy nem voltam kopasz – ez Mesterházy és az érintett reakciója a Magyar Nemzetben megjelent cikk után. Szóval kicsit bizarr, hogy ez a Zsolti nyolc éve hordoz magával egy fényképet, és hirtelen előveszi, mert kérdések feltevésére számíthat. Tehát nagyon jól tudta ő is, hogy van dokumentum róla a múltból, és ez bármikor előjöhet. Csak mi a különbség Molnár Zsolt és Sneider Tamás között? Hatalmas és minőségi. Sneider múltját meg nem tagadva a 90-es évek kezdetétől fogva az általa kijelölt úton járva, ideológiát nem az uralkodó széljárásoknak cserélve, nemzeti radikálisként eljuthatott odáig, hogy egy nagyon fontos közjogi méltóságot tölthet be. Molnár Zsolt, az egykori kapucnis pulcsis Göncz-ellenes tüntetőből pedig lett egy, az egészen más elveket valló bolsevik utódpárt egyik nagyon fontos tisztséget betöltő politikusa. Aki úgy bánja “bűnét”, mint a kutya, aki hetet kölykedzett, és orral-körömmel határolódik el saját magától. El lehet ezeken gondolkodni.

Hírportálunk mindenesetre további sikert, eredményes munkát kíván a Jobbik parlamenti alelnökének, Sneider Tamásnak, és további erőt a méltatlan támadások és az övön aluli ütések elviseléséhez.

Koldus Kálmán – Hunhír.info