Pontosan öt évvel ezelőtt Budaházy György hazafi és néhány társa autójával lezárta az Erzsébet hidat, hogy így tiltakozzon az az évi választásokon a társadalom jobbik fele szerint csalással hatalomra került rezsimmel szemben. Számolják újra a szavazatokat, hirdették a blokádolók, és ezzel az akcióval vette a kezdetét egy, a módszerváltás addigi történetében ismeretlen szembenállási, tiltakozási forma a szociálliberálisoknak nevezett egykori haszonélvezők, hatalomba visszatérők és országpusztítók ellen. Az esemény felkavarta a magyar közéletet, a médiában is újszerű tudósítói, szerkesztési módszerek jelentek meg. Most öt év után bemutatjuk azokat az eddig elhallgatott információkat, amelyeket különböző okok miatt eddig nem hoztunk nyilvánosságra.

Kommunikációs szempontból az 1990-ben bekövetkezett álszent és szemfényvesztő átalakítás egyik legmeghatározóbb és a szociálliberálisokat leginkább ingerlő csodája, a Pannon Rádió 2000-ben kezdte meg működését. A nemzeti radikalizmust nyíltan felvállaló, és a parlamenti pártként szereplő MIÉP anyagi támogatását élvező érthető frekvencia addig szokatlan őszinteséggel és szenvedéllyel foglalkozott az elhallgatott nemzeti sorskérdésekkel, Trianonnal, a patkányköztársasággal, a visszacsatolás dicsőséges éveivel, a Horthy-korszakkal a sötét kommunista vészidőszakkal, a negyvenéves elnyomással. A Fidesz-kormány alatt működő Pannon Rádió szerkesztői kaptak ugyan számos támadást a Fidesz részéről, de ugyanakkor politikusai főleg a választási időszakban nagyon sokszor igénybe vették, sőt kérték a rádió támogatását. Miután kiderült, hogy a MIÉP rossz csurkista politizálásával és természetesen a homályos történések miatt is kiszédült a parlamentből, és a szociálliberálisok mondhatni úgy is, hogy a judeobolsevikok alakítottak kormányt, a rádió előtt csak egy út állt: ameddig hagyják és ameddig van még működésére anyagi támogatás, addig folytatni kell a harcot.

Ahogy a magyarországi jobb érzésű értelmiség berkeiben, úgy az utcán, különböző hagyományőrző csoportokban elkötelezett és hazájukat féltő emberek hivatalos és alkalmi gyülekezetében egyre nagyobb teret kapott a szembenállás kérdése, annak az elfogadhatatlan jelenségnek a teljes bírálata, amely kísértetiesen emlékeztetett a kékcédulás választásokra, a kommunista hatalomszerzésre. Ezek a hangok természetesen a Pannon Rádióban is egyre nagyobb teret kaptak és a kis adó szinte egyedüliként az éterbe kiáltott szavával próbálta tartani a lelket, illetve vigasztalni azt a hallgatóságot, amely a két év alatt a leghallgatottabb rádióadók közé emelte Budapesten és vonzáskörzetében.

Július 3-án, a hídfoglalást megelőző napon a Pannon Rádió Rockszerda nevezetű adásnapja jelentkezett reggel 6-tól 24 óráig. Ebben szerepelt egy, a Fiatalok Órája elnevezésű műsor, ahol ifjú értelmiségiek, vállalkozók vitatták meg az aktuálpolitikai kérdéseket. Ennek a műsornak egyik állandó meghívott vendége volt az az ifjú radikális, aki már korábban különböző mozgalmakban együttműködött Budaházy Györggyel, és fő tevékenységük, a magyarokat ért világméretű igazságtalanságra, Trianonra való figyelemfelkeltés, a békedekrétum elleni tiltakozás volt.

A fiatalember sejttette, hogy a pártfüggetlen nemzeti radikális ifjak valami figyelemfelkeltő és a módszerváltás után az idáig csak egyszer alkalmazott tömegközlekedést bénító akcióval akarják felhívni az emberek figyelmét az akkori politika tarthatatlanságára, a hatalom szemfényvesztéseire. A Fiatalok Órájában elő is jött ez a kérdés, kicsit árnyaltabb fogalmazás közepette. Ezt egyedül a Népszabadság cikkírója vette észre, hogy a műsorvezető és vendégei arról beszélgettek: sokkal kevesebbért bénították meg az országot az SZDSZ segítségével 1990-ben egy benzináremeléskor.

Elvi szinten felmerült, ha anyagi problémák miatt az egész országra kiterjedhetett a taxisblokád, akkor ebben a mély politikai válságban és hazugságözönben egy hasonló jellegű akció talán történelmi sorsfordító is lehet. Másnap Budaházy György barátaival lezárta az Erzsébet hidat, és az sem elhanyagolható, hogy elsőként vittek el a helyszínről egy televíziós riportert, és Verebes Károlyt, a Pannon Rádió munkatársát, aki természetesen nem véletlenül már az akció kezdetekor a helyszínen tartózkodott.

Még ment az egyezkedés a rendőrök és a hazafiak között, illetve a hatalom próbált szembesülni az ismeretlen helyzettel, addig a Pannon Rádió szenvedélyes hangú tudósításaiban számolt be a történésekről szinte egész műsorideje alatt. A pszichológiai szempontból is rendkívül hatásos tudósítás annak a Hering Józsefnek köszönhető, aki már izraeli haditudósítói munkája alatt megismerte a pszichológiai hadviselés legfontosabb elemeit, és kiválóan alkalmazta a hírtovábbításban. Hering, a Magyar Fórum újságírója a Rockszerda Közel-Kelet szakértője volt, ismerte a többi adásnap vezetője is. A rádiót hallgatva a helyszínre sietett, és átvéve a letartóztatott Verebes szerepkörét, a rádió rendelkezésére állt. Szuggesztív erejű bejelentkezései nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a bizonytalan hatalom csak jóval később vetette be állami terroregységeit, a megszaporodott létszámú tüntetők ellen, akik a híd után a Kossuth teret, majd a belvárosi utcákat is megbénították, és lelkes nemzeti érzelmű futballrajongókkal kiegészülve az első fizikai szembenállást produkálták a rendszerrel szemben.

Budaházyt vérző fejjel már a hídblokád elején elszállította a rendőrség Verebes Károlyékat követően, de a hazafi fényképe megjelent a különböző újságokban Magyarországon és külföldön és az internetes lapok is címoldalon hozták a blokádról és az azt követő rendőr-tüntető egymásnak szegüléséről szóló képsorokat. A hídblokád éjszakáján, akik nem a hatalommal harcoltak, hanem valami megnyugvást kerestek a felfokozott politikai feszültség ellensúlyozására elindultak a Balaton-parti Örvényesen éppen akkor induló Koppány-táborba. Itt hosszú-hosszú évek után először léptek a nyilvánosság elé a korábban szkinhednek aposztrofált, majd a Rockszerda megközelítésében nemzeti rockot játszó zenekarok. Így a Magozott Cseresznye, az Egészséges Fejbőr, az Oi-Kor és a Romantikus Erőszak.

Ez volt az első olyan tábor, ahol együtt volt a hagyományőrzés, a történelmi, őstörténeti és politikai előadásokkal a nemzeti rock bandák fellépése, gyakorlatilag az esti fő attrakcióként az egész táborstruktúrát erre kihegyezve. Ezt a Rockszerda által kitalált és megvalósított tartalmi és szerkezeti megoldást vette át azon a nyáron a Koppány-táborban megjelenő, ott evvel a kulturális-szociológiai közönségvonzó és közösségépítő lehetőséggel megismerkedő vármegyés Toroczkai László, aki azonnal rájött a nemzeti rock közönséghívó jelentőségére. Az augusztusi Magyar Szigeten ismét a húrok közé csaptak a zenekarok, és ez eredményezte, hogy a rendezvény látogatottsága az első szigethez képest nagyon megnőtt. A Magyar Szigetet azóta is évről-évre megrendezik, Budaházy pedig tovább folytatja azt, amit a hídblokáddal elkezdett.

A 2002-es Koppány-táborról és az azt követő Magyar Szigetről készített fotóinkat megtekinthetik képtárunkban.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu