Megdöbbenéssel lapoztam a Petőfi Népe április 19-ei számát, meglátva benne Vitéz Tiszaugi Szabó Tamás halálhírét. Vitéz Tiszaugi Szabó Tamást, mint magyar történészt, írót, publicistát a legkitűnőbbek között említhetjük. Édesapja magyar királyi honvédtiszt volt, akit a hadifogság után a hazai diszkrimináció várt.
Tamás a kecskeméti piaristáknál tanult, szerencséjére a 60-as évek elején a bővülő felsőoktatás megnyitotta a kizárólag műszaki felsőoktatás kapuit az “osztályidegenek” számára is. Mindettől függetlenül már a rendszerváltás előtt a lehetőségeknek megfelelően megpróbált publikálni a Petőfi Népe, a Kecskeméti Lapok hasábjain, nemzeti művészeti értékeink(Mollináry-szobor, Ferenczy Ida síremlék) megóvását hangsúlyozva.
1989 után a Bácskapocs lapban feltárta az 1919-es vörösterror és a kommunizmus kecskeméti bűneit.
Eddig íróasztalában összegyűjtött hatalmas tudását könyvekké formálta. Mintegy 10 műve jelent meg.
Legjelentősebb a Kecskeméti személyek, események és egyéb krónikák. I-IV. című műve. Ebben helyes megvilágításba helyezte több helyi történelmi személyiség (Erdősi Imre, Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály, Szigethy Lehel) életútját. Sokat foglalkozott Horthy Miklós kecskeméti látogatásaival is.
Megírta a kecskeméti piarista tanárok munkásságát, így tisztelgett emlékük előtt.
Az elfeledésre ítélt két világháború közötti kecskeméti értelmiség jelentős alakjai (Gál Tibor, Finta Sándor, Szabó Antal és mások) emlékét is megörökítette, Szintén megírta a kecskeméti I. és II. világháborús katonák, a Vitézi Rend történetét, a tragikus tiszakécskei sortűz eseményeit. Sokat foglalkozott értékteremtő iparosok munkásságával, a magyar alkotói tehetséggel (fürdők, iskolák, a tiszaugi híd építése).
Illik rá Szabó Zoltán minősítése, országot a földrajz, hazát az irodalom írhatja le. Tagja, vezetője volt a Magyarok Világszövetségének, a Történelmi Vitézi Rendnek. Nagyszámú beszédet, megemlékezést tartott. Sokat írt a kiemelkedő magyar történész, publicista, politikus v. dr. Endrey Antal (1922-2010) Nemzeti Újság című lapjában is.
Tamással sokat szerepeltünk együtt, megemlékezéseket, előadásokat tartva. Bár távozása fájdalmas, biztosak lehetünk abban, hogy munkásságával az arra fogékonyak lelkében tovább fog élni.
Károlyfalvi József – Hunhír.info