A keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus kereszthalála és főleg az az éltető remény, amelyet feltámadásával szimbolizál. Érhet bármilyen szenvedés, veszedelem, lábbal taposhatnak el egy népet, ha maradnak magok, látnokok és önfeláldozók, akkor biztos, hogy megmarad a nemzet. Jézus Krisztus életét adta értünk a keresztfán, ahova az ármány, a gonoszság, a múlt és a tradíció elvetése miatt önmagukban is meghasonlott, a természetfeletti helyett a pénz istenségét és mindenhatóságát hirdetők juttatták. A fény, a hit győzelme és a transzcendens öröklét reménye ott belül mindenkiben megfogalmazódik, és leegyszerűsítve úgy is megjelenik, hogy családjának, gyermekének, mikroközösségének tényleg egy szebb, élhetőbb világot és egy szebb jövőt akar. Aki pedig úgy érzi, hogy egy cseppet is köze van ahhoz a tágabb közösséghez, amelyet nemzetnek nevezünk, a feltámadás ünnepén önmagában is megerősíti Magyarország feltámadásának soha el nem múló, el nem felejthető végső célját. A világ forrong, hatalmas erők feszülnek egymásnak, egymással háborúban lévő nézetek, ideológiák próbálják megsemmisíteni a másikat, mindazt csak azért, hogy uralhassák ezt a világot A magyar ember nem akar a világ ura lenni. Ettől fontosabb és mélyebb emberi célkitűzései vannak. Béke, boldogság, szeretet, bőség, egészség.

Mégis ezekért a legalapvetőbb emberi kívánságokért is mennyit kell harcolni, mennyi ármány, mennyi harc, mennyi küzdelem szükségeltetik ahhoz, hogy legalább alapszinten bekövetkezhessen. Mert azok, akik a világot most vezetik, csak maguknak akarnak mindent, a legalapvetőbb emberit, és mindezeket úgy, hogy a saját boldogulásuk és felemelkedésük embermillió vesztét okozhatja.

Milyen boldogság az, milyen érzés, hogy valaki tudja: azért, hogy ő kiválasztottnak és felsőbbrendűnek tűnik, emberek sárba taposásán, a jelenkori Golgotán keresztül vezet az út. Csak a stációkon nem ők, hanem a nagy világtöbbség szenved, amely ki van szolgáltatva ennek az erőnek és minden emberi léptékét, vágyát és megnyilvánulását le akarják törni, belé akarják fojtani. Jézus Krisztus keresztútja és a keresztre feszítése, majd feltámadása mégis egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem a világkiválasztottak járnak Jézus képében, hanem pont azok az embermilliók, akik képletesen és valóságban is végigjárják ezeket a fájdalom, nélkülözés, kirekesztés és elnyomásállomásokat.

Jézus Krisztus feltámadásában korunkban az egyszerű ember feltámadása fogalmazódik meg, az olyan remények által vezetetten, amelyek valójában nem magasztos célt, hanem a mindennapi élet természetes velejáróját kellene, hogy jelentsék. A feltámadással Jézus Krisztus ünneplésével és lelkünk megvigasztalásával párhuzamosan a belső kitárulkozás mellett már most arra kell figyelnünk, hogy pár nap múlva ismét indul a háború a nemzetért, a lelkekért, a pozitív gondolatokért, és tágabb értelemben azért, hogy végre Európában, ahova időtlen idők óta tartozunk, végre mi is megtalálhassuk a minket megillető helyet.

Rendbe kell hozni ezt az elöregedett földrészt, ezt a globális hanyatlás előtti Rómát, mert szennyes áradat, belső pusztítás és pusztulat fenyegeti. ehhez az kell, hogy ott legyünk, ahol a döntéseket hozzák,a hol sorsunk felett ítélkeznek és ott olyan szövetségesek kell keresnünk, akik hasonlóan gondolkodnak, int mi. A Nyugat álszent, valójában értéktelen és kiüresedett értékeivel már semmi haladót, semmi előremutatót nem jelképe, a változás – akárcsak a hideg éjszakát felváltó melegítő nap – kelet felől közelít felénk. Annyi évszázad után most nem veszedelem, hanem erősítő támasz formájában. Mert ott, ahol a Nap kel, a sötétséget hamarabb felváltotta a fény, mint ott, ahol sokáig az égbolton van ugyan a mindent meghatározó, látható égitest, de szimbolikusan is a végén a sötétségbe hull.

Új kapcsolatokat, új szövetségeket, új barátokat kell keresni, és ebben megint szerencsések vagyunk. A Kárpát-medencéből kirajzó legkorábbi teremtmények egyik fontos állomása volt az ázsiai sztyeppék belakása és élettérré tétele, génjeinkben ma is hordozzuk azokét, akik aztán évezredek előtt is már visszajöttek, hogy aztán új utakra induljanak tovább, és utoljára Árpád apánk vezetésével tegyék ismét magukévá azt, amely a teremtés kezdete óta nekünk rendeltetett a Kárpát-medencét.

Minden magyar honfitárunknak áldott ünnepeket, magyar feltámadást kívánunk!

Koldus Kálmán – Hunhír.info