Peter Bognar a konzervatív Die Pressében Vona Gáborral, a Jobbik elnökével készített interjút, aki a második Orbán-kormány négyéves tevékenységének mérlegét megvonva sikeresnek minősíti a nemzetpolitikát, és a legnagyobb eredménynek a kettős állampolgárság megteremtését nevezi. Vona nem dobál sarat Orbánra és a Fideszre, tárgyilagosan értékel, és nem ijed meg attól sem, hogy kemény, határozott szavakkal rádöbbenthesse az európai olvasótábort a jobbikos világ és országszemléletre.
Szerinte a Jobbik parlamentbe kerülésének döntő szerepe volt abban, hogy ezen a területen áttörés következett be. Eredményként értékeli a pénzügyi stabilitás megteremtését is, noha ezért a “társadalomnak nagy árat kellett fizetnie”. A kormány a kommunikációban is nagyot alkotott, de a “pőre valóságot”, hiába próbálják retorikai trükkökkel elfedni, azt szemügyre véve nem lehet sikerről beszélni.
A munkahelyek száma nem emelkedett, a gazdasági kivándorlás folytatódott, az államadósság rekordszinten áll, nem jöttek létre hazai kézben lévő ipari kapacitások, az ország szuverenitása az unión belül nem nőtt, a magyar föld védelmét nem sikerült teljesen biztosítani.
Vona szerint Európa politikai teljesítménye lesújtó, s ha így folytatódik, a “dekadens és képmutató” földrész “eltűnik a süllyesztőben”. Európának vissza kell találnia saját útjára és saját hagyományaihoz, mert jelenleg a tőle idegen és káros amerikanizálódás útján jár. A Jobbik olyan szövetségeseket keres, amelyek az euroatlanti helyett eurázsiai jövőt képzelnek el az öreg földrész számára. Ez Oroszországgal, Törökországgal, az arab világgal és az ázsiai térség mértékadó hatalmaival jelent partnerséget.
Több szempontból is mérföldkő ez az interjú. A Die Presse eddig leginkább abban jeleskedett, hogy beállva a nemzetközi huhogók sorába rasszistafasisztázza a Jobbikot és természetesen nem egy publikációban a nacionalista magyar miniszterelnököt is mélységesen elítélje. Pedig állítólagos konzervatív médiatermék, ahol az ideológiát viszont mint más világmédiumoknál, meghatározza részben a tulajdonosi kör, részben a háttérhatalmi szemlélet. Az igaz, hogy Peter Bognar egy-két dolgozatában már szembement az antiszemitázó, rasszistázó trendnek, viszont a lap által sugallt kép még mindig negatív Magyarország, sok esetben Orbán Viktor és természetesen a vad jelzőkkel illetett lekicsinyelt és a felsőbbrendű szemüvegén keresztül ábrázolt Jobbiknak.
Vona Gábor most megszólalt az újságnak, és végre nem a Galamus csoport mindentudó véleményvezérei voltak a lap hírforrásai, hanem maga a pártelnök mondhatta el véleményét a szélesebb “européer” közönség számára. Ami egyértelműen szembeötlő lehet mindenkinek, főleg azok, akik Magyarországot a barbár pusztabunkók országának könyvelték el, hogy a sokat minősített politikai erő első embere – híven kampányígéretéhez és teljes mértékben megfelelve annak a kritériumnak is, amelyet hírportálunk annyiszor megfogalmazott a Fideszen túli lét mint a konstruktív ellenzékiség alapkérdése koncepciójában – reálisan értékelve a magyarországi viszonyokat és a kormány tevékenységét, elismerte azt, amiben jók voltak, és bírálta azt, amely kevés, vagy pedig teljesen elfogadhatatlan a Jobbik számára.
Vona nem dobált sarat Orbánra és a Fideszre, tárgyilagosan értékelt, és nem ijedt meg attól sem, hogy kemény, határozott szavakkal rádöbbenthesse az európai olvasótábort, hogy így, ebben a formájában a nemzetállamok helyetti centralista Európa, a maga züllöttségével, romlottságával és kettős mércéjével, nem lehet mérvadó az öreg földrész egyetlen lakója számára sem.
A sajátos világmédia-viszonyok közepette annak is őszintén kell örülnünk, hogy végre volt egy olyan nemzetközi ismertségű lap, amelynek munkatársa nem az uralkodó trendeknek akart megfelelni, hanem arra vállalkozott, amelyért bizonyára megorrolnak egyes körök és páholyok tagjai, hogy saját szavai alapján bemutassa a nemzeti ellenzéki miniszterelnök-jelöltet. Vona frappáns válaszai, a nemzeti radikalizmust mint retorikai és politikai tényezőt alkalmazó és használó megszólalása továbbviheti a Jobbikot azon az úton, amellyel leegyszerűsítve a világ további sorsát, a jó és a gonosz küzdelmének, a kimondott fekete, vagy a kimondott fehér harcának a nemzethez való viszonyulásnak függvényében tudja meghatározni.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
