1939. március 15-én vonult be a magyar hadsereg Kárpátaljára, ezzel az 1938-as első bécsi döntéssel visszakerült Felvidék után a területi revízió újabb lépése valósult meg. Örök dicsőség honvisszafoglaló Horthy Miklósnak, a hős magyar katonának, a magyar történelem egyik legvitézebb nemzeti szabadcsapatának, a Rongyos Gárdának!
A I. világháborúban elszenvedett vereséget követően megkötött trianoni terrordiktátum a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát és a magyar népesség egyharmadát. A magyar politika fő célja a következő évtizedekben a területi revízió elérése lett, ennek érdekében a harmincas évektől a versailles-i békerendszer megváltoztatásában szintén érdekelt fasiszta Olaszországgal és a nemzetiszocialista Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat. A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak juttató müncheni egyezmény után született meg 1938. november 2-án az első bécsi döntés, amely Szlovákia csaknem kizárólag magyarlakta déli részéből 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza Magyarországnak.
A magyar közvéleményben az eufória mellett némi csalódottság is érezhető volt, mivel Szlovákia és Kárpátalja nem magyar lakta részei nem kerültek vissza. A lehetőség 1939 márciusában, Csehszlovákia szétesésével érkezett el. A hónap elején Emil Hácha csehszlovák államfő megszüntette Kárpátalja autonómiáját, majd március 9-én elrendelte Josef Tiso szlovák miniszterelnök letartóztatását. Tiso Berlinbe menekült, s miután Hitler támogatásáról biztosította őt, március 14-én visszatért Pozsonyba s kikiáltotta Szlovákia függetlenségét. Másnap Hitler csapataival bevonult Prágába és arra kényszerítette Háchát, hogy beleegyezését adja a Cseh-Morva Protektorátus létrehozásához, amivel az 1918-ban létrejött Csehszlovákia megszűnt létezni.
A Teleki Pál vezette magyar kormány már március 10-én határozatot hozott, hogy Kárpátalját akár német beleegyezés nélkül is el kell foglalni. Három nappal később megérkezett Hitler jóváhagyása, s azonnal mozgósították a hadsereget. Kárpátalja visszaszerzése március 15-én hajnalban kezdődött Szombathelyi Ferenc altábornagy vezényletével, a hadművelet 17-én fejeződött be, Teleki 18-án bejelentette a magyar-lengyel határ helyreállítását. Néhány nappal később, március 23-án három magyar harci egység megtámadta Szlovákiát, és mintegy 20 kilométerrel arrébb tolta a határt, hogy hadászatilag biztosítsa az ungvári vasútvonalat. A magyar diplomácia indoklása az volt, hogy Szlovákia és Kárpátalja között soha nem volt kialakított és rögzített határvonal és az első bécsi döntés sem határozta meg pontosan Szlovákia keleti határait. Az éppen születő félben lévő Szlovákia hadereje csak lassítani tudta a magyar előrenyomulást, amely a vitatott területsáv megszerzése után leállt, s 24-én létrejött a fegyverszünet. A szlovákok német segítséget kértek, de Berlin Budapestnek adott igazat, s Magyarország megtarthatta az elfoglalt sávot.
A magyar csapatok által 1939 márciusában elfoglalt 12 171 négyzetkilométernyi területen 496 ezren laktak.
Horthyék országgyarapítása 1940-ben a második bécsi döntéssel folytatódott, amikor Észak-Erdély került vissza az anyaországhoz, majd 1941-ben a magyar hadsereg megszállta a Délvidéket is. Ekkorra Magyarország a Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a lakosság több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része az anyaállam határai közé került. Az 1947. február 10-én aláírt párizsi terrorbéke béke ugyanakkor visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek mondta ki az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetköz közelében három falut át kellett engedni Csehszlovákiának. De elment tatár, elment török, Trianon sem örök!
Hunhír.info
