A honvédelem – profán példával a gépjármű biztosításhoz hasonlóan – nemzetünk „kötelező biztosítása”. Lehet latolgatni, takarékoskodni, megéri – nem éri meg, gazdaságos – nem gazdaságos, lesz konfliktus – nem lesz, és ki tudja még milyen kifogásokat találni, de nem törődni vele, figyelmen kívül hagyni bűnös cselekedet. Mit látunk a valóságban?
Korábbi cikkeimben a közigazgatás jó néhány szakterületén érintettem a vezetés kérdését, követelményeit. Röviden be is fejezhetném mondanivalómat avval, hogy mindezeket össze kell hangolni. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet! Már a felvetett gondolatok sem közelítik meg a teljességet. Néhány kiválasztott ágazat tevékenységének éppen csak a felületét érintettem. A felsoroltak és a nem említettek valós honvédelmi kötelezettségeinek elemzéséhez is komoly apparátusra, kutató munkára lenne szükség. Ha megszületne az elmélet, hol van még a megvalósítás, a feltételrendszer!?
Márpedig a honvédelem – profán példával a gépjármű biztosításhoz hasonlóan – nemzetünk „kötelező biztosítása”. Lehet latolgatni, takarékoskodni, megéri – nem éri meg, gazdaságos – nem gazdaságos, lesz konfliktus – nem lesz, és ki tudja még milyen kifogásokat találni, de nem törődni vele, figyelmen kívül hagyni bűnös cselekedet. Mit látunk a valóságban? A honvédelem, mint össztársadalmi tevékenység a perifériára szorult. Építése, fejlesztése, sajnos még gondolatisága is a maradvány elvre építve kap támogatást.
A költségvetési kérdésen túl nézzünk egy kicsit közelebbről a szakágak munkájába. A gazdaságirányítás, a területfejlesztés, az oktatás, az egészségügy és sorolhatnám az államigazgatás majd’ minden szegmensét, el van foglalva saját gondolataival, eredményességi mutatóival, nem tekinti saját munkájának, feladatának a honvédelmet. Ha ez mégis valamilyen kényszer hatására előfordul, szigorú árat szab a honvédelmi tárcának. /Lásd.: Debreceni katonai középiskola fenntartásához a HM ad támogatást./ Jól tessék érteni, a saját tárca költségvetésébe nem tervez honvédelmi célú kiadást – mondván nem az ő feladata – fizesse a HM tárca!
Lehet így is, fordítva gondolkodni, de akkor már a tervezés időszakában minden tárca, ágazat tervezze, forintosítsa honvédelmi feladatait, adja át a fő koordinátor, a HM részére. A központi költségvetés oda biztosítsa az anyagiakat. Azt gondolom, hogy ez már csak technikai kérdés. A lényeg az, hogy az állam „kötelező biztosítási” feladatai, pénzügyi szempontból alátámasztottan, tervezve legyenek. A nagyobb gondot ott látom – nem mintha a pénzhiány nem lenne elég nagy gond – hogy a honvédelem teljes rendszere szétdarabolt. Mint ahogy’ azt a korábbiakból látjuk – amit alátámaszt a honvédelmi törvény is – hazánkban nincs olyan személy vagy szervezet, akiket valamilyen módon ne érintene honvédelmi kötelezettség.
Ugyanakkor az egyes államigazgatási szakágak, törvényekkel körülbástyázott, túlzott autonómiája, szakmai, szervezeti hiányosságai szinte áthághatatlan akadályt gördítenek a prognosztizált konfliktushelyzetek megoldásának tervezése, szervezése és sajnos alkalmanként a végrehajtása elé is. Emiatt alakult ki a katasztrófahelyzetek első napjaiban az a káosz, amikor spontán segíteni akarásból közel 150 fő, több mint 30 szervezet nevében, saját tervei alapján vezetni is akart. Később aztán az objektív szükségletektől kikényszerítve kialakult az a szűkebb csoport, akik a legfontosabb döntéseket meghozhatták, de odáig, a legmeghatározóbb időszakban napokat vesztettünk.
Sok a felesleges párhuzamosság is, ami tovább fokozza a zavart. Vannak tervei a HM-nek, a BM-nek, a katasztrófa-elhárításnak, a vízügynek, a megyének, a helyi önkormányzatoknak meg még százféle szervezetnek, de a kolontári védelmi terv mégsem tartalmazta a vörös iszap veszélyforrását. Sorolhatnám még a 2006. augusztus 20-ai katasztrófát; az engedély nélküli, vagy elnéző módon beépített veszélyes területeket; a migráció ellen tett, korántsem hatékony intézkedéseket; a határőrizet lebénítását a dél-szláv polgárháborúk idején; a hatósági jogkörök hiányát gazdasági szervezetekkel szemben. Valamennyi bekövetkezett baj, katasztrófa arra utal, hogy nincs egységes védelmi vezetés.
Példaként a veszélyhelyzetekre emlékeztetnék az egyik NATO-törzs által vezetett gyakorlatra. A papíron beállított polgárháború közepette az egyik zászlóaljunk azt a feladatot kapta, hogy a közeli nagyváros állatkertjéből kitörtek a nagyragadozók. A kérdés így szólt: „Mit tesz a lakosság védelme érdekében?” A megoldás nem érdekes, csak a szemlélet, amit sugall! Minden hadsereg legfontosabb, fő feladata az őt fenntartó társadalom védelme minden olyan esetben, amikor már a normál béke élet szabályai nem elegendőek a védekezéshez.
Tián József – Hunhír.info
