Engedtessék meg nekem, hogy most megkerüljem a legfontosabb, mindenek fölötti kérdést. A család, a társadalom felelősségét az igazi hazafivá való nevelésben. Az igazi, szívből fakadó hazaszeretet, magyarságtudat nélkül csak gazdasági kényszerekkel terelgetett érdekcsordák vannak a nemzet helyett.

Úgy gondolom, hogy ezen a magasztos, közös elhivatottságon túl nekem most elegendő a honvédelem aspektusival foglalkozni.

Ha visszagondolunk az alapaxiómákra – a honvédelem különböző mértékben minden állampolgárt érint – a címben foglalt két szó még kevésnek is tűnik, ki kellene egészíteni a „felkészítés” kifejezéssel is.

Az igen dicséretesen változó honvédelmi nevelőmunka – honvédelmi oktatás az iskolákban, középiskolában akár érettségi tantárgy is lehet, a katonai középiskolák újjáélesztése, a szerződéses katonák kiképzése, az önkéntes tartalékosok felkészítése – jelentős része az önkéntesség, a munka vagy hivatás választás alapján valósul meg. Ugyanakkor a társadalom nagyobbik része, a már nem iskolás korúak, nem pályaválasztók kikerülnek ebből a jól felépített rendszerből.

Az egyik fontos csoport azok a potenciális tartalékosok, akik a kötelező iskolai tanulmányokon túl nem részesülnek honvédelmi felkészítésben, de törvényi kötelezettségük alapján – 18-40 éves férfiak – mozgósíthatóak.

A felkészülés nélküli behívás és katonai feladat ellátás igen nagy kockázatot jelent számukra. Képzésükre két lehetőség mutatkozik. Behívásuk után néhány hónap kemény katonai képzés az „éles” bevetés előtt, természetesen ennek időfeltétele nem mindig adott.

A másik módszer látszik célravezetőbbnek. Békeidőben legalább 2-3 hónap időtartamú, gyakorlati- és elméleti honvédelmi tanfolyam, melynek törvényi hátterét, körülményeit, feltételrendszerét meg kell teremteni.

E csoportnál nem elegendő csak a törvényi kötelezettség, meg kell teremteni a motivációt mind az egyén, mind az Őt befogadó közösség számára is. (Adókedvezmények, munkapályázati előnyök, költségtérítések, polgári munkavégzésre adott jogosítvány, stb.) Igen fontos motiváló tényező lehet az is, hogy polgári foglalkozása harmonizáljon katonai szakképzésével.

Gondos szervezéssel és megvalósítással odáig kell eljutni, hogy honvédelmi felkészítését ne kényszernek, hanem olyan állami szolgáltatásnak tekintse, ami a saját szűkebb és tágabb közössége számára ad biztonsági lehetőséget.

A másik kiemelt, honvédelmi felkészítést igénylő csoport azokat a személyeket, csoportokat foglalja magába, akik meghatározó szerepet töltenek be a hadigazdaság működtetése területén. Korábban, a kiegészítő parancsnokságok nyilvántartásában a „nem behívható” jelzést kapták. Összetételük rendkívül bonyolult a közellátástól a haditermelésig, az egészségügytől az árvaellátásig minden háborús- vagy katasztrófahelyzetre kiterjed. Éppen ezért felkészítésük csak központi elvek mentén szervezett, helyi értékelés alapján valósulhat meg. Végrehajtója, szervezője, a már korábban említett megyei szintű honvédelmi közigazgatási szerv lehet. A veszélyhelyzet vagy szolgáltatás prognózisát csak helyben lehet meghatározni. Természetesen lehetnek országos érdekeket szolgáló elemek, de lehetnek lokális, nélkülözhetetlen tevékenységek is.

A harmadik nagy csoport felkészítéséről sem feledkezhetünk meg. Ők az adott fegyveres vagy más konfliktus elszenvedői. Nem kell tenniük semmit, nincs feladatuk, de a vészhelyzet hatásainak következményeit csökkenteni kell. Egyszerűen menekülőknek is nevezhetném őket.

A legegyszerűbb változatot sajnos mindenki ismeri. Az árvíz sújtotta területek kitelepítettjei vagy a vörösiszap-katasztrófa áldozatai. Ezekben az esetekben a nagyságrend a meghatározó. A kolontári katasztrófa után néhány nappal már csak néhány család volt közösségi szálláson, a Sajó menti árvíznél a károsultak nagy száma miatt a szükséghelyzet már hónapokig tartott, a menekülők és befogadóik száma lényegesen nagyobb volt.

Nem akarok ijesztgetni, rémületet kelteni, de gondolnunk kell egy százezres lakótelep földrengés utáni állapotára, vagy háborús helyzetben a hadszíntérré vált területek városainak, falvainak kitelepítésére.

A mi kis szervezetünk természetesen nem képes sem országos sem lokális, pontos adatokra épülő prognózisok készítésére. Annak az ódiumát viszont úgy érzem, hogy vállalnunk kell, hogy azokról a felkészítési kérdésekről, minden riadalomkeltés nélkül beszélnünk kell, amit senki nem kíván, de bekövetkezhet. Ha van terv, van ismeret, tervezett, tudatos tevékenység, akkor elkerülhető a káosz, a különben is bekövetkezett, elszenvedett veszteségek további növekedése.

Tián József
utászezredes

Tián József – Hunhír.info