Éjféli harangozást és gyertyagyújtást kezdeményez a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a 2014. január 6-ról 7-re virradó éjjel, a madéfalvi vérengzés 250. évfordulója alkalmából. Izsák Balázs SZNT-elnök közölte, hogy a madéfalvi vérengzés 250. évfordulóján a székely nemzeti ellenállás két esztendejére, 1762-63-ra is emlékezni kell.
“Ma is ragaszkodunk ahhoz a szabadságeszméhez, amelyért eleink küzdöttek, és amelyért meg is haltak, ha az önkény nem hagyott más választást. Ma a jog és demokrácia eszközeivel küzdünk érte, hiszen ma a székelyek szabadságát az autonómia intézménye hozhatja el” – fogalmazott felhívásában az SZNT elnöke.
Azzal a kéréssel fordult a történelmi magyar egyházak székelyföldi gyülekezeteihez, hogy a január 6-ról 7-re virradó éjszaka, éjfélkor szólaltassák meg a harangokat, a székelyek pedig otthonaikban tegyenek égő gyertyákat az ablakpárkányokra. “Imádkozzunk együtt, a madéfalvi áldozatok emlékére és Székelyföld jövőjéért” – áll a felhívásban. Izsák Balázs arra kérte a székelyföldi papokat, hogy előzetesen hirdessék ki a templomokban a harangozást.
Az 1764. január 7-ei madéfalvi vérengzés siculitidium (székelygyilkosság), illetve madéfalvi veszedelem néven ivódott be a köztudatba. Ennek előzménye, hogy Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és katonai szolgálatuk fejében nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat.
Sokan közülük elbujdokoltak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak meg Mária Teréziának. Siskowich altábornagy utasítására a császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul rátámadtak a Madéfalván gyülekező székelyekre. A támadás több száz ember halálát okozta, és megtörte a székely ellenállást. A moldvai csángók egy része a madéfalvi vérengzés után Moldvába menekült székelyek leszármazottja.
Hunhír.info
