Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve az egyenlő bánásmód elvéhez kapcsolódik. Álláspontunk szerint azonban mind nemzetközileg, mind szűkebb, mondjuk európai uniós viszonylatban tetten érhető a hátrányos megkülönböztetés a multi-és transznacionális cégek munkavállalói esetében folytatott magyarországi gyakorlatban. Mind a bérek, mind a túlzó teljesítményelvárás tekintetében.

Kijelenthető, hogy az elmúlt 24 év kormányai semmit sem tettek a bérek európai szintre való felzárkóztatásáért, sőt, inkább ellene dolgoztak. A korábbi – pártállami – központi bérszabályozást, új, de a munkavállalókra továbbra is hátrányos módszerek váltották fel. A rablóprivatizáció, majd a hazaáruló politika által teljesen tönkretett, a külföldiek kénye-kedvének kiszolgáltatott magyar gazdaság összeomlása miatt utcára kerülő milliók kiszolgáltatottságát pedig tovább súlyosbították a szakszervezetek jórészének rövid pórázra való kötésével. Az unióba való belépésünk jottányit sem javított a helyzeten – igaz sokan nem is várták ezt. A szocialisták kormányzására kár is szót vesztegetni, a jelenlegi kormány pedig a rugalmasnak kikiáltott munkajogi szabályozással, a gyakran cinikus és hazug munkaerő-piaci politikájával pedig csak tovább rontott a helyzeten. Az ügyesen megfogalmazott és folyamatos kormánypropaganda helyett érdemes inkább a saját helyzetünket elemezni és feltenni a kérdést, vajon ennyi elvesztegetett évtized után érdemes-e az eddig kormányzó pártok hazug ígéreteire bízni a bérek érdemi növelését?

Mint ismeretes, Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő a külföldi cégek jelenléte, akik pont nemzetközi voltuk miatt sokkal tőkeerősebbek, mint a magyar kis- és középvállalkozási, vagy akár nagyvállalkozói, állami szektor. Vagyis érdemes náluk elkezdeni a bérszínvonal növelését.
Már halljuk is a megszokott választ, hogy akkor majd kivonulnak és akkor pedig majd mi lesz velünk? Érdekes, hogy az viszont cseppet sem jelent problémát, hogy helyettük inkább a magyar gazdaság százmilliárdjai és magyar munkavállalók százezrei vonulnak ki külföldre. De jobb, ha tisztázzuk: vannak olyan ágazatok, amelyekben kifejezetten hátrányos a külföldiek minden határon túllépő terjeszkedése, ilyen például a közszolgáltatások, a kereskedelem, az élelmiszeripar, a bankszektor. A fő probléma nemcsak ott van, hogy a magyarországi piacszerzésük során, a hazai tőkeszegény és az állami elvonásokkal és az uniós szabályokkal is sújtott magyar vállalkozásokat kiszorították, hanem ott is, hogy cserébe gyakran semmit, se állami adóbevételeket, se minőségi munkahelyeket, se normális béreket nem adtak. Ha elemezzük példának okáért a hazánkban működő multinacionális kereskedelmi láncokat, azt láthatjuk, hogy a nemzetközi összehasonlításban is jelentős hazai forgalmukon felül, az egy munkavállalóra jutó árbevételük is gyakran megegyezik az adott cég nemzetközi átlagával, viszont nyereséget nálunk nem vallanak be, az általuk biztosított bérek színvonala pedig a töredéke a nyugat-európainak. Külön érdekesség, hogy a mérlegbeszámolóikban kimutatott veszteségek, sanyarú és kilátástalan helyzetük ellenére mégis annyira szeretnek nálunk működni és terjeszkedni, hogy úgy szaporodnak, mint eső után a gomba. Olyannyira, hogy egyik-másik multi lánc immár nálunk építette fel legtöbb európai hipermarketjét. Más ágazatokban jelenlévő külföldi befektetői csoportok általános gyakorlatában is kimutatható a fenti jelenség, de szükség van a helyzet alaposan feltérképezésére.

Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve az egyenlő bánásmód elvéhez kapcsolódik. Álláspontunk szerint azonban mind nemzetközileg, mind szűkebb, mondjuk európai uniós viszonylatban tetten érhető a hátrányos megkülönböztetés a multi-és transznacionális cégek munkavállalói esetében folytatott magyarországi gyakorlatban. Mind a bérek, mind a túlzó teljesítményelvárás tekintetében. Ezen pedig sürgősen változtatni kell, ezért is nyújtott be a Jobbik ezzel kapcsolatosan határozati javaslatot az Országgyűlésbe. A parlamenti pártok, különösen a kormány erre adott válasza bizonyítani fogja viszonyukat a magyar munkavállalók helyzetének javításához.

Bertha Szilvia

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa.

Hunhír.info