Immáron akár havi 50 ezer forintot is lehet azzal keresni, ha össze tudjuk kötni a tyúk képét a tyúk szócskával, vagy a teve szót a teve képével, de, ha jól figyelünk, akkor azt is megtanulhatjuk, hogy a bogrács az nem bútor, hanem főzőedény. Ehhez és még nagyszerűbb alsó osztályos feladatok elvégzéséhez verbuváltak több tízezer “közfoglalkoztatottat”

Több tízmilliárd forint „értelmes” elköltéséhez, amitől a kormány nem kevesebbet vár, mint a munkaerő-piaci kompetenciák – képességek – jelentős fejlesztését a jobb elhelyezkedés érdekében.

Ha komolyan vesszük a kormány szándékát és elhessegetjük még a gondolatát is annak, hogy itt bizony egy orbitális pénzlenyúlással egybekötött kampányfogásról van szó, akkor feltehetjük a kérdést, hogy vajon milyen munkahelyek betöltésére lesz képes az a munkanélküli, aki ezután tudja megkülönböztetni a tigrist a szekrénytől, vagy ezen a tanfolyamon sajátítja el azt a tudást, amellyel el tudja dönteni, hogy 3000 forint mégiscsak több pénzt jelent 2000 forintnál. Vajon milyen jellegű munkavégzésre jelent kompetenciát, ha a munkanélküli itt tanulja meg, hogy mire való a burgonya, vagy itt ismerkedik meg a pénz fogalmával. Ismerve a kormány eddigi politikáját, feltételezzük, hogy mindez csak alátámasztja jövőképüket a magyar munkaerőpiacról- vagy inkább rabszolgapiacról – ahol nem az értékteremtő, magas szakmai tudást igénylő, magas bérezésű munkahelyek betöltéséhez szükséges tudást megszerzését szeretnék támogatni, hanem a végtelenségig kiszolgáltatott, legalantasabb bérmunka elvégzésére alkalmas tömegek foglalkoztatását, elhelyezkedését.

Természetesen nincs azzal semmi gond, ha a lehetőségek szerint minden eszközt felhasználnak a tudatlanság, a képzetlenség felszámolására, de ezt az iskoláskorban kellene mégiscsak megoldani, méghozzá az iskolapadban, a közoktatás keretén belül. Ha ott nem megy, akkor jöhet a társadalmi-szociális felzárkóztatás, erre is jut pénz bőven. Talán az sem lenne baj, ha szembenéznének végre a problémákkal, őszintén beszélnének róla, ha pedig végképp nem jut semmi az eszükbe, akkor meghallgathatnák végre a Jobbik ezzel kapcsolatos javaslatait.

Szóval sok mindent lehetne tenni, de el kellene végre gondolkozni azon, is, hogy tényleg az az egyetlen helyes és járható út, hogy súlyos tízmilliárdokat – amelyek nagy részét a munkahelyteremtésben élen járó kis-és közepes vállalkozásoktól vonnak el- szinte kizárólag olyan képzésekre költik, amelyek eredményeképpen jottányit sem javul a munkavállalási esély, a foglalkoztatás helyzete. Ráadásul furcsa és disszonáns íze van annak is, ha a hírek szerint többségében értelmetlen feladatok elvégzésével járó tömeges téli közfoglalkoztatási és felzárkóztatási képzési program ötlete, éppen a választási kampány alkalmával jut eszébe a kormánynak. Pontosan akkor, amikor már szinte mindenki szembesült azzal a ténnyel, hogy ebben a kormányzati ciklusban a nagy fogadkozásokon és a statisztika manipulációján kívül szinte semmi nem történt a munkanélküliség felszámolásával kapcsolatban. Lehet, hogy pont a kormányzati kompetencia (képesség) hiányzik mindehhez.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa

Hunhír.info