Reggel 7 óra óta kínálja a magyar árut a pult mögül Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Az országjáró pártelnök következő állomása ugyanis a pincérkedés és közmunka után a gyöngyösi piac. Az álruhás országjárásnak nevezett miniszterelnök-jelölti kampányt kommunikációs szempontból újszerű és zseniális húzásnak tartom, leginkább az ismert kommunikációs és propagandaelemek találó összefoglalóneve alapján.
Igazán nem érhet a vád, hogy elfogult vagyok a Jobbikkal szemben, hiszen az elmúlt tíz évben nagyon sok esetben kritizáltam a párt tevékenységét, ostoroztam leginkább azokat a kommunikációs hibáit, amelyet elkövettek. Vona Gábor pártelnökké választása előtt szinte egyedüli kommunikációs szakemberként jeleztem, hogy akkor lehet csak sikeres a MIÉP-Jobbik-Harmadik Út projekt következtében elhasználódott párt, ha egy olyan arccal áll a nyilvánosság elé, amelyet mind a radikálisok, mind pedig a polgári körös értelmiség el tud fogadni.
Üdvözöltem a gárda és a Jobbik kapcsolatát a párt parlamentbe kerülése előtt, a tabudöntögető témák előhozatalát, és a társadalom legégetőbb problémáira adott válaszait, különös tekintettel a közbiztonságra, illetve a MIÉP-es időkből származó gondolatkörre, amely Magyarország gyarmatosításával, felvásárlásával és kizsákmányolásával foglalkozik. Telitalálatnak tartottam például Gyöngyösi Márton szerepeltetését és országjárását, és meglátásaim be is igazolódtak azáltal, hogy az általam, illetve a Hunhír.info hírportál által százas nagyságrendű híradásokkal, cikkekkel alátámasztott tevékenységű Gyöngyösi Márton jelentős szavazatot hozott a nemzeti ellenzéknek. Leginkább a Fidesz holdudvarához tartozó értelmiség köréből.
Több alkalommal is jeleztem, hogy a Jobbik 19-re húzott lapot a fiatalokat megszólító kampányával, amely sikeresnek mondható, de ennek a kampánynak a kiszélesítését tartom célravezetőnek a társadalom más rétegei, csoportjai, közösségei irányába is. A politikusok gyakorlatilag a 90-es csillagváltás óta keresik azokat a társadalmi színtereket, ahogy a választókkal közvetlen emberi kapcsolatot létesíthetnek, a MIÉP hőskorában például Csurka István a közismert rockzenésszel, Schuster Lóránttal, a párt fővárosi képviselőjével járta a budapesti piacokat és vásárcsarnokokat a hétköznapi jelenségek tanulmányozására, illetve az ebből származó tapasztalatok begyűjtésére.
A Jobbik elnöke, Vona Gábor álruhás országjárása kommunikációs szempontból telitalálat. Már maga a megnevezés, az akció összefoglaló címe is érzelmi húrokat penget, elég csak Mátyás király népmesékből, legendákból ismert tevékenységére utalni. Jelzi ez azt a vezetői szándékot, amelyet Vona már nyíltan felvállal, hogy több akar lenni, mint Magyarország miniszterelnöke, és hatni tud a magyar néplélekre, hiszen a népmesék, mondák, történetek jelentőségét a kommunista diktatúrák időszaka sem tudta kiirtani az emberekből, és ha napjainkban a gagyi televíziók hatása erőteljes is ugyan, ez a több évszázados, genetikailag is kódolt igény ebben a népmesei világban mostanság is megjelenik.
Vona nem csak a piacon, az egyik legfontosabb közösségi fórumon jelenik meg, noha természetesen ezt vétek volna kihagyni, hanem az adott régiók társadalmi berendezkedését is alapul véve a mindennapi élet számos területén tűnik fel nagyon is valós és nem álruhás szereplőként. Mindig abba a szerepbe bújva, amely az adott régióra, az ott élőkre a legnagyobb hatással lehet. Ezáltal a politikus és a hétköznapi ember kapcsolatát erősíti, jelzi azt, hogy akár közéjük tartozó is lehet, de mindenképpen az érdekeiket képviselheti, ugyanakkor személyessé teszi azt a lassan személytelenedő politikai világot, amelyben az emberi kapcsolatok leginkább csak a politikai botrányok kapcsán kerülnek a közvélemény érdeklődési körébe. A cigány közmunkások társaságában talicskát ragad, ha kell, vendéglátóipari-egységben felszolgálóskodik és számos olyan szűz terület van még, amelyet kihasználhat. Ezeket csak azért nem írom le, mert nem akarok ellenfeleinek muníciót szolgáltatni.
Mondhatnák Önök, hogy nincs ebben semmi újdonság, hiszen szemkilövető diktátor is próbálkozott már hasonlókkal, lásd beköltözése a cigányok közé az Avasra, viszont értelemszerűen a liberálisok bábuja csak olyan társadalmi közegben tűnhetett fel, amely a jelenlegi Magyarországon kommunikációs szempontból minimum necces elismeréssel kecsegtethet. Egy olyan politikus, aki a rend pártján állva váltig hangsúlyozza, hogy a társadalom számára és Magyarország fejlődése szempontjából támogatókra és ellenzőkre, az országért tenni akarókra, és az ellene áskálódókra osztja származásra, nemre és vallásra való tekintet nélkül Magyarországot, teljesen hitelesen jelenhet meg mondjuk a cigány közmunkások körében is. Egy olyan ember pedig, aki az ország, a nemzet és a magyarság jövőjét mindig figyelmen kívül hagyja, nem ilyen megközelítés alapján szelektál.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
