A Fidesz teljes népességben mért támogatottsága – több mint másfél év után – ismét elérte a 30 százalékot, miközben más pártok nem tudták növelni a szavazóbázisukat- állítja a Medián. Noha a demokratikus ellenzék ilyenkor természetesen megkérdőjelezi a közvélemény- kutató komolyságát, összeadja az alomhoz tartozók részegységei eredményét, és a habozókat tünteti fel potenciális tartalékaként, meglátásunk szerint ezzel lövi a legnagyobb öngólt.
Az össze-vissza beszélő hazai és idegen liberális médiahatalmak egyrészt rettegnek a szélsőjobb erősödésétől, másrészt idehaza azt hajtogatják, hogy csak a külföldi sajtó félelme tükröződik ezekben a megállapításokban. Na, ezen fognak elhasalni.
A Medián jelentése szerint a választópolgárok 35 százaléka nem támogat egyetlen pártot sem, de számuk tendenciózusan csökken. Ha a folyamatok nem változnak, néhány hónapon belül a Fidesz tábor méretében újra meghaladja a bizonytalanok táborát. Úgy tűnik, hogy a kormányzás első két évében a Fidesztől elpártolt emberek nem csapódtak valamelyik baloldali vagy szélsőséges párthoz hanem épp ellenkezőleg, a Fidesznek szép lassan sikerül visszacsábítani őket. A népszerűségi adatokból tökéletesen kirajzolódik a “felező válság”, vagyis hogy a kormányzás első két évben meghozott népszerűtlen intézkedések csökkentik a kormánypárt támogatottságát, majd a kormányzás utolsó két évében a támogatás növekedésnek indul.
Egy év alatt 18 százalékról 30 százalékra nőtt azok aránya, akik úgy érzik, hogy az országban jó irányba mennek a dolgok, és két év után először haladja meg az egyharmadot azok aránya, akik elégedettek a kormány teljesítményével. A javuló megítélés a miniszterelnök népszerűségében is megmutatkozik, és meghaladja a Fidesz népszerűségét. Míg a Fideszt a teljes népesség 30%-a támogatja, Orbán Viktort 39 százalék látná szívesen „fontos politikai szerepben”.
Ugyanakkor a választók abszolút többsége (52 százalék) azt szeretné, ha 2014-ben kormányváltás következne be, de számuk folyamatosan csökken. Ráadásul erősen megosztottak abban a kérdésben, hogy ki lehetne egy ellenzéki összefogás vezetője. Az ilyen válaszadók 40 százaléka Bajnai Gordont, 32 százaléka Mesterházy Attilát látja erre alkalmasabbnak, 28%-uk egyiküket sem tartja alkalmasnak – fogalmaz a kutatóközpont jelentése.
A fősodor mindig beleesik abba a hibába, hogy a magyarországi politikai palettán a lájtosan nemzeti kormánypártokkal, és az idegen bankárok, multik, gyarmatosítók, befektetők különböző, kész átverés show-t játszó mindenféle kamu zászlók alatt megbúvó alakulataival, az úgynevezett demokratikus ellenzékkel számol. Persze, közös az érdek, hogy partvonalra kényszerítsék a radikáljobbot, de ez a sok aljas támadás mellett leginkább csak arra szoritkozik, hogy nem akarnak számolni a Jobbik erejével és társadalmi hatásaival.
Maradjunk csak egy adatnál. Az egyszerűség kedvéért csak azokat nézzük, akik sem a szocion piperkőcöt, sem a libás pusztítót nem kívánnák a miniszterelnöki székben látni. Miután ez a mennyiség nagyon sok embert takar, egyértelmű, hogy nem a korzók és orfeumok belterjes pesti világága által támogatott jelöltről lehet szó. Akkor kiről- tehetti fel a kérdést az abszolút naiv olvasó, de szerencsére hírportálunk látogatói döntő többségére nem ez a szemellenzős naivitás jellemző. megmondjuk, ami nyilvánvaló: bizony, nagy az esély arra, hogy ez a 28 százalék Vona Gábort, a Jobbik elnökét látná szívesen a kormányrúdnál.
Úgy gondoljuk, reális az esélye annak, és most kapaszkodjanak meg, hogy a Jobbik előlép a választásokra a második erővé, és miniszterelnök-jelöltje, Vona Gábor lezúzza a demokratikus ellenfeleket. Tulajdonképpen nincs nehéz helyzetben a párt, hogy ezt a folyamatot ne tudná beteljesíteni. Konkrét politikusokhoz is kapcsolhatóan semmi perc alatt összerakhat egy olyan programot, amely egyértelműen hozzácsapja a meglévőkhöz ezt a 28 százalékot.
Az ellenfélnek nem akarunk muníciót adni, ezért általánosságban azért előre felvillantunk néhány sarokpontot. Amit a Fidesz nem mondhat ki, azt a Jobbik megteheti. Gyöngyösi országjárása az élő példa arra, hogy van rá igény. Amit a Fidesz nem tehet meg az oligarchák szorításában, azt a Jobbik igen.
Történelmi példákkal. Bázisának az ifjú, a világhatalommal szemben lázadó, öntudatos és büszke magyarokat, a kisnemeseket, és a felszabadított jobbágyokat tekinti. A demokratikus ellenséget meg simán csak leleplezi: szociális kaftánba bújt idegenérdek-védő, szálláscsináló fenevadak.
A folytatás következik.
Kostás Roland – Hunhír.info
