Ferenc pápa iménti, 2013. június 24-én a vatikáni Apostoli Palotában a Vallásközi Konzultációs Zsidó Bizottság tagjainak fogadásakor elhangzott kijelentése után elvárhatnánk, hogy hozzátegye: igen, de akkor egy zsidó se legyen antikeresztény! Mert ez utóbbi kimondása valahogy nála is rendre elmarad.
Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, mikor fog mondjuk a római főrabbi bocsánatot kérni csak a Krisztus utáni első három században köztudomásúan véreik által elkövetett keresztényüldözéseikért?
A Vatikáni Rádió tudósítása által a Magyar Kurirra 2013. június 25-én feltett közlemény szerint Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatára hivatkozva határozottan elítéli a ‘gyűlöletet, az üldözést és mindenfajta antiszemita megnyilvánulást’, mondván, ‘közös gyökereink révén egy keresztény nem lehet antiszemita’, felidézve, hogy már Buenos Aires érsekeként is mennyire ‘őszinte baráti kapcsolatokat ápolt a zsidóság néhány képviselőjével’:
‘Gyakran beszélgettek sajátos vallási identitásukról, az Írásokban foglalt emberről alkotott képről, az Isten iránti érzék felébresztéséről a mai szekularizált világban. ‘Megvitattuk együtt a közös kihívásokat – mondta a pápa – és főként, mint barátok élveztük egymás társaságát, kölcsönösen gazdagodtunk a találkozásban és a párbeszédben, egymás elfogadásának magatartásával. Mindez segített bennünket abban, hogy emberként és hívőként növekedni tudjunk.”
Először is: minek a párbeszéd, a baráti közösködés, tekintettel arra (ahogyan Bangha Béla jezsuita írta (Világnézeti válaszok, 1940)), hogy ‘a keresztény vallás először is nem zsidó, hanem isteni eredetű: még ha Isten az ókori zsidóságon keresztül hirdette is ki kijelentéseit és parancsait, azért azok mégis isteni közlések, nem pedig zsidó találmányok’?
Másodszor: Jézus Krisztus általuk való kategorikus elutasítása mégis miféle alap lenne az éppen emiatt ‘szekularizált’ világban a velük való párbeszédre, netán a keresztény tanítás vitába bocsátására? Amint Barsi Balázs ferences szokta mondani, az Anyaszentegyháznak Jézus Krisztus isteni identitását sohasem szabad vitára bocsátania.
Nem bizony, ugyanis a Második Isteni Személy az ajtó, mégpedig szűk, viszont rajta keresztül a legtágasabb tágasságra juttató, ám a Benne való hit minden más hitet kizáró, de minden embert magába foglaló. Ami viszont nem mondható el az ortodox judaizmusról, a Talmudhoz mindmáig mereven ragaszkodó zsidóságról másokhoz való viszonya alapján.
Igen, éspedig leginkább a kereszténységhez való viszonya alapján. Mert amint Köves Slomó rabbi megmondta, a zsidóságnak nincsen szüksége a kereszténységre. Világos beszéd, ellentétben Ferenc pápáéval. Aki hiába mondja, egy keresztény nem lehet antiszemita, ha nem teszi hozzá: igen, de akkor egy zsidó se legyen antikeresztény!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
