A félremagyarázások elkerülésére, kiindulópontként szeretném rögzíteni, a pedagógus hivatás az egyik legszebb és legértékesebb tevékenység, az óvónőtől az egyetemi tanárig bezárólag. A magyar pedagógia, ha csak az elmúlt két évszázadra is gondolunk, nemzetközi hírű tudósokat, művészeket, irodalmárokat, sportolókat nevelt ki, az ország lélekszámát messze meghaladó arányban. Ennél sokkal lényegesebb, hogy becsületes kötelességteljesítő emberek millióit. Száz éve egy magyar gimnázium tudásátadási szintje meghaladta egy amerikai egyetemét.

Az egyetemi hallgatóink decemberben elkezdett megmozdulásait most júniusban a pedagógusaink folytatták.

Pár mondatban azért beszéljünk a diákok fellépéséről, követeléseiről. A főváros és a vidéki nagyvárosok egyetemista-főiskolás tüntetéseit ugyanaz a liberális háttérhatalom szervezi, mint a pedagógusokét. Milyen szempontokkal lehet ezt indokolni?

A diákok elveiben, nyilatkozataikban, az általuk abszolutizált és értelmezett doktriner szabadság-és jövőértelmezésük szerint minden ingyen jár nekik, semmiféle kötöttséget, kötelezettséget nem akarnak elfogadni. Végtelen időtartamig, természetesen ingyen húzhatnák tanulmányaikat az adófizetők pénzén, és ezért semmi kötelezettséget sem szándékoznak vállalni. Természetesen az átbulizott egyetemi éveket követően a végzés után jól fizető és magas presztízsű állásra tartanak igényt. Formálódik az új liberális elit…

Itt elkerülhetetlen az egész Európát is érintő oktatási és foglalkoztatáspolitikai anomáliák érintése. Az európai világban túlteng a tercier szektor, a felduzzadt „felépítmény” szerepe a ténylegesen produktív szektorok rovására.

Ez csapódik le a hazai felsőoktatás humán túlképzésében. A humán képzés természetesen értékes és fontos, ugyanakkor már talán átlépett bizonyos határokat. Sajnos végzősei számára sem az állami szféra, sem a munkaerőpiac nem biztosíthat megfelelő elhelyezkedési lehetőségeket. Boldogul mindenki személyes vagy politikai kapcsolatai révén… Természetesen ettől függetlenül bárki jogosult elvégezni bármely nem piacképes humán egyetemi szakot.

Hangsúlyozottan, nem általánosíthatóan a humán képzésre mondható, de bizonyos tekintetben nagyarányú a túlképzés a modern ruhatár-büfé szakokon.

Talán szerencsésebb lenne a fiatalok a műszaki-gazdasági felsőoktatás felé történő orientálása. Az lenne az optimális, ha a 3-4 év főiskola után a fiatal mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, gépipari, könnyűipari mérnökök azonnal munkába léphetnének, otthon- és családteremtési kedvezményekkel elkezdhetnék az önálló élet és egzisztencia megteremtését. Az ehhez vezető út a gazdaság újjászervezése, a vidék felélénkítése lehetne.

E rövid kitérő után talán érdemes lenne kissé részletesebben elemezni a magyar pedagógusok nagyobb részének felfogását, értékrendszerét.

Nem arról van szó, hogy értékes munkájukért talán nem járna magasabb bérezés, több kedvezmény, elismerés. A sztrájk szándéka mögötti háttér, indíték azonban egyértelműen kitapintható. Remélem a következőket csak az érintettek veszik magukra.

Pedagógusaink a 2002-10 közötti, Magyar Bálint és Hiller István vezette periódusban nem emelték fel szavuk szinte semmi ellen. Nem tiltakoztak, a feleslegesen költséges és drága tankönyvpiac, a bizonyos elemeiben talán szükséges, de túlbonyolított, a tartalom rovására menő kompetencia központú érettségik és oktatás, a tolerancia- és másság programok és képzések, a holokauszt-ipar, a kakaóbiztos számítógépek, vagy a krétát is nélkülöző iskolákban a piaci árnál drágább digitális táblák beszerzése és más dolgok ellen.

Általánosságban talán az is kimondható, a magyar pedagógusok nagy részétől messze van a testületi szellem, az a szolidaritás, mely számos nyugat-európai szociáldemokrata szakszervezetben is megnyilvánult, vagyis a foglalkoztatási szint fenntartásáért elfogadták a bérnövekedés elmaradását.

A magyar társadalom egyébként Csermely Péter kutatásai szerint önzésben világviszonylatban az amerikaiak, ausztrálok után a hollandokkal holtversenyben harmadik, empátiahiányban pedig az első. Ettől az a réteg sem mentes, melynek az oktatáson kívül feladata lenne a nemzeti-társadalmi szolidaritás és összetartás és a hazaszeretet értékeinek közvetítése. Sajnos azonban a hazaszeretettel is nagy baj van…

1990 óta az SZDSZ Magyarország, a magyar oktatás hivatalos ideológiájává akarta tenni a századelő polgári radikalizmusának mai, a neoliberális, multikulturális ideológiával kiegészített változatát. Sajnos a magyar értelmiség művészi és kulturális területe véleményformáló elitjének jelentős, és a pedagógusok nagyobb részénél meghatározó e szemlélet. Ez a doktriner liberális elvek szelemében még az álbaloldali befolyás alatt lévő rétegeik is elvetik a társadalmi-nemzeti szolidaritást, abszolutizálják a piac-, a verseny szerepét, elfogadnak minden beteg másságot, és a mögöttük megjelenő idegen faji-vallási extrémizmust, devianciát, ezáltal az egyetemes morállal és humánummal is szembefordulnak.

A környező országoktól eltérően a leghatározottabban elutasítják és támadják a nemzeti múltat, értékrendszert, kultúrát. Elég, ha színházi életünk, vagy filmművészetünk nyilvánvalóan beteg jelenségeire gondolunk. Nemrégen fejezte ki tiltakozását a Történelemtanárok Egyesülete a kerettantervbe emelt enyhe hazafias tantárgyi követelmények ellen. Talán jelképes példa, pár éve egy nagyvárosi középiskola tantestülete Szlovákiában és Dél-Lengyelországban tett kirándulást. Az ilyenkor szokásos célpontok: Lőcse, Krakkó stb. mellett nyilvánvalóan fő célpont Auschwitz. Ellenben, az útirányba eső, a lengyelek által szépen rendbe hozott I. világháborús emlékhelyek, pl. Limanowa a túlnyomó többséget nem érdekelték… Egy másik megyeszékhelyi középiskola október 6-án Auschwitzba szervez kirándulást…

Jó esetben egy ország pedagógusainak a nemzeti kulturális identitás közvetítését, a saját életvitellel is kifejezett nemzeti-társadalmi szolidaritást és erkölcsöt kellene képviselniük.

Ezzel szemben pontosan az ellenkező szempontoknak lehetünk szemtanúi. A fővárosi középiskolás demonstrációk mögött bizonyára nem a vörös khmerek állhattak. Jól kitapintható a liberális hangulatkeltés és értékrombolás a fővárosi és a nagyvárosi középiskolás fiatalok körében. Vannak elit középiskolák, ahol magyartanárok a nyugatra történő távozást propagálják a diákoknak. Másutt a multikultit, vagy a cionizmust népszerűsítik.

Sajnálatos módon a pedagógusok kezéből már a legalapvetőbb szankcionálási i eszközöket is kiütötték, ezek védelmében sem láthattunk határozott, egységes fellépést.

A liberális hatalmi- és tudatformáló központok által szervezett diák-balhézások folyamatosak, mint legutóbb a Szalay utcában is láthattuk.

Szociológusok számára elcsépelt témák helyett /pl. előítéletek/ talán érdekesebb kutatási- és vitaterülelet lehetne a magyar pedagógusok ideológiai-, kulturális-, pártpreferenciái. Saját meglátásom szerint mintegy 50-60 % balliberális (MSZP, SZDSZ, LMP, DK, Együtt 2014 pártpreferenciákkal), 35-40 % körül konzervatív (Fidesz-KDNP szimpátiával) és talán csak 5-8% a jobboldali, nemzeti radikális. Erről hosszú vitát lehetne nyitni.

A december óta függőben levő pedagógussztrájk most valósággá vált. Lenne-e diák- és pedagógussztrájk egy esetleges Mesterházi-, Gyurcsány-, vagy Bajnai-kormány mondjuk Kunhalmi Ágnes, Magyar Bálint vagy Fodor Gábor nevű oktatáspolitikusa ellen? Optimális esetben az említett személyek mindörökre kiszorulnának, úgy tűnik, valószínűleg ki is fognak szorulni a magyar közéletből és politikából, oktatásirányításból.

De mi lesz diákjaink, pedagógusaink szemléletével? Alapos tudati változásra lenne szükség!

Károlyfalvi József – Hunhír.info