Noha a nézetek, ideológiák harca, a vélemények ütköztetése pont az ifjúság, a fiatal gondolkodók nemzedéki jellemzője az elmúlt évtizedek óta, az eddig a kocsmákban, belterjes fórumokon zajló, a külső szemlélődő számára viszonylag ismeretlen folyamat leginkább a Hahás állázadóknak köszönhetően kitört az eddig meglévő elefántcsonttoronyból. A látszólag a diák érdekérvényesítés miatti, nyílt színen zajló eseménysorozat mára már társadalmi konfliktusok, az ideológiák, identitások, kultúrák háborújává nőtte ki magát. Adva van egy idegen erők által támogatott vezetésű, vegyes összetételű diákcsoport, amelynek sajátos demokrácia-értelmezésével, megmozdulásaival a fiatalok mai generációja közül sem mindenki ért egyet. Az egyetemisták, sőt a középiskolások is ideológiai törésvonalak mentén sorakoznak fel, a liberálisok által elindított kultúrkampf így mára a társadalom minden rétegében feszültséggócként funkcionál, amelyhez az utcai és egyéb demonstrációk is hozzátartoznak. Míg a felnőttek világában zajló kultúrkampf résztvevői genetikai hovatartozás alapján is megkülönböztethetjük, addig a fiatalság belháborújában már sokkal heterogénebb a helyzet. Nagyon úgy néz ki, hogy itt elsősorban ideológiai, jelen- és múltértelmezési harc dúl, és a szembenállók táboraiban egyformán ott vannak a többségiek és a kisebbségiek, noha a Haha frontemberei körében az utóbbiak szemlátomást túlreprezentáltak, de a lényegen ez a tény sem változtat alapjaiban. Lehet, hogy pont a fiatalok indították el azt a szellemi, ideológiai, politikai háborút, amelynek résztvevői nem származás, hanem identitás, a magyar nemzethez, illetve a gyarmatosítókhoz, szálláscsinálókhoz való viszonyulás alapján osztódnak két meghatározó részre.

A liberális kutatóintézetek mindig az aktuális politikai helyzet függvényében definiálják a nemzet, sőt nemzeti radikális fiatalok arányát az ifjú nemzedék soraiban. Amikor azt kívánja a gyarmatosítók magyarországi hadoszlopainak az érdeke, jobbikos veszedelemről ajvékolnak, máskor meg szépen elfelejtik, hogy mekkora az ifjú erő, amely a parlamenti párt felnövekvő hátországát jelentheti. A magyarországi, mindent verő liberális médiahatalom most persze azt nyomatékosítja, hogy a Hahások képviselik az igazi erőt, és az ifjú liberálisok élnek is ezzel a segítséggel. A Jobbik az új ifjúsági szervezkedésével próbálja ezt a helyzetet ellensúlyozni, ami a társadalomban talán sikeres is lehet, de az abszolút liberális médiatúlsúly miatt a közéletben és a közbeszédben kevésbé van jelen. A sztárcsinálás éppen úgy zajlik az ifjúsági színtereken, mint a celebvilágban, a semmiből bukkannak elő a liberális megmondóemberek, akiket aztán ha elhasznált a jelenlegi struktúrát leváltani akaró rejtőzködő hatalom, eldob, mint egy papírzsebkendőt.

A 2006-os gyurcsányista berendezkedés, a szocionliberális hatalomkoncentráció ellen fellépők körében kezdetekben az utcán is jelen volt az egyetemi, sőt még a középiskolás fiatalság is.

A rendőrállam erődemonstrációja többek között arra irányult, hogy ezeket a fiatalokat eltántorítsa, elijessze az utcai politizálástól, és a végére már tényleg csak azok a fiatalok maradtak „utcai harcosként”, akik addigi életvitele, hozzáállása és társadalmi státusa miatt kevésbé voltak érintettek és fenyegetettek a retorzióktól. Most más a helyzet teljes mértékben, hiszen a nemzetközi köröktől rettegő kormány asszisztálása mellett zajlanak a diákmegmozdulások, amelyek kezelésében a rendőrségnek szinte semmilyen szerep nem jut, sőt, a tüntetőket védelmezik a szórványosan már-már megjelenő radikális ellentüntetőktől.

Lefordítva úgy is mondhatjuk, hogy könnyű a rendőrsorfal mögül handabandázni, rendőri erősítés mellett kormánybuktató jelszavakat kiabálni, viszont azt már minden magát lázadónak tartó fiatal érzékelheti, hogy ebben a szituációban ez minden, csak nem belső szükségletből adódó, felvállalt szembenállás.

A fentiek függvényében a mai fiatal előtt nyitva áll az út, hogy melyiket választja, beáll-e azok mögé, akik forradalmat hirdetve a gyarmatosítók eszközei, vagy azt a nehezebb utat járja, hogy kiáll Magyarország önállósága, a nemzetállam szükségessége és az évezredes tradíciókkal rendelkező magyar érdekvédelem mellett.

Koldus Kálmán – Hunhír.info