Amire számítani lehetett, bekövetkezett. A FIFA fellebbviteli bizottsága elutasította az MLSZ fellebbezését. A márciusi, Románia elleni sorsdöntő VB-selejtezőt válogatottunknak zárt kapuk mellett kell lejátszania.

Az utóbbi mintegy két évtizedben látványosan romlott a sportrendezvények, különösen a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás mérkőzésein megjelenő közönség viselkedése. A társadalmi feszültségek, frusztrációk megérkeztek a lelátókra. Szurkolás helyett élvonalbeli csapatok közönsége esik egymásnak, tömegverekedéseket provokálnak. Természetesen mindennek semmi köze sincs a sporthoz. Sajnos e megnyilvánulások Európában, de az öreg kontinensen kívül Latin-Amerikában, vagy Egyiptomban is Európánál jóval brutálisabb formában törnek ki.

A tavaly augusztusi Magyarország-Izrael barátságos válogatott mérkőzésen száz-kétszáz szurkoló valóban nem a lelátóra illő viselkedést tanúsított. Ismerjük el, méltatlan és sértő viselkedés bármely állam himnusza elhangzásakor hátat fordítani, vagy bármiféle bántó rigmust kiabálni, különösen Auschwitz emlegetésébe kezdeni. Azt viszont nem értem, Mussolini említése kinek fájhat, hiszen a Ducének zsidók tízezrei köszönhetik életük, megmenekülésük. (Horthy Miklósnak pedig százezrek.)

A mérkőzésen más botrány, rendzavarás, személyi sérülés szerencsére nem történt. Teljesen érthetetlen viszont, hogy egy barátságos mérkőzésen történtek miatt miért egy sorsdöntőnek szánt mérkőzésen vezet be ilyen súlyos szankciót a FIFA. A várható jegyár-bevétel elmaradt, de sokkal rosszabb, hogy a 12. játékosnak tekinthető közönség nem segítheti csapatunkat.

A formális logika szerint egy hasonló súlyú barátságos mérkőzés esetében még el is lehetne fogadni e szankciót. Zárójelben azért meg kell jegyezni, egy tízezres tömegben bárhol és bármikor lehet pár száz ember, akiknek a viselkedése kiszámíthatatlan.

Csak kérdés, hogy Izraelben arabokat sértő transzparensek miért nem váltanak ki ilyen következményt. Válogatottunk bukaresti és chisinaui szereplésekor a magyar nőket sértő, nyomdafestéket nem tűrő, vagy a „Gyűlölünk titeket” tartalmú transzparensek, és hasonló tartalmú bekiabálásokból nem lett semmi. Úgy látszik, csak a magyarokat lehet sértegetni szabadon… Ez az európai liberális demokrácia…

Tudjuk, hogy a Simon Wiesenthal Központ kezdeményezte a szankciókat. Az is ismert, hogy a cionizmus és a szabadkőművesség erői minden alap nélkül, egyoldalú rágalmakkal támadják hazánkat. Elég, ha a pedofil, anarchista Daniel Cohn-Benditre, vagy legújabban Fiamma Nirenstein akcióira gondolunk.

Tavaly augusztusban bár gondoltam arra, hogy felmegyek Budapestre a meccsre, de inkább a Kecskeméten lejátszott Irán-Tunézia mérkőzés mellett döntöttem. A másik meccsel összevetve ez színvonalasabb volt. A két, a világbajnokságot már megjárt válogatott közül a perzsák voltak energikusabbak, melyet a tunéziaiak szép és technikás mezőnyjátékkal egyensúlyoztak. A mérkőzést technikás, elegáns játék, látványos akciók jellemezték, végül igazságos döntetlen /2:2/ eredménnyel fejeződött be.

A nagyszámú iráni és csekély tunéziai szurkoló között semmi konfliktus nem volt. A szünetben több magyar nézővel akkor kaptuk fel a fejünket, mikor az ostoba stúdiós bejátszott egy ismert jiddis dallamot. Hava, nagilla hava, adott esetben az angol nyelvű diszkó slágerként hangzott el. Tudjuk, hogy e dal akkor született az orosz jiddis folklórból, mikor az angolok 1917-ben elfoglalták Jeruzsálemet a törököktől, ezáltal sértheti az iszlám népek érzékenységét. Zárójelben e dal a szabadegyházas és hitgyülis szubkultúrában vallási szöveggel egyre gyakoribb, annak ellenére, hogy nincs egyházi háttere, gyökere.

Mindezek tükrében érthetetlen, ki és miért tilthatja meg hazánkban a mérkőzéseken az Árpád-sáv, vagy a történelmi Magyarország embléma viselését.

Márciusban zárva kell, hogy maradjon a Puskás Ferenc stadion. A környéke viszont remélhetően visszhangzani fog a Himnusztól, Székely himnusztól és az Erdélyi indulótól. Az utóbbi dallama a leginkább lendületes és lelkesítő…

Károlyfalvi József – Hunhír. info