Vona Gábor Jobbik-elnök szombati üzenete nyilvánvalóvá tette, hogy a politikus érzi és tudja: Nem pártpolitikai szinten, hanem szubkultúra-, és mozgalmi szinten elolvadt a valódi nemzeti oldal előnye a kozmopolitákkal szemben, és ezért szorgalmazta egy új, ifjú értelmiségi magyar világmozgalom létrejöttét, ami valójában egy új nemzeti radikális szubkultúra megalkotását jelenti a gondolkodás és az akciózás összhangjával.
Balog talán legnagyobb eredménye, hogy sikerült csendesen leválasztani a “radikálisokat” a hivatalos diákvezetésről. A „bázisdemokrata” Hallgatói Hálózat szívesen folytatná a Fidesz-buktatást, de az újabb tüntetésekhez hiányzik a gyúanyag – írja a pántlikalibsi Heti Válasz megint úgy, hogy a léc feletti lényeget elfelejti közölni. A hetilap által megemlített úgynevezett radiálisok abban radikálisok, hogy nem csak a papák és mamák 40 évig nem létező, csak a csillagváltást követően mesterségesen kialakított rettegéskultuszát akarják felhasználni hatalmi céljaik megvalósításához, hanem identitásalapon szerveződve harcos, erőszakos módon támogatják a magyarországi fősodratú kultúrkampfot, hogy aztán ezen is átlépve megvalósítsák a saját, belterjes elitjük irányította új magyarországi neocion “világrendet”. Vona Gábor Jobbik-elnök szombati üzenete nyilvánvalóvá tette, hogy a politikus érzi és tudja: Nem pártpolitikai szinten, hanem szubkultúra-, és mozgalmi szinten elolvadt a valódi nemzeti oldal előnye a kozmopolitákkal szemben, és ezért szorgalmazta egy új, ifjú értelmiségi magyar világmozgalom létrejöttét, ami valójában egy új nemzeti radikális szubkultúra megalkotását jelenti a gondolkodás és az akciózás összhangjával.
A decemberi diáktüntetéseket közösen szervező HÖOK és a Hallgatói Hálózat (HaHa) útjai a minisztériummal kötött részmegállapodás után elválnak egymástól. A HÖOK elérte a legtöbbet, amit a helyzetből ki lehetett hozni. A kormány hajlandó kisebb engedményekre a hallgatói szerződések ügyében is. Az előírt időtartamok, százalékok és a kamat csökkentése jöhet célba – a konkrét javaslatokat a HÖOK fogalmazhatja meg. A szerződés most azt írja elő, hogy a képzési idő másfélszeresén belül meg kell szerezni az oklevelet, ellenkező esetben az állami ösztöndíj felét vissza kell fizetni az államnak, valamint a diplomázást követő húsz évben 6-10 évet (a tanulmányok kétszeresét) hazai munkaviszonyban kell tölteni. Aki utóbbi feltételt nem teljesíti, kamatostul visszafizetheti az ösztöndíját.
A HÖOK az egyetemi vezetőkkel és a minisztériummal való egyeztetésre, párbeszédre szocializálódott, az utcai demonstrációkra csak a diákok felháborodása kényszerítette rá. A HaHa viszont továbbra is eredeti hat pontjának teljesítését követeli, és februárra újabb tüntetéseket tervez. (A hat pont között akadnak olyan körvonalazatlan követelések, mint a „köz- és felsőoktatás átfogó reformja”, amire mindig ráfogható, hogy nem teljesült.) Aktivistái minden lehetőséget megragadnak a szereplésre, részt vettek például a hajléktalanok jogaiért küzdő (ultraliberális) A Város Mindenkié csoport budapesti házfoglaló akciójában, aminek a felsőoktatáshoz nem sok köze volt.
A Magyar Nemzet a HaHa néhány vezéralakjáról és szónokáról korábban kimutatta, hogy a Lehet Más a Politikához kötődik. Az esetleges személyi átfedéseknél érdekesebb a háttér, amelyből a HaHa kinőtt. Az elmúlt években kialakult egy radikális, fiatal értelmiségi csoportosulás, melynek tagjai a helyüket keresik az ellenzéki szervezetek között, és felbukkannak a „jó ügyekért”, például a hajléktalanok jogaiért vagy a cigányság kirekesztése ellen küzdő civilszervezetekben.
E világnézetileg elkötelezett civil világban fontos tényezővé nőtte ki magát a 2012 januárjában létrehozott X Kommunikációs Központ (XKK), melyet a Magyar Narancs korábbi újságírója, Varró Szilvia vezet. Az XKK tavaly év elején kezdett dolgozni a Hallgatói Hálózat diákjaival, és jelenleg is tart kommunikációs tréningeket a „diákforradalmároknak”. Az XKK egyben kapcsolatot teremt több olyan civilszervezet felé, amely a közelmúltban ismertté vált – írja a Heti Válasz a lényeg elhallgatásával.
A fordulópont mindenképpen 2004-hez köthető, hiszen ekkor jelent meg a Magyar Narancsban Eörsi Sarolta és Zsuppán András Politikai okkultizmus című tanulmánya. A több részes dolgozat szerzői liberális szemmel nézték ugyan az erősödő nemzeti radikális szubkultúrát, de megállapításaik akarva-akaratlan olyan tartalmakat hordoztak, amelyek maguknak a nemzeti radikálisoknak is segítettek eligazodni a saját útvesztőikben. A dolgozat bíráló, kritikusan gúnyos hangvétele ellenére jól nyomon követhető a talán tudatalatti szándék, hogy ha ez a nemzeti radikálisoknak sikerült, akkor a másoknak miért ne. És már kész is volt a váz, amire építkezhettek, még a fájdalomalap is adott volt részükre a trianoni terrordiktátumot elvető, és ezt a szubkultúrájukban is megjelenítő nemzetiek ez irányú lelki, érzelmi, kommunikációs sikere alapján: a zsidó holokauszt, noha az új radikálliberál ifjú értelmiség pont ezen akar túllépni úgy, hogy ne csak ez az esemény határozza meg irányulásukat.
Amikor az LMP színre lépett, reális veszélyként jeleztük, hogy új programmal és külsőségekkel, kommunikációs trükkökkel operáló, a saját nemzeti múltjukat is másképpen súlyozó, zöld kaftánba bújt generációs szervezet jelent meg a politikai palettán, amely elsősorban a Jobbik elől próbálhatja meg elhappolni a szavazatokat. Ez akkoriban működött is valamilyen szinten, mára viszont a belső háborúk, és a hatalomra törő régi szocionliberális elithez való viszony tisztázatlansága miatti személyi, emberi problémák miatt felejtendő. A Jobbik ellen ez a formáció már nem tud harcolni.
Hosszasan elemeztem magamban Vona Gábor szombati országértékelő beszédét. Súlyában és tartalmában hatalmas teljesítmény volt, viszont hiányoltam az olyan gegeket, amelyeknek liberális túllihegése sokkal nagyobb médiajelenlétet jelentett volna a politikusnak. Úgy is mondhatnám, ez volt az eddigi legjobb Vona-pecsenye, csak nem volt a táplálék szintjéhez igazítva a köret, hogy a szokásos liberális ajvékolás mellett még több átjöhessen az általa közvetített lényegből. Persze, lehet, hogy a politikus direkt így építette fel a beszédét, hogy aztán annak súlyozását rábízza a baráti médiára. Akkor most súlyozni próbálok.
Vona üzenete tegnap nyilvánvalóvá tette, hogy a politikus érzi és tudja: Nem pártpolitikai szinten, hanem szubkultúra, és mozgalmi szinten elolvadt valódi nemzeti oldal fent is jelzett előnye a kozmopolitákkal szemben, és ezért szorgalmazta egy új, ifjú értelmiségi magyar világmozgalom létrejöttét, ami valójában egy új nemzeti radikális szubkultúrát jelent a gondolkodás és az akciózás összhangjával. Mert ne feledjük: a Haha irányítói azoknak a brutális, egy tőről metszett liberális “lázadóknak” az egyenesági leszármazottjai, akik pontosan negyven évvel ezelőtt már az általuk vélt NACIONALIZMUSA miatt támadták a Kádár-diktatúrát, és elítélték, elvetették, és a szemétdombra hajították 1848 örökségét, hogy a jobbára a precionista judeobolsevikok vezette patkány terrorköztársaságot éltethessék.”
Koldus Kálmán – Hunhír.info
