Úgy látszik egyes kultúrkörökben megbocsájthatatlan bűnt követett el a magyar kormány, illetve a nemzeti pártok és szervezetek, hogy a holokauszt emlékévben a zsidók tragédiája miatti össznépi zokogás mellett a doni áttörés 70. évfordulóján a magyar katonákról is meg mertek emlékezni. A kultúrkampfos gyűlölködők egyből támadásba lendültek, és brutális módon megalázták a porladó hősök emlékét.
A jellegzetes arcvonásokkal rendelkező borász és történész, Ungváry Krisztián egy liberális intézmény speciális tárlatát használja fel azon gondolatainak alátámasztására, hogy úgymond helyére tegye a Don-kanyar mítoszát. A kiállításon beszédet is mondó Ungváry aztán az indexen megjelent cikkében tesz is róla, hogy a magyar hősökből hirtelen raszistafasisztaantiszemita gyűlöletgépek legyenek a kultúrkampfos körök és páholyok nagy örömére. Egy kis részlet a liberális mítoszrombolásból. Köszönjük, Ungváry az érintett magyar milliók nevében.
“A magyar honvédség kevésbé viselkedett fegyelmezetten, mint a Wehrmacht. A két szervezetet összehasonlítva, az elsőnél gyakoribban voltak az önkényeskedések, kevésbé voltak tekintettel a helyi lakosság érdekeire. Ez nem meglepő, hiszen szemben a Wehrmachttal, amely messzemenőkig rá volt utalva a helyi lakosság együttműködésére, a magyar csapatok abból indulhattak ki, hogy szovjetunióbeli tartózkodásuk ideiglenes vendégszereplés csupán.
Emellett a magyar honvédség intézményesen ugyanúgy kivette a részét bizonyos háborús bűncselekményekből, mint a német. Ahol magyarok voltak a megszálló alakulatok, ott ők gyűjtötték össze a helyi zsidóságot, ők biztosították legyilkolásukhoz a karhatalmat. Sajnos a magyar királyi honvédség semmivel sem volt humánusabb, mint egy átlag Wehmacht-egység. Minderről a magyar közvélemény sajnos szinte semmit sem tud. “
Ungváry aztán azon siránkozik, hogy a feledékeny utókor nem ítéli el a terroristák és embervadászok hadseregét. Hogy tovább fokozza a katarzist egy biztosan vérszittya identitású filmrendező tapasztalataira hivatkozva tör pálcát hőseink felett:
“Erdélyi Péter filmrendező 2003-ban járt a Don-kanyarban és eredetileg azt tervezte, hogy a magyar hadsereg kálváriájáról forgat filmet az eredeti helyszínen. Ezt meg is tette és Sírjaik a Donra néznek című alkotása adásba is került. A forgatás alatt azonban legnagyobb megdöbbenésére azzal szembesült, hogy a helyiekben finoman szólva is vegyes kép él a magyarokról: Először megütötték a tanárnőt, rögtön a földre esett. Amikor a földön volt már, szuronnyal hasba szúrták. Ő így feküdt. A kislánya meg pontosan mellette. Feküdnünk kellett, nem volt szabad felállnunk. Miután hason szúrták, a vér sugárban ömlött így, felfelé. Erre az anyám eltakarta az arcomat, hogy ne lássam. Ne nézd Lenka, ne nézd… Erre kihúzta a magyar a szuronyt, majd az asszony copfját a kezükre csavarták, és valahová elvonszolták. – mondta a láthatóan megrendült Jelena Zemjanszkih urivi nyugdíjas Erdélyinek. „Doni tükör” című filmjét, amiben a háború másik arcát kívánta bemutatni, nem volt hajlandó leadni a magyar állami televízió.”
Jó, megértettük a mindennapos leckét. Nekünk kuss van, a mi hőseink közönséges gonosztevők, a zsidók brutális pusztítói, és azért kell a a kultúrkampfos felvilágosítás, hogy ne hülyén haljon meg az utókor, hanem tudja: minden, ami a magyarokhoz köthető a zsidó gettók felszabadítása előtt, az gonosz, sáros, bűnös, és kérjenek már végre a bocsánatot a magyar bunkók azért is, hogy ide születtek, midig megzavarva és gátolva a zsidók magyarországi beteljesülését. Azon sem csodálkozunk, hogy az Ungváry-fajták nem azt kutatják, hogy mit műveltek egymással a zsidók mondjuk a munkatáborokban, hogy kik állították össze a transzportokat, hogy miért menekültek meg a zsidó iparbárók és mágnások, és miért a vidéki, a jobbára az asszimilációra hajlandó zsidókat indították útra.
Ezek tabutémák, ezek vizsgálata antiszemitizmus, mert megbonthatná a zsidóknak holokultusszal összekovácsolt egységét. Így azok, akiknek felmenői, rokonai megjárták a Dont-kanyart, vagy ott pusztultak a hómezőkön, csak ne emlékezgessenek, mert eleik emberbőrbe bújt farkasok voltak. Nekik az a kötelességük, hogy nap mint nap hamut szórjanak a fejükre, és a világba kiáltsák.: bűnös nemzet vagyunk, bűnös, bűnös…
Koldus Kálmán – Hunhír. info
