A héberből való érettségizés lehetősége ellen persze nem, de a latinnak az oktatási államtitkárság által a nyolcosztályos gimnáziumokban bevezetendő kötelező tanítása ellen egyenesen tiltakozik a köztudottan Lukács-óvodásokból verbuválódott 168 Óra, hajmeresztő hírként elkönyvelve, hogy a görög mellett az európai műveltségünk alapjait elsősorban megadó, vagyis a klasszikus kultúrák mélyebb megismeréséhez nélkülözhetetlen nyelv visszatérhet végre őt megillető helyére.
‘Latinul? Minek?’ – kérdezi a polgárpukkasztó óvodásorgánum 2013. január 7-i online írása, minthogy nem tudja megemészteni, hogy ‘az ötödik és hatodik évfolyamban bevezetik a ‘latin örökségünk’ nevű tantárgyat, hetediktől pedig elkezdődik a latin nyelv oktatása’, tekintettel arra, hogy ‘a kerettanterv kidolgozói szerint a latin ‘megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”.
Mivel nem értik, hogy az államtitkárság miért éppen a nyolc évfolyamos gimnáziumban vezetné be a latinoktatást, Hunhír-ötpercben válaszolunk, idézve Tóth Tihamér püspököt, aki jeles nevelési művei egyikében (A művelt ifjú, 1924) felhívta palántái figyelmét arra, hogy ‘legelsősorban már az is gyanússá teszi a nagy latinellenes hadakozást, hogy éppen azok követelik eltörlését leghangosabban, akik nemcsak a latinnal, hanem egész múltunkkal, régi művelődésünk szerves folytatásával s a keresztény lelkülettel is szakítani akarnak’.
Igen, éspedig nemcsak Homérosszal, Vergiliusszal vagy Aquinói Szent Tamással, hanem a leginkább a latin nyelv szelleme által elsajátítható logikus gondolkodással is, elfeledve, hogy – amint Bangha Béla jezsuita megjegyezte írásában (Kell-e klasszikus műveltség?, 1927) – ‘nem a latin nyelvért tanuljuk a latint, nem is a latin régiségtan megismeréséért, hanem mert pótolhatatlan észfegyelmező, ízléscsiszoló iskola’.
Szóval óbégassanak bár a Lukács-óvodások, igenis legyen kötelező a latin, amelyen például, amint Irsy József (Huszti József könyvében (Latin chrestomathia, 1940)) közölt) fordítása bizonyítja, Kölcsey Himnusza is megszólaltatható:
Hymnus ex turbidis populi Ungarici saeculis
Auge Deus Hungaros
Re, iucunditate;
Dextera tuere nos
Hoste turbidante:
Saeclum da iucundius
Genti passae dura;
Praeterita luimus,
Luimus futura!
Atavos induxeras
Karpatinis sanctis;
Per Te sedes prosperas
Cepit Almi sanguis:
Tisiae, Danubii
Qua volvuntur undae,
Fortis gentis Arpadi
Sunt plagae fecundae.
Agris in Cumaniae
Spicas maturabas,
Vites Tokaj nectare
Tu stillare dabas;
Superabant duce Te
Turcas nostra signa,
Tristem Martem Matthiae
Gemuit Vienna.
Heu, sed nostris vitiis
Es incensus ira,
Fulminaque noxiis
Detonabas dira;
Nunc sagittas Mongolum
Stridebas super nos,
Tunc Turcarum sub iugum
Nos agebas servos.
Miles quotiens ferus
Turcigena caesis
Nostri iublat superus
Martis in acervis!
Quotiens et filius
In te vertit arma,
Patria, civilibus
Armis prolis urna!
Fugit, latitat bonus
Persecutus civis;
Exsors iam domi domus
Quaerit antra quivis:
Monte, valle deviat
Tristis, desperatus;
Sanguinem pede vadat
Flammis circumflatus.
Arx erat: nunc rudera…
Laeta volitabant:
Gemitus ad aethera
Dirae mortes halant.
Nec libertas, ah, viget
Necis ex cruore;
Lacrim’ orphani riget,
Servi sors in ore.
Salva Deus Hungaros
Tot periculorum,
Dextera tuere nos
In mari dolorum!
Saeclum da iucundius
Genti passae dura;
Praeterita luimus,
Luimus futura.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
