A régi rendszer egyik jellemzője volt, hogy a fiatalok kötelező sorkatonai szolgálatot teljesítettek. Mára ez a liberálisok jóvoltából köddé vált, az új generációk azt sem tudják, a puska melyik felével kell lőni. A katonaságot akkor, mikor be kellett vonulni, mindenki rühellte, évek múltán viszont jól anekdotázott az ott megéltekkel kapcsolatosan. Tián József nyugalmazott utász ezredes jóvoltából betekinthetünk a hetvenes, nyolcvanas évek zártnak mondott, mégis titkolhatatlan, hol vészesen komoly, hol a groteszkbe hajló világába.

A „térkép” szóról a legtöbb embernek az autótérkép vagy turista térkép jut eszébe. Rajtuk kívül van még sokféle, annak megfelelően, hogy milyen információt igyekszik meghatározóvá tenni.

E rendkívül sok fajtából talán a legérdekesebbek a katonai térképek. Kellő térképolvasási ismeretek megszerzése után annyi információhoz juthatunk, hogy néhány kiemelés, időrendi, sorrendi, névhez-kötési adat ráírásával máris kész a terv meghatározott katonai tevékenységhez.

Számos legenda kötődik a térképre rögzített harcászati, hadműveleti elképzelések megszerzéséhez, illetve ezt kihasználva az ellenség megtévesztéséhez.

A valóság azonban nem ilyen regényes! Szigorú szabályok rögzítik, hogy ki mit ábrázolhat a saját térképén. Minél nagyobb a szervezet – hadosztály-, hadseregszint – annál kevesebb a módszertani részinformáció. A kis szervezet térképén viszont akár emberre, tűzeszközre menő terv is lehet, de a nagy egészből legfeljebb a szomszédokat, együttműködőket jelöli. Mindenki ismerte a klasszikus történetet, hogy egy ismert szakági vezető a hadosztálygyakorlat tűzimitációs tervét egy gyufásdoboz hátuljára rajzolt térképvázlaton tervezte, majd erről le is vezette a gyakorlatot.

A 80-as évek közepe táján történt, mintegy 15 évvel az emlékezetes bableves plusz térkép eset után. Gyakorlatot vezetett a hadsereg parancsnok egy hadosztálynak bevonva jó néhány hadsereg közvetlen csapatot is. A gyakorlatok alapja minden esetben hadsereg hadművelet volt, aminek egyes részeit a bevont erők végre is hajtották. A résztvevő mintegy 30 ezer fő kezdte valahol Tapolca környékén, majd végig a Bakony gyakorló- és lőterein, erői egy részével kijutott a Dunához, erőszakos átkelést előkészítve.

Természetesen mi, a hadsereg tervező csoportja, folyamatosan követtünk minden tevékenységet. Nappal a figyelőben, este új hadműveleti helyzet kidolgozása, éjfél körül átadva a végrehajtóknak, azok pontosítottak hajnalig, majd kezdték a valóságos tevékenységet. Egyszóval 10-15 fős kis operatív csoportunk holtfáradtan tervezte az átkelést. Az átkelési sáv közvetlen közelében már annyi volt a jelölés, hogy a térképet már csak szakavatott szem látta.

A terv valamiért nem tetszett a hadsereg parancsnokának, elrendelte az újratervezést. Az egészet újrarajzolni, áttervezni már esélyünk sem volt. Jött a régi jól bevált ötlet az intarziázás. Azaz a rosszul tervezett részt szikével kivágom, alatta egy ugyanolyan tiszta térképpel. Ezt a hátlapján beragasztom a kidobott helyére, és máris javíthatok.

Hipp-hopp megoldottuk! Térkép összecsavarva, be az UAZ-ba a hadműveleti főnökkel, irány a hadosztály-vezetési pont. Büszkén csavarjuk ki a térképet és mit látunk!? A kivágott közepű térképet hoztuk el!

Hajnal három óra, Iváncsa, Besnyő, Beloiannisz, Ráckeresztúr, Martonvásár körzetében áll mintegy 10 ezer ember, 600-700 haditechnikai eszköz, két óra múlva meg kell kezdeni az előrevonást! Berendeltük az összes oszlopparancsnokot, fegyvernemi csoport vezetőjét, valamint a tervezésben részt vett közvetlen munkatársainkat.

A tervezők ismerték az összes utat, átkelőhelyet, szabályozó terepszakaszokat, kommendáns őrsöket. Így ők lettek a hat előrevonási út személyes felelősei, gyakorlatilag „kézen fogva” vezették az átkelőket. Mindenki arra ment, amerre ők meghatározták.

Nem mondom, hogy nyugodtan mentünk a figyelőbe reggel 6 órakor. Aztán megkezdődött! Légicsapás – tüzérségi csapások – első lépcső deszant – tűzáthelyezés – második lépcső deszant, harckocsik – kompok 1-2-3-4-5 forduló – átmenet hídba – logisztikai és más támogató lépcsők. Én még ilyen jól szervezett erőszakos átkelést nem láttam! Terv nélkül, fejből!

Jó dolog a térkép, de az sem baj, ha a rajzolók, tervezők tudják mit csinálnak.

Tián József
utászezredes

Korábbi írás a szerzőtől:
Tián József: Katonadolgok

Hunhír.info