A magyar embereknek joguk van tudni, milyen céllal favorizálja látványos súllyal hazánkat a stratégiai ágazatok iránt érdeklődő izraeli tőke, és voltak-e, vannak-e a közéleti szereplők között olyanok, akik e célok elérését a közélet fontos pozícióiban a felvásárlást hirdető államfő országának útlevelét is magukénak tudva igyekeznek előmozdítani.

Miért éppen Izrael?

A magyar államnak indokolt lenne illő tisztelettel fölvetni az orosz pénzzel kapcsolatban megfogalmazott kérdést izraeli vonatkozásban is.

Mint látható, a Magyarországon jelentős mennyiségben jelen lévő izraeli tőke tehát az ingatlanpiacon, a gyógyszer- és vegyiparban, a mezőgazdaságban és a távközlésben van jelen, s érdeklődik a vízvagyon és az alternatív energiahordozók iránt is. Ezek stratégiai ágazatok. A magyar államnak tehát indokolt lenne illő tisztelettel fölvetni az orosz pénzzel kapcsolatban megfogalmazott kérdést izraeli vonatkozásban is, a választópolgároknak pedig minden fülsiketítő és figyelemelterelő vértolulás ellenére is igenis joguk van tudni, kik azok a magyar közéletben, akik ezen állam útlevelét is birtokolják. Annál inkább, mert más országok történései intő példaként szolgálnak.

»Két izraeli kabinetminiszterünk van, az egyik háborúval foglalkozik (David Kezerasvili honvédelmi miniszter), a másik pedig tárgyalásokkal (Timur Jakobasvili területi egységért felelős államminiszter), és itt az izraeli részvétel: háború és béke egyaránt izraeli zsidók kezében van.«

A szöveg nem antiszemita összeesküvés- elmélet szüleménye, az eredeti, angol nyelvű változat így szól: »We have two Israeli cabinet ministers, one deals with war (Defense Minister David Kezerashvili), and the other with negotiations (State Minister for Territorial Integration Temur Yakobashvili), and that is the Israeli involvement here: Both war and peace are in the hands of Israeli Jews.« A forrás pedig nem más, mint a Haaretz című izraeli lap.

Ha tehát erről, mármint döntő befolyással rendelkező személyek kettős, jelesül grúz és izraeli állampolgárságáról Grúzia vonatkozásában egy izraeli lapban nyíltan beszélhet a nemrég megbukott (egyébként amerikai állampolgársággal is rendelkező) grúz elnök, Miheil Szaakasvili, akkor Magyarországon sem lehet tabu e téma. A magyar embereknek joguk van tudni, milyen céllal favorizálja látványos súllyal hazánkat a stratégiai ágazatok iránt érdeklődő izraeli tőke, és voltak-e, vannak-e a közéleti szereplők között olyanok, akik e célok elérését a közélet fontos pozícióiban a felvásárlást hirdető államfő országának útlevelét is magukénak tudva igyekeznek előmozdítani.(A Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztályát – 1950-től 1953-ig tartó pénzügyminisztériumi kitérőjétől eltekintve – 1948-tól 1988-ig vezető, majd a Jegybank első elnökhelyettesi tisztségét betöltő, eközben 1982 és 1988 között a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójaként is ténykedett, majd 1990-től 1994-ig az izraeli-magyar vegyes cég, a Leumi-Hitelbank Rt. alelnökeként, később igazgatótanácsi elnökeként szerepet vitt, történelmi léptékben a magyar állam eladósodásáért felelősséget viselő, 2006- ban a Gyurcsány-kormány által kitüntetett, 2009-ben elhalálozott Fekete Jánoson kívül.)

Azt pedig ki-ki eldöntheti, hogy mindezt nemzetbiztonsági kockázatként értékeli-e vagy sem. Egy örök liberális toposzt idézve érdemes felnőttként kezelni a társadalmat e téren is.”

Ágoston Balázs – Jobbegyenes

Hunhír.info