Megírtuk, de úgy tűnik, nem elégszer, hogy nincsen rosszabb a szalonkonzervatívoknál, az egy tál sóletért fokozhatatlanul filoszemitáknál, akik szerint azért, mert egy író „antiszemita volt”, jobb is, ha nem ismerik, akik a közismert gyarmattartókat meghazudtoló szimattal látleletezik, kik is azok az „ideológiai pitbull”-ok. Akiknek IQ-ja olyan mélyre süllyedt, hogy nem átallnak „zsidózni”, maholnap pedig auschwitzi gázszámlát követelni, amire példa Körmendy Zsuzsanna Magyar Nemzetben 2012. november 28-án megjelent, minősíthetetlen hangvételű kioktatása.

Elöljáróban emlékeztetőül: amint rovatunkban megírtuk, Körmendy Zsuzsanna ugyanott korábban (Vihar egy pohár NAT-ban, 2012. május 21.) arról értekezett, hogy amíg Kertész Imre Sorstalanságának igenis van helye a Nemzeti Alaptantervben (amiért könyve „remek alkalom arra, hogy tanár együtt elemezze a gyerekekkel a totalitárius államok természetét, a zsidóság tragikus huszadik századi sorsát”), addig például Dövényi Nagy Lajos regényének, a Tarnopolból indult el… címűnek nincsen, mivel írója „antiszemita volt, kevesen ismerik és jobb is”.

Most viszont azt kiáltja már kioktatása címében is, hogy „elég a zsidózásból!”, majd az alábbi kérdésözönnel indít:

„Mi jogon ül a parlamentben olyan képviselő, aki nyílt zsidózásra vetemedik az ülésterem falai közt? Hová süllyedt az IQ-ja, amikor kimondta, meg akarja számolni a zsidókat, akik jelen vannak „a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban”, s pusztán származásuk révén „nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek”? Mire törekszik a Jobbik, amikor hozzászólás ürügyén egyes képviselőit mint acsargó ideológiai pitbullokat szabadjára engedi? Tudatában van-e, hogy képviselőinek megnyilvánulásai, mint Gyöngyösi Mártoné, teljességgel kimerítik a nácizmus fogalmát?”

Arról, hogy nem a származásuk, hanem a magatartásuk miatt vetette fel az említett képviselő számbavételüket, s hogy ez mitől minősül automatikusan “nácizmusnak”, aligha szükséges olvasóinkat Hunhír-ötpercben részesítenünk, hanem nézzük mindazt, ami ezután következik!

„Miközben a kormány élethalálharcot vív egy jobb országért, hogy ne jussunk a görögök vagy a spanyolok sorsára, vagy mint az olaszoknak, ne ültessenek a nyakunkra általunk soha meg nem választott miniszterelnököt, hogy ne csökkenhessenek a nyugdíjak, és a közteherviselésből a bankok is részt vállaljanak, azalatt egy paprikajancsi havonta föláll a parlamentben, és gyorstüzelő szavakkal szétlövi mindazt, amit a polgári kormány fölépített!”

Arról, hogy valaki miért amolyan provokátor „paprikajancsi” éppen az említett népeknek is nemzetbiztonsági kockázatot jelentők pusztán megnevezésétől, szintén nem kapunk választ, csak jelzőket, mondván, aki zsidózik, csupán fröcsög, mint korábban Baráth Zsolt:

„Vajon melyikük agyában született meg, hogy fölmelegítsék a tiszaeszlári ügyet, és szaftosan provokatív tálalásban előadják a magyar parlamentben? (Akkor Baráth Zsolt jobbikos képviselő volt a kijelölt mocskolódó.) S vajon kivel íratták a forgatókönyvet, amely természetesen véletlenül sem hajazhatott nagyjaink állásfoglalására e témában: Krúdy Gyula lelkiismeretességére vagy Eötvös Károly korrektségére?”

Arról, hogy a lelkiismeretességért és a korrektségért a perben eljáró Bary József vizsgálóbiztost illeti a pálma, vagy nem tud, vagy nem akar tudni kioktatónk, csak azt hajtogatni, mekkora erkölcsi hiba volt Gyöngyösi felszólalását kormányoldalról eltűrni:

„Súlyos erkölcsi hiba volt Németh Zsolt külügyi államtitkártól, hogy Gyöngyösi Márton gyalázatos hozzászólását a parlamentben nem volt képes erővel és szenvedéllyel visszautasítani. Egy magas rangú kormánypolitikusnak észre kellett volna vennie, hogy a jobbikos hozzászólónak a gázai övezetbeli palesztin gyerekek szomorú sorsa csak felvezetés volt, amellyel becsomagolta vállalhatatlan mondandóját, a parlamenti numerus clausus igényét. De ha már az elnézést kérő (!) államtitkártól a férfias helyretétel elmaradt, akkor miért nem állt föl, s vonult ki tiltakozásul a parlament minden tagja? Mire várnak, minek kell még megtörténnie? Hogy a Jobbik auschwitzi gázszámlát követeljen?”

Arról, hogy mégis mit is jelentett valaha a numerus clausus, hogy miért „hisztériakeltés” a nem éppen a nemzetünk biztonságért küzdők nevesítése, szintén hallgat, viszont kioktatása befejezéseként decibelszintjén erősít, olyannyira, hogy a Síp utcában is megirigyelhetnék:

„Elég volt a zsidózásból, elég volt a kibicek cinizmusából a kétharmad bőrére! Náci szövegek bávatag végighallgatása nem tartozik a demokráciakritériumok közé.”

Arról, hogy vajon nem az egykori „Szabad Nép”-re emlékeztet-e nemcsak tartalmilag, formailag is mindez, szintén felesleges vitát nyitnunk, mindenesetre ha a két említett képviselő mondataiból elég, akkor mit szóljunk a „náci”-nak mégsem nevezhető írónk, Herczeg Ferenc alábbi kijelentéséhez:

„A zsidók igazán megbízható emberek: nincs az a szalmaszál, amit otthagynának az út szélén, ha arról van szó, hogy Magyarország alá tüzet kell rakni.” Nincs bizony, s arról, kik azok, akik nem hagyják ott őket az út szélén, úgyszintén szükségtelen vitatkoznunk, miként arról is, vajon mit gondol magában a „Magyar Nemzet” lapalapítója, Pethő Sándor, ha az égi vadászmezőkön kezébe veszi e kioktatást?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info