A mindig mindenütt kirekesztésről, üldözésről papoló Mazsihisz honlapján 2012. november 29-én közzétette az Élet Menete Alapítvány kuratóriuma közleményét, amely miközben azt állítja, hogy ‘ez a közös hazánk’, Magyarország, ahol az a feladatunk, hogy ‘toleráns társadalmat’ építsünk, szétzúzandó újnáci csürhének nézi mindazokat, akik nem menetelnek velük együtt. Úgy tűnik, nem tudják, hol a határ, hiszen azzal, hogy ‘szétzúzandó újnáci csürhé’-nek nézik mindazokat, akik nem menetelnek velük egyet, csak azt érik el, hogy lassan tényleg mindenki – még az is, aki eddig megsajnálta s támogatta őket – szembefordul velük.
Amint a Gyöngyösi Márton, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője minapi nyilatkozatára szánt válaszközleményben olvassuk, a sárga csillagos, tíz éve Auschwitzba ‘vagon kiállítás’-t utaztató menetelők szerint
‘most kimutatta a foga fehérjét az újnáci csürhe! Itt vannak, senki nem mondhatja, senki nem hiheti el, ez csak egy rossz álom, gyerekek viccei! Nem, ez igaz. Betiltották a náci egyenruhás masírozókat, de ma is masíroznak, ugyanúgy, ugyanabban az egyenruhában! És a hatalom, azt mondja, had masírozzanak, hiszen ezek gyerekek! Hát nem, nem így van! Már parlamenti párttá is lettek. A parlamenti palackbontogatás jól sikerült. Teljesen kijöttek a rég elmúltnak hitt szellemek! Először csak a parlamentben akarnak összeírni, követőik a vidéki kisvárosban már idős zsidó emberektől kérdik, mikor rakja fel a csillagot! Itt a határvonal! Vége. Nemcsak vissza kell tömködni a szellemet a palackba, hanem össze is kell törni azt!’
Ezért felszólítják Debrecenben a történelmi egyházakat és a debreceni önkormányzatot, hogy 2012. november 30-án 18 órától a Nagytemplom előtt tiltakozzanak gyertyagyújtással ‘a hazai közéletben és már a Parlamentben is megdöbbentő módon hangot kapott rasszizmus és gyűlöletkeltés ellen’, továbbá 2012. december 2-án az ‘egyszerű emberek’-et, a ‘demokraták’-at, sőt a ‘jelenlegi és jövőbeli ország vezetők’-et, hogy a Parlament előtt követeljék ‘a náci csürhe’ burjánzása megakadályozását.
A (mellesleg ‘holocaust-túlélő’ szülők gyermeke) Norman G. Filkenstein könyvében (A holokauszt-ipar (Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről), 2003) emlegetett, a saját mártíromságuk kultuszát ‘a Monte Carlo-i kaszinó erkölcsi színvonalára lezüllesztő’ iparrá, sőt vallássá vált holocaustkultusz ezúttal sárga csillaggal menetelve űzői úgy tűnik, nem tudják, hol a határ, hiszen azzal, hogy ‘szétzúzandó újnáci csürhé’-nek nézik mindazokat, akik nem menetelnek velük együtt, csak azt érik el, hogy lassan tényleg mindenki – még az is, aki eddig megsajnálta s támogatta őket – szembefordul velük.
Igen, szembefordul, mivel – amint Balczó András mondta Kocsis L. Mihállyal való beszélgetésében (Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség, 2005) – az ő ‘önvédelmi harcaikban lassan a mi nemzetünk pusztul’, miközben ‘a becsületes zsidó hányad pedig – Jézus hatalma híján – képtelen megakadályozni véreit sátáni játszmáikban’, így együtt menetel az örökösen nevükben nyilatkozó vezetőikkel.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
