Amint a Népszabadságban Czene Gábor cikkében olvassuk (Mi legyen a romákkal? A szélsőjobbnak még a kérdései is rosszak, 2012. november 16.), a Táncsics Alapítvány felkérésére készült romaügyi tanulmányokat megvitató budapesti tanácskozáson Boros Tamás (Policy Solutions), Juhász Attila (Political Capital) és Magyar Kornélia (Magyar Progresszív Intézet) kimondták az új trendit, azt, hogy nekik már az is rasszizmus, ha roma helyett cigányt mondunk!
A népszabadságos kesergőből megtudjuk továbbá, hogy ‘az élet szinte minden területén súlyos hátrányokat’ elszenvedő, ma becsülhetően 650-700 ezres, a magyar népességben ‘tizenöt éven belül várhatóan nyolc-kilenc százalék’-os kisebbség megnevezésére a ‘politikai korrektség fokmérőjévé’ vált a ‘roma’ megnevezés a ‘cigány’ helyett, továbbá, hogy nem többségük antiszociális magatartása jelenti a legfőbb gondot, hanem ‘a magyar társadalom mély és agresszív cigánygyűlölete, amely nem csupán a szélsőjobboldalon érhető tetten’, hiszen ‘a máskülönben végletekig megosztott hazai jobb- és baloldal kivételes egyetértésre talál a cigányellenes, rasszista sztereotípiákban’, pláne a jobboldalon, ahol eleve ‘hajlamosak arra, hogy a romákat hibáztassák helyzetükért’, bár amúgy
‘a cigányokkal szembeni ellenszenv már a Jobbik megjelenése előtt is annyira magas volt, hogy az nem növelhető tovább. Más kisebbségektől eltérően a romákkal szembeni előítéletességet nem befolyásolja a településtípus, az életkor vagy iskolai végzettség. A társadalomban szinte egyöntetű elutasítottságuk érdemben nem változott, hanem rendkívül magas szinten állt és stabilizálódott.’
Ehelyett, amint a Magyar Progresszív Intézet ajánlja, nem lehet elégszer támogatni őket, csak hát persze nem mindegy, minő médiatálalásban:
‘Kiemelten fontos a romáknak szánt támogatások ‘csomagolása’. Ha a pénzeket nem segélyként vagy szociális juttatásként, hanem oktatási, szegénységcsökkentő, illetve gyerektámogatásként folyósítja a kormány, akkor a célcsoport lényegében változatlan marad, mégsem lesz számottevő társadalmi ellenállás. Ez elsősorban kommunikációs, és nem tartalmi kérdés, a program hatékonyságát viszont jelentősen növelheti.’
Szóval a segíly ‘oktatási, szegénységcsökkentő, illetve gyerektámogatásként’ való beharangozásával megszűnnének eszerint a társadalom minden rétege által velük szemben táplált előítéletek! Az orruk ferdeségéért a tükröt okolókra emlékeztető szöveggel szemben kénytelenek vagyunk Dr. Gesztelyi Nagy László mezőgazdász ‘A magyarországi cigánykérdés rendezése’ címmel 1940-ben megjelent tanulmányának helyzetük rendezésére vonatkozó, korábban már rovatunkban részletesebben ismertetett hármas javaslatát újra felidéznünk:
1. A cigányság számbeli megállapítása, tehát ‘statisztikai adatfelvételre van szükség, hogy az állandóan kóborló, letelepülés nélkül élő, helyüket napról napra változtató és a társadalomra a legnagyobb veszélyt jelentő cigányság száma mennyit tesz ki’, különös tekintettel arra a rétegére, amely ‘bár letelepedve él falvak, városok mellett, de minden hasznos munka nélkül, kizárólag a dolgozó társadalom keresetére támaszkodva koldul, kéreget, szükség esetén lop is, bár nagyobb és súlyosabb beszámítás alá eső cselekmények elkövetésétől tartózkodik’. Erre azért van szükség, hogy ‘gondoskodás történhessék a kérdés radikális megoldásával járó költségek fedezéséről az államháztartás keretében – amely költségek tekintélyes összeget fognak képviselni -, ha a kérdés végleges és megelégedésre szolgáló intézését akarjuk az ország személyi és vagyoni biztonsága érdekében elérni’.
2. ‘A kóbor cigányokat koncentrációs munkatáborokba kell összegyűjteni, munkára kényszeríteni, további szaporodásukat feltétlen megakadályozni. Ha munkát végezni nem akarnak, ennek kikényszerítésére a legszigorúbb eszközöket kell alkalmazni: vagy hasznos és munkás egyede lesz a társadalomnak, vagy elpusztul. Hihetőleg az utóbbi fog bekövetkezni, mert a szabad levegőhöz, szabad élethez szokott cigányság a tapasztalat szerint, amikor addigi korlátlanul mozgó és a szabad levegőhöz szokott életétől elvonják, rendszerint tüdővészbe esik és elpusztul. Hasonló eszközökkel kell a cigány nőket és leányokat táborokba összegyűjteni, munkára kényszeríteni, mint a férfiakat, legalábbis egyelőre annyi munka végzésére szorítani, amely fenntartásukat biztosítja, hogy létfenntartási költsége ne legyen a dolgozó társadalom terhe.’
3. A ‘már letelepülve élő, de életük legnagyobb részét dologtalansággal töltő cigányság’ a kéregetéstől, a lótartástól, ezek eladásával foglalkozástól a legnagyobb szigorúsággal eltiltandó és ‘ha másként nem megy, büntetés alá kell vonni azokat is, akik nekik alamizsnát adnak, és ha így is ‘a lopást akarja igénybe venni, internálásra kell ítélni’ s ezt rajta minden kímélet nélkül végre kell hajtani, úgy, hogy ‘többé gondolatban se legyen kedve dologtalanul vagy lopásból élni’.
Végül konklúziója aligha volt időszerűbb, mint napjainkban, miszerint e hármas intézkedés végrehajtását ‘késleltetni nem szabad’, hiszen ‘a magyar társadalom e kényes, de annál veszedelmesebb fekélyét feltétlenül ki kell vágni, mégpedig olyan metszéssel, amely a társadalmat a további rettenetes személyi és vagyoni károsodástól egyszer s mindenkorra megszabadítja’, függetlenül attól, minek is mondjuk őket, hiszen egyenesen agyrém, amit újfent hirdetnek, az, hogy nekik már az is rasszizmus, ha roma helyett cigányt mondunk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
