Györgyfalva egy kicsinyke kis színmagyar falu Kolozsvár tőszomszédságában, a Kalotaszeg keleti szegletében, és nemcsak nevezetes kútjáról, hanem az emberek pozitív és nemzetmegmentő gondolkodásáról is elhíresült. Az 1920-as trianoni világméretű igazságtalanság, a magyar területek elrablása után a falu román fennhatóság alá került, és a dicsőséges negyvenes évek elején sem térhetett vissza az ősi honhoz. Györgyfalva tehát nyolcvanhét éve tartozik a Nagy-Magyarország testéből kiszakított területeken kreált úgynevezett nemzetállamok fennhatósága alá, de hazaszeretetét és hagyományőrzését a hatalom és az Erdélyben is bekövetkezett többféle rendszerváltás sem tudta kiirtani. Akármilyen furcsa is, így farsang táján azt kell mondanunk, hogy a györgyfalviak szellemi-érzelmi röghöz kötését nagymértékben elősegítette a híres györgyfalvi farsang, a mulatság.
Ha sokszor és sok helyről érkeznek meg emberek egy településre, hogy ne csak búslakodjanak, vagy sírva vigadjanak, hanem felszabadultan nevessenek és örüljenek az életnek, a meglévő lehetőségeknek, s nem utolsó sorban egymásnak, és szól a zene, a legények és a lányok ropják a táncot a színes népviseletükben, és oda, Magyarország más más részéből érkezettek is becsatlakozhatnak, akkor egy pillanatra elmúlik a bú és akár a fájdalom is. A györgyfalvaiak nem olyan régen úgy gondolták, hogy meghívnak anyaországi hagyományőrzőket is, és ez az egyszeri barátkozás immár évek óta tartó közös nagy farsangi együttlétté nemesedett.
A mostanság hazánkban első számú közellenségnek kikiáltott B. Gy. fedezte fel a györgyfalvi lehetőséget, és bizony érdekes színfoltja volt a kalotaszegi farsangnak, amikor a magyar csikós ruhába öltözött, fokossal és jófajta itókákat rejtő borosüvegekkel táncoló, hujjogató „hazaiak” bekapcsolódtak a széki táncokba, vagy elvegyültek a színpompás viseletek között is feltűnést keltve a kalotaszegi varratosokba öltözöttek közé.
Györgyfalva idén is vár mindenkit, aki arra jár és szívesen részt venne egy közös mulatságon, mert bizony még Székelyföldről is érkeznek az igazi erdélyi muzsikára szomjazók, és Kalotaszegnek a népviseleteken kívül mégiscsak a másik meghatározója a zene. Kicsit elszomorító, hogy a népzenéről annyira híres Szék településen, ahol nem is olyan régen még hetenként három elkülönült táncház járta, most román diszkó szól a kocsmában, de talán az ott élők is előbb-utóbb rájönnek, hogy vissza kell térni a gyökerekhez és sokkal értékállóbb és fontosabb az, amit már az ősök is ismertek, mint az, amit a globalista tenger piszkos hullámai vetnek feléjük.
A györgyfalvi farsang másik nagy ismertetőjele, hogy a rendezvényen általában megjelenik az jó öreg Pitti bácsi, aki kis portáján egy sajátos kalotaszegi múzeumot hozott össze. Megtalálható itt a népviselet számos darabja, a használati eszközöktől a ruhákig, de miután komoly harcok is folytak a múlt században a térségben, van itt német rohamsisak, vagy orosz szurony is. Pitti bácsi szívesen megmutatja mindenkinek kincseit, s öntudatos magyar módjára természetesen csak a szemnek hagy gyönyörködni az összegyűjtött dolgokban, mert pénzért senkinek semmit sem ad.
Utazunk tehát négyszáz egynéhány kilométert Budapesttől, és máris egy régi világba csöppenünk. Olyanba, ahol farsangkor nem jelmez, hanem hétköznapi, illetve ünnepi ruházat a népviselet, ahol lehet hangosan énekelni jófajta nótákat a kocsmában a bőséges pálinkakínálat mellett. És beszélgetni megmaradásról, túlélésről, együttélésről, meg csak úgy, a hétköznapokról. Györgyfalva Kolozsvárhoz nagyon közel van, sokan a falusiak közül ott is dolgoznak, de a település megmaradt igazi falunak a maga bájával, mondáival, meséivel, és megtartó embereivel. A bál, az esti nagy zenés-táncos ivászat meg megoldja mindenki nyelvét és lábát, és bizony abban is van valami vadregényes, ha valaki négykézláb igyekszik szálláshelyére a jeges, csúszós domboldalon. A következő farsangig legalább lesz, miről beszéljenek a györgyfalviak, hogy miképpen közlekedtek a Magyarból jött magyarok.
G. Kirkovits István – HunHír.Hu
Györgyfalva egy kicsinyke kis színmagyar falu Kolozsvár tőszomszédságában, a Kalotaszeg keleti szegletében, és nemcsak nevezetes kútjáról, hanem az emberek pozitív és nemzetmegmentő gondolkodásáról is elhíresült. Az 1920-as trianoni világméretű igazságtalanság, a magyar területek elrablása után a falu román fennhatóság alá került, és a dicsőséges negyvenes évek elején sem térhetett vissza az ősi honhoz. Györgyfalva tehát nyolcvanhét éve tartozik a Nagy-Magyarország testéből kiszakított területeken kreált úgynevezett nemzetállamok fennhatósága alá, de hazaszeretetét és hagyományőrzését a hatalom és az Erdélyben is bekövetkezett többféle rendszerváltás sem tudta kiirtani. Akármilyen furcsa is, így farsang táján azt kell mondanunk, hogy a györgyfalviak szellemi-érzelmi röghöz kötését nagymértékben elősegítette a híres györgyfalvi farsang, a mulatság.
Ha sokszor és sok helyről érkeznek meg emberek egy településre, hogy ne csak búslakodjanak, vagy sírva vigadjanak, hanem felszabadultan nevessenek és örüljenek az életnek, a meglévő lehetőségeknek, s nem utolsó sorban egymásnak, és szól a zene, a legények és a lányok ropják a táncot a színes népviseletükben, és oda, Magyarország más más részéből érkezettek is becsatlakozhatnak, akkor egy pillanatra elmúlik a bú és akár a fájdalom is. A györgyfalvaiak nem olyan régen úgy gondolták, hogy meghívnak anyaországi hagyományőrzőket is, és ez az egyszeri barátkozás immár évek óta tartó közös nagy farsangi együttlétté nemesedett.
A mostanság hazánkban első számú közellenségnek kikiáltott B. Gy. fedezte fel a györgyfalvi lehetőséget, és bizony érdekes színfoltja volt a kalotaszegi farsangnak, amikor a magyar csikós ruhába öltözött, fokossal és jófajta itókákat rejtő borosüvegekkel táncoló, hujjogató „hazaiak” bekapcsolódtak a széki táncokba, vagy elvegyültek a színpompás viseletek között is feltűnést keltve a kalotaszegi varratosokba öltözöttek közé.
Györgyfalva idén is vár mindenkit, aki arra jár és szívesen részt venne egy közös mulatságon, mert bizony még Székelyföldről is érkeznek az igazi erdélyi muzsikára szomjazók, és Kalotaszegnek a népviseleteken kívül mégiscsak a másik meghatározója a zene. Kicsit elszomorító, hogy a népzenéről annyira híres Szék településen, ahol nem is olyan régen még hetenként három elkülönült táncház járta, most román diszkó szól a kocsmában, de talán az ott élők is előbb-utóbb rájönnek, hogy vissza kell térni a gyökerekhez és sokkal értékállóbb és fontosabb az, amit már az ősök is ismertek, mint az, amit a globalista tenger piszkos hullámai vetnek feléjük.
A györgyfalvi farsang másik nagy ismertetőjele, hogy a rendezvényen általában megjelenik az jó öreg Pitti bácsi, aki kis portáján egy sajátos kalotaszegi múzeumot hozott össze. Megtalálható itt a népviselet számos darabja, a használati eszközöktől a ruhákig, de miután komoly harcok is folytak a múlt században a térségben, van itt német rohamsisak, vagy orosz szurony is. Pitti bácsi szívesen megmutatja mindenkinek kincseit, s öntudatos magyar módjára természetesen csak a szemnek hagy gyönyörködni az összegyűjtött dolgokban, mert pénzért senkinek semmit sem ad.
Utazunk tehát négyszáz egynéhány kilométert Budapesttől, és máris egy régi világba csöppenünk. Olyanba, ahol farsangkor nem jelmez, hanem hétköznapi, illetve ünnepi ruházat a népviselet, ahol lehet hangosan énekelni jófajta nótákat a kocsmában a bőséges pálinkakínálat mellett. És beszélgetni megmaradásról, túlélésről, együttélésről, meg csak úgy, a hétköznapokról. Györgyfalva Kolozsvárhoz nagyon közel van, sokan a falusiak közül ott is dolgoznak, de a település megmaradt igazi falunak a maga bájával, mondáival, meséivel, és megtartó embereivel. A bál, az esti nagy zenés-táncos ivászat meg megoldja mindenki nyelvét és lábát, és bizony abban is van valami vadregényes, ha valaki négykézláb igyekszik szálláshelyére a jeges, csúszós domboldalon. A következő farsangig legalább lesz, miről beszéljenek a györgyfalviak, hogy miképpen közlekedtek a Magyarból jött magyarok.
G. Kirkovits István – HunHír.Hu