Balatonfűzfő, Balatonkenese – Több éves „hallgatás” után ismét megindult a munka Balatonfűzfő és Balatonkenese között. A vízparttal párhuzamosan húzott kövezés és a part közötti területet iszappal töltik fel, megfojtva ezzel a halbölcsőt.

Három éve fedeztem fel – egy kis segítséggel – a Balatonfűzfő és Balatonkenese közötti partvédőkövezéssel határolt vízterületet, ami adottságai alapján nagyon jó csukázó helynek tűnt. Már az első pár alkalommal eredményes tudtam lenni, így a dolog igencsak felvillanyozott, írta a Naplónak küldött levelében Horváth Ferenc. A természet egy olyan arcát fordította felém, amit korábban a Balaton partján nem igen tapasztaltam meg parti horgászként. Csukák, sügérek, balinok, vörösszárnyú és naphalak tömkelegét fogtam ezen a partszakaszon, és közben rengeteg élménnyel gazdagodtam, ami nemcsak a halakkal kapcsolatos. A halak mellett élnek itt mindenféle vízi madarak a nádirigótól, a tőkésrécén és a bakcsón át a nagy kócsagig. Millió rovar, kétéltűek, hüllők, és kisemlősök menedéke ez a terület. Pergetőhorgászként olykor csak leültem és bámultam a területen élő gyönyörű, és elég ritka nagyméretű compókat, és a víztetőn sütkérező gyönyörű balatoni vadpontyokat. Mert már ezeknek a halaknak a látványa is kielégített.

A sok öröm után azonban jött a sokk. Évekkel ezelőtt a part és a kövezés közötti terület egy részét feltöltötték iszappal, a munka azonban félbemaradt. Most viszont nagy erőkkel ismét elkezdték tölteni zaggyal – más balatoni kikötőkből kikotort iszappal – azt a területet, ami állatok százezreinek ad otthont, búvóhelyet, éléskamrát, és szaporodásra alkalmas területet, aggodalmaskodott a Naplónak több horgász is.

A helyzet ismerős, három évvel ezelőtt – 2009. novemberében –, az első feltöltéskor ugyanígy kaptuk a „bejelentéseket” a horgászoktól. A Napló akkor kiderítette, a kőszórást a MÁV alakíttatta ki, méghozzá azért, mert félő volt, hogy a lomha vízmozgás alámossa a partot, s a vasúti pálya megcsúszik. A kőgát azonban önmagában nem fogja meg a partot, ezért előírták: a part és a kőszórás közötti területet teljes hosszában fel kell tölteni. A munkához az összes szakhatóság hozzájárult.

És ez az engedély azóta is hatályos. Bár nagyon sokan – horgászok és természetvédők egyaránt – sajnálják a már halbölcsőnek számító értékes területeket, kénytelen lesznek beletörődni ezek elvesztésébe.

Mentették a halakat

Az iszap betöltése során arra sem figyeltek, hogy a három évvel ezelőtt abbahagyott szakaszon folytassák a munkát, hanem a mintegy 800 méteres hosszú, 30 méter széles területen öt darab kazettát alakítottak ki. Ezzel azonban elzárták a halak menekülési útját. Ahogy töltik fel a területet, úgy fogy a víz, szűkül az élettér, végül elpusztulnak a halak. Horváth Ferenc mindezt jelentette a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. felé. Füstös Gábor vezérigazgató azonnal intézkedett, a szükséges engedélyek megszerzését követően hétfőn megkezdték a bennmaradt állomány halászatát. A sekély vízből csukákat, compókat, széles kárászokat és keszegféléket emeltek át a Balatonba.

Hunhír.info – Veszprémi Napló

Hunhír.info