Akié a föld, azé az ország, mondták eleink, legalábbis a tizenkilencedik század közepéig, utána ugyanis arisztokratáink által szabad prédává vált hazánk földje, akik megfeledkeztek Mikó Imre 1861-ben megfogalmazott igazságáról, arról, hogy ‘midőn egy vagy más vagyonos úr birtokait eladja, úgy jő nekem, mintha a magyar haza földabroszából egy-egy szép darabot vágna le, mintha koronánkból még annyi drága követ venne ki és dobná el: úgy érzem, mintha a forrón szeretett hazának ugyanannyi vérerét nyitná fel: a birtokeladás honszerte szüntelenül foly s a vásárlók háromnegyede magyar kézből ki s nem azokba viszi a magyar földet’.

Szüntelenül folyt bizony, s hogy mennyire, elég felütnünk a korabeli statisztikai kiadványok közül Miklóssy Istvánnak a Rubinek Gyula szerkesztésében megjelent ‘Magyarországi Gazdacímtár’ 1911. évi kötete ijesztő statisztikáit közlő s azokat továbbiakkal kiegészítő szociálpolitikai tanulmányát (Keresztény magyar népünk gazdasági romlása, 1913), amelyből kiderül, hogy arisztokrata eleink, kiváltképpen grófjaink és főpapjaink a saját földjüket rendszerint zsidóknak adták bérbe – így megtörtént, hogy ’15 hónap leforgása alatt 106 000 holdnyi nagybirtok ment át, főleg arisztokrata kezekből’ kereskedőikére -, pontosan adatolva, hogy az első világháború kitörése előtt három évvel vármegyéinkben mekkora kataszteri hold birtokkal rendelkeztek eleve, mennyit béreltek arisztokratáinktól, főpapjainktól s másoktól:

Abaúj-Torna vármegyében 53 755,
Alsófehér vármegyében 28 861,
Arad vármegyében 99 110,
Baranya vármegyében 76 050,
Bars vármegyében 50 399,
Bács-Bodrog vármegyében 77 134,
Bereg vármegyében 86 583,
Beszterce-Naszód vármegyében 3481,
Békés vármegyében 50 202,
Bihar vármegyében 268 629,
Borsod vármegyében 85 006,
Csanád vármegyében 21 842,
Csongrád vármegyében 50 828,
Esztergom vármegyében 13 258,
Fejér vármegyében 136 640,
Fogaras vármegyében 1525,
Gömör vármegyében 35 894,
Győr vármegyében 37 853,
Hajdú vármegyében 169 300,
Háromszék vármegyében 4338,
Heves vármegyében 99 386,
Hont vármegyében 36 551,
Hunyad vármegyében 24 969,
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 148 792,
Kis-Küküllő vármegyében 7447,
Kolozs vármegyében 61 263,
Komárom vármegyében 88 558,
Krassó-Szörény vármegyében 46 589,
Liptó vármegyében 5419,
Maros-Torda vármegyében 99 267,
Máramaros vármegyében 119 800,
Moson vármegyében 43 309,
Nagy-Küküllő vármegyében 11 431,
Nógrád vármegyében 129 134,
Nyitra vármegyében 160 661,
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 276 025,
Pozsony vármegyében 122 447,
Sáros vármegyében 97 568,
Somogy vármegyében 225 059,
Sopron vármegyében 24 085,
Szabolcs vármegyében 280 248,
Szatmár vármegyében 198 133,
Szepes vármegyében 37 358,
Szilágy vármegyében 78 846,
Szolnok-Doboka vármegyében 89 852,
Temes vármegyében 70 025,
Tolna vármegyében 105 093,
Torda-Aranyos vármegyében 10 829,
Torontál vármegyében 103 996,
Trencsén vármegyében 85 665,
Turóc vármegyében 20 394,
Udvarhely vármegyében 4161,
Ugocsa vármegyében 18 484,
Ung vármegyében 32 326,
Vas vármegyében 94 503,
Veszprém vármegyében 115 592,
Zala vármegyében 81 318,
Zemplén vármegyében 209 678,
Zólyom vármegyében 6528,

tehát 2 116 279 kataszteri hold földet birtokoltak, arisztokratáinktól 1 925 807-et, másoktól pedig 789 391-et béreltek, így összesen 4 831 477 hold földbirtok volt kezükön: egyedül Árva, Brassó, Csík és Szeben vármegyében nem birtokoltak s béreltek földet.

Amint tehát ‘keresztény arisztokráciánk és főpapjaink figyelmébe hazafiúi érzéssel’ ajánlott kötetében írja, bizony így ‘szegényedett el és romlott meg gazdaságilag is, erkölcsileg is keresztény magyar népünk’, hiszen földjeinket már arisztokrata eleink is a közismert kirekesztőink kezére játszották.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info