A hazai rockzene történetének három kiemelkedő gitárosának – Barta Tamás, Bencsik Sándor és Radics Béla – emlékére rendeznek fesztivált vasárnap. Radics és Barta harminc éve nincs velünk, Bencsik pedig 25 éve halt meg, és idén lenne hatvan éves.
Égi Zenekar Fesztivál címmel mintegy háromórás koncerttel, illetve egy rocktörténeti előadásokból álló konferenciával emlékeznek vasárnap a Petőfi Csarnokban (PeCsa Music Hall) három nagyszerű gitárosra, Radics Bélára, Barta Tamásra és Bencsik Sándorra.
A vasárnap 19 órakor kezdődő koncert első felében Radics Béla rhythm & blues, illetve hard rock szerzeményeit, a hozzá köthető számokat a Tűzkerék xT játssza el, majd a Bencsik “Samu” és Barta Tamás emlékét felidéző blokkban a P. Mobil és vendégei zenélnek.
Fellép mások mellett Bergendy István, Csomós Péter (ex-Hungária), Frenreisz Károly (ex-LGT, Skorpió), Laux József (ex-LGT), Papp Gyula (ex-Skorpió), Harmath Albert (Sakk-Matt), Karácsony János (LGT), Schuster Lóránt (P. Mobil), Lugosy László (Beatrice), Nyerges Attila (Ismerős Arcok), Oláh Ibolya, Varga Miklós (ex-P. Box), Szűcs Antal Gábor (ex-Skorpió) és színpadra lép a mindössze 13 éves gitáros tehetség, Somogyi Remig is.
A vasárnap esti koncert előtt 15 órakor a PeCsa Music Caféban konferenciát rendeznek Radics Béla emlékét és a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Magyarország kulturális, rockzenei és társadalmi életét felidézve. Az eszmecserén történészek, egyetemi tanárok és újságírók működnek közre, köztük Szőnyei Tamás, Klaniczay Gábor, Valuch Tibor, Bálint Csaba és Csatári Bence.
Tóth Eszter Zsófia történész, levéltáros A mi Bélánk – Radics Béla, Indián és az összefogás címmel tart előadást. A munkásságtörténettel behatóan foglalkozó kutató az MTI-nek csütörtökön elmondta, hogy a Magyar Országos Levéltárban interjúgyűjteményt készít, és ennek keretében ismerkedett meg Radics Béla egyik barátjával, Fogarasi Andrással, azaz Indiánnal.
“Történészként azért tartom fontosnak Radics Bélával foglalkozni, mert személye szimbolikus: azt jelenítette meg, hogy bár a munkásállamban a munkásosztályból indult mint tehetséges gitáros, mégsem tudott karriert befutni. Nem alkalmazkodott azokhoz a szabályokhoz és cenzúrához, amelyet az akkori pártállami hanglemezkiadó tőle is elvárt” – fejtette ki.
Tóth Eszter Zsófia elmondta, hogy Horváth Sándor történész a Nagyfa-galeriről szóló, Kádár gyermekei című kötetében (2009) foglalkozott Indiánnal. (Csörsz István évtizedekkel korábban, 1971-ben egy egész regényt szentelt a hippikultúrát és a lázadást szimbolizáló Indiánnak Sírig tartsd a pofád címmel.) A Budai Ifjúsági Park fölött lévő Nagyfához azért jártak a fiatalok, mert hosszú haj- és farmerviseletük miatt nem engedték be őket a koncertekre, ezért ott gyülekeztek, hallgatták a zenét. A hatalom egy részüket a koncepciós Nagyfa-galeri perben börtönbüntetésre ítélte, köztük Indiánt is. Szabadulása után éveken át rendőrségi megfigyelés alatt állt, zaklatták.
“A Radics-rajongó Indián a hetvenes évek közepén kitalálta, hogy pénzt gyűjtenek felszerelésre a gitárosnak. Körbejártak a koncerteken és felírták, ki mennyi pénzt adott. Radics aztán valóban tudott venni az összegyűlt pénzből egy használt erősítőt” – idézte fel a történész.
Indián, aki sokáig pékként dolgozott és ma a csepeli horgászegyesület elnöke, ott lesz a vasárnapi konferencián és koncerten, és ezt a történetet személyesen fogja elmesélni. A vasárnap elhangzó rocktörténeti előadások a tervek szerint nyomtatott formában is meg fognak jelenni.
Radics Béla (1946-1982) életében mindössze két kislemeze jelent meg a Taurusszal, az elmúlt években viszont CD-n több felvételét kiadták feljavított minőségben; legutóbb a Korál IV. című kislemez-válogatáson. Halálát az alkohol okozta.
Barta Tamás (1948-1982) játszott a Hungária első, Koncert a Marson című albumán (1970) és az LGT első három lemezén; írt dalokat Zalatnay Saroltának és Kovács Katinak is, majd 1974-ben nem tért haza az Egyesült Államokból, ahol Los Angelesben máig tisztázatlan körülmények között halt meg.
Bencsik Sándor (1952-1987), aki három stúdiólemezt készített a P. Box-szal, egy ausztriai menekülttáborban vetett véget életének.
A Bors megkereste Bergendy Istvánt, aki arról is beszélt, hogy a televíziókban gyorsan kitermelt popsztárok, “celebek” mellett ők, a zenészek már kevésbé csillognak. – Nagyon szívesen zenélnénk, ha lehetne. Több mint ötven évet voltam színpadon, nagyon hiányzik. Megélhetési gondokat még nem okoz, mert szerencsére számíthatok a családomra. Többek között a celebelőadók miatt nincsenek fellépéseink, a kereskedelmi tévék tömegesen termelik őket, és elfoglalják a koncerthelyeket. Manapság nem rang zenésznek lenni Magyarországon. A fiam is elvégezte a Zeneakadémiát, de tíz éve Spanyolországban muzsikál, mert itthon nem tudott megélni belőle. Szkeptikus vagyok a jövővel kapcsolatban, néha azt gondolom, hogy a számaim csak akkor hangzanak fel majd közönség előtt, amikor nekem rendeznek emlékkoncertet.
Hunhír.info – Nemzeti Bulvár
Hunhír.info
