Amint ismeretes, még 2007-ben Simon Peresz izraeli államelnök Tel-Aviv-ban nyilvánosság előtt kijelentette, hogy ‘Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, kivívtuk a gazdasági függetlenségünket, s fölvásároltuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát’, most pedig saját újévük alkalmából kiadott üzenetében ismét kinyilvánította övéi igényét hazánkra, mondván, ‘a fiatal generáció jelenti számunkra a jövőt, elkötelezettségük, hogy jobb holnapot teremtsenek a zsidók számára mind Izraelben, mind világszerte, ez ugyanis kulcsfontosságú a sikerhez’. Akinek csak egy kicsit is van szeme az olvasásra, bizonyára azonnal észreveszi, hogy a Mazsihisz honlapján 2012. szeptember 16-án közzétett államelnöki megnyilatkozás általános megfogalmazása mögött valójában milyen szándék is rejtőzik: mivel szerinte elsőrendű feladatuk, hogy ‘a táplálék és vízhiány gondjai ellen a kutatás és fejlesztés eszközeivel’ harcoljanak ‘elképesztő teljesítményeket realizálva’, választásuk mindenekelőtt hazánkra esik, elvégre (amint a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete honlapján Kiss Judit ‘Mitől robbannak az élelmiszerárak?’ című tanulmányában 2011-ben megírta) ‘a jövőben az élelmiszer, akárcsak az előállításához szükséges föld és víz, stratégiai cikké válik, a jövő aranya lesz, így felértékelődnek azok az országok, ahol ilyen javakkal, illetve az előállításukhoz szükséges tényezőkkel nagymértékben rendelkeznek’.

Felértékelődnek bizony, élükön a Kárpát-medence néven ismert energetikai-logisztikai világközponttal, ahol is, különösen ‘a fiatal generáció’-ra, bizonyára jobb holnap vár, mint apartheid államukban, ugyanakkor azt ezúttal sem nem részletezte, hogyan kívánják (ami pedig szerinte amúgy legfőbb kötelességük) ‘jobbá tenni a világot’, miként azt sem, mégis mit értsünk azon, hogy ‘a jobb holnapért küzdő zsidók olyan eredményeket értek el, amelyekkel a társadalom fejlődését szolgálták, s amelyekre valóban büszkék lehetünk’, azon túl, hogy ugyebár ‘ezen örökség a morális értékek iránti elkötelezettségben, a tudás iránti vágyunkban és a békéért való fáradhatatlan küzdelemben nyilvánul meg’.

Szóval azt, hogy 1948, államuk megalakulása óta annak területén (‘a morális értékek, a tudás és a béke ősi támpontjain’) hány vérfürdővel vívták ki nemcsak a palesztinok, hanem a fél világ (gyakran mégoly elfojtott) ellenszenvét, sőt haragját, persze szintén nem részletezte, tekintettel azonban országo(ka)t felvásárló törekvéseik mindennapos tényeire, óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon tényleg létezik-e az egyes internetes portálok által feltételezett ‘EU-Izrael akcióterv’, amelyet állítólag még 2004. május 1-én a Magyarországon járt akkori izraeli államfő, Mose Kacav és Mádl Ferenc, Medgyessy Péter, Kovács László, Hiller István, Dávid Ibolya, Herényi Károly, Orbán Viktor, Áder János, Pokorni Zoltán, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetői s az SZDSZ két képviselője titokban írt alá, amelynek íme nyolc humanitárius pontja:

1. Magyarország befogadó célország, 2. izraeli áruk európai terjesztése, 3. izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása, 4. a zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és elterjesztése a tömegtájékoztatásban, 5. a gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az Országgyűlésben és annak szigorú alkalmazása, 6. a nemzeti irányultságú kisebb pártok és civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása és megszüntetése, 7. az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon, 8. harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében. – Mindenesetre akár létezik az említett akcióterv, akár nem, tény, nekik minden kell, ami a miénk, bármi áron, mert nélkülük még a falevél sem rezdülhet meg.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info