“Az utóbbi problémával Tóth János, a komáromi Selye János Egyetem rektora keresett meg, aki folyamatosan beleütközött abba a gyakorlatba, hogy a pozsonyi oktatásügyi tárca a szlovák törvényi szabályozásra hivatkozva elutasította, a tanári egyetemi végzettséget szerzett személyeknek a pedagógiai kisdoktori (PaedDr.) cím szlovákiai megszerzését, ha az egyetemi képzést az érintettek Magyarországon fejezték be.”

Szlovákiában a mesterképzést sikeresen elvégzők Mgr. (magister) címet kapnak diplomájuk átvételével. Magyarországon ez a tudományos cím nem létezik. Azok tehát, akik a mesterfokú magyarországi tanulmányokat követően a komáromi egyetemen folytattak az említett cím megszerzése céljából tanulmányokat, s azt sikeresen befejezték, elvben jogosultak a PaedDr. cím használatára, amelynek elnyerését és használatát az oktatási kormányzatnak is tudomásul kell vennie. A hatályos törvényekre hivatkozva ezt az oktatási kormányzat illetékes szervei rendre elutasították arra hivatkozva, hogy akinek nincs „Mgr.- magister” címe, nem kaphat PaedDr. címet.

Az Európai Unióban közös irányelv létezik a diplomák kölcsönös elismerésére, mely nem attól függ, hogy a megszerzett végzettséget melyik országban milyen konkrét záródokumentumhoz és címhez kötik, hanem annak a tartalmi tényezői alapozzák meg. Erre épül ugyanis az uniós oktatási és munkaerő-piaci mobilitás.

Ezen felül a személyek szabad mozgása uniós elvének korlátozására alkalmas tagállami gyakorlat felülvizsgálatát az Európai Bizottság minden esetben megköveteli. Az álláspont birtokában – közreműködésemmel is – tárgyalások folytak a Selye egyetem vezetése és az oktatási kormányzat között a „megfeleltetési” probléma kiküszöbölése érdekében. A tervezett felsőoktatási törvénymódosításnak már ez is a része lett volna, sajnos, a kormány bukása és az előrehozott választások a kérdés rendezését is elodázzák. Fontos azonban, hogy az MKP európai parlamenti képviseletének közreműködésével sikerült elindítanunk a folyamatot, mely a közösségi jog irányába mozdítja el az eddigi szlovákiai gyakorlatot – reményeink szerint nem csupán a Selye egyetem PaedDr. képzésében, hanem minden más, hasonló gondokkal küzdő felsőoktatási intézményben is.

Az Európai Bizottság elé terjesztettem egy másik, a szlovákiai anyakönyvi gyakorlatot érintő kérdést is: azt, hogy az elhunyt családtagok, elődök születési és halálozási anyakönyvi kivonatát az utódok kizárólag szlovák nyelvre fordított változatban kaphatják meg, nem úgy, ahogyan eredetileg bejegyzésre kerültek, tehát magyar nyelven. A rendszerváltást követő két évtized sem hozott megoldást e tekintetben, pedig nagyon sok problémát okoz mindmáig, hogy a vagyon-visszaszármaztatási vagy hagyatéki eljárások során az érintett a hivatalos anyakönyvi kivonatokkal nem tudja bizonyítani: elhalt ősei azonosak azokkal, akik az hagyatéki végzésekben szerepelnek; vagy ha igen, csak jelentős többletköltséggel és hivatali utánjárással.

Az Európai Bizottság véleményét elsősorban azért kérem, hogy világossá váljon: az uniós szerződések őreként az EB szerint is sérti a szabad mozgás elvét a szlovák jogi szabályozás, illetve a hatóságok gyakorlata. Mivel az Európai Unióban biztosítva van a szabad mozgás mindenki számára, s az uniós polgárok ott telepednek le és élnek, ahol akarnak, alapvető jogaikat a tagállamok nem korlátozhatják, beleértve az öröklési jogot is, még fontosabb, hogy pontosan és hitelesen tudják adatolni az érintettek családi-rokoni viszonyaikat. Az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség elve is ezt követeli meg.

Az Európai Bizottság illetékes biztosai az írásbeli kérdések feltételét követően 6 héten belül adnak majd választ, amely azt követően az EU minden hivatalos nyelvén olvasható lesz az Európai Parlament honlapján.

Mészáros Alajos, EP-képviselő (MKP-EPP)