Egy rendőrségi közlemény robbantotta ki négy­éves önkéntes száműzetéséből Tánczos Gábort, aki sokak szerint (hírportálunk szerint is) ártatlanul ült kilenc és fél évet. Az istenfélővé lett férfi furcsállja, hogy saját szakértőjének sem hisz a hatóság.

Kilenc és fél évnyi rabság után, 2008-ban szabadult a 11 esztendős H. Zsófi megöléséért elítélt Tánczos Gábor. A fiatalember az­óta édesanyjával él körmendi otthonukban, kerüli a sajtónyilvánosságot, a zaklatott időszak után nyugalmat akar. A Bors csütörtöki számában dr. Lépold Józsefné írásszakértő arról beszélt, hogy biztos a férfi ártatlanságában, s tudomása szerint a Tánczos-aktákat ötven évre titkosították.

Az ORFK közleménnyel reagált, szerintük Lépoldné állításai a rendőrség lejáratására irányuló hangulatkeltésként értékelhetők, vizsgálják, milyen jogi lépéseket tehetnek a szakértő kijelentéseivel kapcsolatban. Tán­czos Gábor úgy érezte, most neki kell megvédenie Lépoldnét.

Bors: Miképp értékeli az ORFK reakcióját?

Tánczos: Tudomásom szerint Lépold Józsefné évtizedek óta segíti a rendőrség munkáját, több ügyet ő oldott meg, elismert szaktekintély, aki a ­gra­fológiai társaság elnöke is volt. Furcsa, hogy egy ilyen ember szavát megkérdőjelezik, már csak azért is, mert tudtommal az én ügyemben is a rendőrség kérte fel Lépoldnét szakvéleményezésre.

Ön szerint valóban titkosították a gyilkosság aktáit?

Szabadulásom után próbáltam kikérni a teljes iratanyagot, de nem kaptam meg. A bíróság kegyeleti és személyiségi jogokra hivatkozott, én azonban úgy értékelem, egyszerűen nem akarták, hogy mindenbe betekintést nyerhessek. Mi ez, ha nem titkosítás?

Hisz még benne, hogy bizonyíthatja az ártatlanságát?

Hívő ember vagyok, a hitem ad erőt. Jézus azt mondta: a világon nincs olyan rejtett dolog, nincs olyan titok, ami ki ne derülne egyszer. Egyszer eljön az ítélet napja, és akkor kiderül, hogy én maradok állva vagy azok, akik ellenem dolgoznak.

Hogyan telnek a napjai?

Nyelveket tanulok, sokat internetezem és olvasok. Az utcára akkor mozdulok ki, amikor megsétáltatom a kutyámat. Néhány ismerőssel tartom a kapcsolatot, velük találkozom is néha. Előfordul, hogy ismeretlenek is megszólítanak az utcán, és az ügyemről kérdeznek. Zaklatásban szerencsére nem volt részem.

Elvetette a gondolatot, hogy külföldön kezdjen új életet?

Megtehetném, hiszen több nyelven beszélek, és egy nagyon kedves ismerősöm is várna rám. Róla bővebben nem szeretnék beszélni. De végül mindig arra gondolok, hogy én bizony nem menekülök el.

Álmodik a börtönnel?

Nem, szerencsére nem. Pedig az idegeim a börtönévek alatt felmondták a szolgálatot. Pszichés alapon alakult ki nálam az epilepszia, ez okozta az ájulásaimat, amelyek néha manapság is előfordulnak. Az életemben minden rosszat az okoz, hogy gyilkosnak bélyegeztek. Mindent elkövettek, hogy tönkre-tegyenek, még a Natascha Kampusch-üggyel és a gyulai kislány, Szathmáry Niki megölésével is próbáltak összefüggésbe hozni. Pedig nem vagyok gyilkos, soha nem bántottam senkit.

Bors

Hunhír.info