Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy hazánkban emlékmûvek dicsõítsék azokat, akik 1944-45-ben kirabolták majd megszállták hazánkat, és vétlen állampolgárok százezreit hurcolták el “málenkij robotra”. Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy elismerõ szavakkal és két kitüntetéssel jutalmazzák azt a rendõrtábornokot, aki megszervezte és végrehajtatta a felvonulók szétverését, majd primitív módon letagadta, hogy rendõreinél “vipera” ütõ-eszközök lettek volna.

A Krisztus utáni 2007. esztendõben vagyunk! Magyarországon! A rendszerváltozásnak nevezett társadalmi átalakulás második évtizedének a vége felé járunk…

A legfelsõbb politikai és gazdasági hatalmat – zömében – azok bitorolják, akik (közvetve vagy közvetlenül) az elõzõ éra “kiemelt” elkötelezettjei-és haszonélvezõiként, az országot az erkölcsi és anyagi csõdbe vitték. Most pedig,- ugyanazt folytatják, amit anno dacumál – átmenetileg – abbahagytak, amihez akkor sem értettek, csupán szovjet szuronyokkal, permanens ígérgetésekkel, hazugságokkal és terrorral biztosították uralmukat!

A Gyurcsány kormány funkcionálása során igazolást nyert, hogy pozíciójuk megõrzésére igénybe vették mindazokat a múltban jól bevált “fogásokat”, amelyekkel (ha csak átmenetileg is) biztosíthatják az emberek megtévesztését, megfélemlítését és elhallgattatását. Gyurcsány Ferenc (eszmetársai cinkos hallgatása mellett) példátlan méretû: reggeli, esti és éjszakai hazugság tirádával “etette be” a közvéleményt, majd szólótáncot lejtve lopta be magát balek hívei “szíve-csücskébe”. Az ellenzéket viszont tömény könnygázfelhõkkel, gumilövedékkel végrehajtott tûzcsapásokkal, lovas rendõr rohamokkal, vízágyúkkal és viperákkal “oktatta” ki a demokrácia újszerû értelmezésérõl.

“Dübörgõ” gazdaságunk,- az EU-hoz csatlakozott államok sereghajtójává vált. A Fekete-Medgyessy-Békesi-Kupa-Bokros-László-Draskovics-Veres-féle pénzügyi “zsenik”, soha nem látott adósság csõdbe vitték az országot.

Az elfuserált (Gyurcsány szerint: “elqrt” /Sic!/) gazdaságunk rosszabb helyzetben van, mint az elõzõ rendszer alatt volt, mert az akkor felhalmozott adósság kamatjainak és törlesztésének fizetése mellett, az egykori MSZMP-SZDSZ-es fõguruk (valamint holdudvaruk) újabb (jelentõs) kölcsönöket vettek fel, milliárdos vagyonra tettek szert a piacgazdaságra történt áttérés zavarosaiban halászva, sokszorosan megsarcolva, kizsigerelve és nyomorba döntve, az adófizetõ állampolgárok sokaságát.

Talán kevesen érzékelik, hogy a politikai, az erkölcsi és a gazdasági gondok mellett, egyik legnagyobb problémánk, hogy elmaradt a múlt feltárása, a bûnösök elszámoltatása és az évtizedeken át meghamisított történelmi események korrigálása. Mindezek következtében,- a kádári-vidám barakk “agymosott” lakóinak jelentõs százaléka közömbösen tûri hõseink vagy nemzeti szimbólumaink kigúnyolását, nem tartja szükségesnek a (toldozott, foltozott) sztalini alkotmány hatálytalanítását, nem kéri a hazánkat megszálló és kifosztó Vörös Hadsereg emlékmûvének eltávolítását, nem sérti az önérzetét, hogy terek, utak-és utcanevek emlékeztetnek a szovjet és magyar tömeggyilkosokra, szervezetekre vagy szimbólumokra (Leninre, Kunra, Szamuelyre, Szovjet Hadseregre, vörös csillagra, stb.,) és az ellen sem emelnek szót, hogy az egyik legális magyar párt nevébe bekerült a kommunista jelzõcske is.

Zárójelben kellett volna felvetni azt a kérdést, hogy vajon hány dB (decibel) hangerõvel visított volna a kormánypárti média reggeltõl estig (illetve éjszakáig), ha egy maroknyi párt lett volna olyan “megátalkodott”, hogy “hungarista” vagy “nyilaskereszt” melléknévvel bõvítette volna eredeti kereszt-és vezeték nevét?

Azt is kevesen tették szóvá, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünneplése során “kozmetikázták” ki a Fiumei úti temetõben lévõ, vörös csillagos szovjet emlékmûvet, amely felirata szerint: “ÖRÖK HÁLÁVAL” emlékeznek azokra a szovjet hõsökre, akik az életüket áldozták az ’56-os ELLENFORRADALOM során, a magyar nép szabadságáért.

Vagyis: miközben a kormányfõ és meghívott vendégei az ’56-os forradalmat ünnepelték az új vasmonstrumos emlékmûnél, azalatt egyesek, az ellenforradalom feliratú emlékmûhöz zarándokoltak, és piros szegfûkkel emlékeztek meg, a forradalmat eltipró szovjet katonákról.

Vajon felelõs-e ennek a feliratnak a “túlélési idejéért” a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatója, az a Simóka Kálmánné, aki egykoron Medgyessy fõosztályvezetõje volt, majd a Kincstári Vagyoni Igazgatóság igazgatói posztjáról került a Temetkezési Intézethez? Aligha! Nyilvánvaló, hogy elkerülte a figyelmét a hatalmas vörös csillaggal és “ellenforradalmi” felirattal ékeskedõ emlékmû, mivel a temetkezési ügyek intézése mellett: a Malév Rt, valamint a Mol Rt. igazgatósági tagsági feladatát sem hanyagolhatta el, nem beszélve néhány más jövedelem-pótlással járó kötelezettségének teljesítésérõl.

Aligha vitatható, hogy egy ilyen tudathasadásos helyzetért azok (a bevezetõben megemlített) legfelsõbb politikai és gazdasági hatalmat bitorlók a felelõsek, akik a felemás rendszerváltoztatás világában “élik világukat”, és elévülhetetlen “érdemeik” vannak a társadalmi megosztottság létrejöttében, illetve fenntartásában.

Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy hazánkban emlékmûvek dicsõítsék azokat, akik 1944-45-ben kirabolták majd megszállták hazánkat, és vétlen állampolgárok százezreit hurcolták el “málenkij robotra”.

Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy ellenforradalomnak címkézzék egy emlékmûvön azt a dicsõséges forradalmunkat, amelynek eltiprásáért Jelcin elnök személyesen követte meg a magyar népet 1992-ben, a magyar parlament üléstermében.

Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy egy miniszterelnök reggel, este és éjszaka hazudjon az állampolgároknak, évekig ne csináljon (Sic!) semmit, “lekurvázza” az országot (Sic!), majd szétveretteti a (joggal) felháborodott tûntetõket.

Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy elismerõ szavakkal és két kitüntetéssel jutalmazzák azt a rendõrtábornokot, aki megszervezte és végrehajtatta a felvonulók (brutális módon végrehajtott szétverését), majd primitív módon letagadta, hogy rendõreinél “vipera” ütõ-eszközök lettek volna.

Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy tömegével legyenek a rendõrség kötelékében olyan személyek, akik a földön fekvõ embereket megrugdossák, a nemzeti színû zászlót megtapossák és fejmagasságra adjanak le célzott lövéseket gyerekekre, nõkre, kezeiket magasra tartó és/vagy földön térdeplõ emberekre.

Meg kellene érteni minden “illetékesnek”, hogy addig soha nem lesz társadalmi béke és soha nem jutnak konszenzusra a szemben álló felek, amíg az ellentétet kiváltó okokat meg nem szûntetik! Ezek közé az okok közé sorolhatók: az igazságtalanság, a hazugság, a bûnpártolás, a jogtalan haszonszerzés, a nemzet önérzetét sértõ kijelentések (nyilatkozatok), intézkedések, valamint a közízléssel ellentétes vagy a közhangulatot negatívan befolyásoló alkotások (létesítmények, módszerek, stb.)

Prof. Dr. Bokor Imre

HunHír.Hu