A többség a félművelt hordószónokoknak, a szerecsenmosdató politikusbűnözőknek inkább hisz, mint a kisebbségnek, a világnézetileg sziklaszilárd, elveikhez körömszakadtig ragaszkodó értelmiségieknek. A mindentudás megszállottjaiként fellépő, mára már leginkább médiavilágunkban érvényesülő tömegemberekkel való tapasztalatainak hatására az 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc nem véletlenül figyelmeztetett, hogy ‘ki csak társasági mulatságokban óhajt ragyogni vagy éppen tudatlanok által akarja magát bámultatni, az könnyű módon elérheti célját, de értelmesektől megvettetik’.
Kérdés persze, hogy unokaöccséhez, Kálmánhoz 1834-ben írt ‘Parainesis’-éről a nemzeti tábor egyre szaporodóbb önjelöltjei, kiváltképpen az ortodox judaizmusnál nem kevésbé ártalmasabb (pszeudo)újpogányság hirdetői egyáltalán hallottak-e, tudják-e, hogy Himnuszunk alighanem minden mai műkedvelő (önmagát persze csaknem zseninek tartó) tollforgatót megszégyenítő költője, sőt kritikusa René Descartes-hoz hasonlóan mennyire óvott a mindennapjainkból oly ismerős mindentudás megszállottjaitól: ‘Tökéletes ismerettel embernek dicsekedni esztelenség. Magunknak magunkról számot adni, már ez is felette nehéz, és hosszú fegyelem s gyakorlat következése, másokról pedig ítéletet hozatni nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan. E planétáról, hol lakunk, hasonlítás és következtetés által szólunk a többihez, így saját természetünkből, melyet közelebbről vizsgálhatunk, hasonlítás s következtetés által szólhatunk másokról. S e módon nyert tudomány mennyi tévelygésnek adhat helyt! Mennél több s mélyebb ismerettel bírsz, annál inkább érzed az emberi tudomány bizonytalanságát. Ez érzés önhittségtől meg fog őrizni, de vigyáznod kell, nehogy ellenkezőleg kétségeskedés szellemét ébressze kebledben.‘
Kérdés aztán az is, hogy a szerénységet, az alázatot szótárukba fel sem vevők mégis miként viszonyulnak alábbi soraihoz: ‘Törekedjél ismeretekre, de melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek: e vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdag szövésű szálakat hoz mag nélkül, ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret ver mély gyökeret s őriz meg a felületességtől: ízlés pedig adja azon kellemes színt, mi nélkül a tudomány setét és zordon, mint a cellába zárkózott remetének erkölcse’, viszont ‘ki csak társasági mulatságokban óhajt ragyogni vagy éppen tudatlanok által akarja magát bámultatni, az könnyű módon elérheti célját, de értelmesektől megvettetik‘, hiszen ahhoz, hogy ‘a dologhoz értők előtt méltólag felléphess, hogy ismereteid mind magadra, mind másokra jótevőleg hassanak, hosszú, fáradalmas munkára kell elszánva lenned, mert alapos s egyszersmind sokoldalú tudományt szerezni felette nehéz: sok olvasás, még több gondolkozás, sok egybehasonlítás, még több gyakorlás s fogyhatatlan béketűrés és állandóság az, ami itt megkívántatik’.
Megannyi kérdés, melyeket nemzeti köntösben fellépő félművelt prókátoraink, eredendő entitásukat letagadó vagy netán felnőttként felismerő (de addig is annak megfelelően viselkedő) politikusbűnözők váltanak ki, akik, élükön az előbbiekkel, kommunikációs készségükkel és intellektuális kapacitásukkal méltán vehetik fel a versenyt amúgy az általuk (látszólag) annyira gyűlölt liberális holdudvarbeliekkel, mivel fellépéseik csak lejáratásunkra alkalmasak, hiszen például hihető-e, hogy közénk tartoznak, akik nemzeti nagyságainkról vagy történelmi eseményeinkről szónokolva sohasem beszélnek konkrétumokat (vagy ha igen, többnyire tárgybeli tévedések tömkelegét nyújtják), csak perspektívátlanságról tanúskodó elcsépeltségeket (‘lépjünk már ki a NATO-ból és az EU-ból!’, ‘elég volt a bankokráciából!’, ’tisztítsuk meg a médiát!’), mi több, elképesztőbbnél elképesztőbb ostobaságokat (‘nem a határok mozgatása a lényeg, hanem az, hogy a magyarság sorsát megoldjuk’, ‘elegünk van Saul rabbiból és a judeokereszténységből’, ‘az Úristen is magyarul beszélt, minek nekünk akkor vacak idegen nyelveket tanulnunk’)? Volna hát mit tanulnunk mindnyájunknak, de nekik különösen is Himnuszunk költőjétől.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
