2012. július 17-én az izraeli törvényhozásban Michael Ben-Ari Kneszet-tag újságírók előtt széttépte, majd kukába dobta az Újszövetséget, azt hibáztatva a holokausztért, elvégre a mindig mindenhol mindenkikkel szemben ugyebár kiválasztottak törvénykönyve, a Talmud, ezt nemhogy megengedi, előírja övéinek.
Amint az (amúgy a történelemben alighanem megszámlálhatatlan gyakorisággal megtörtént) esetről beszámoló és azon felháborodó Gyöngyösi Márton, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője hangsúlyozta, csak megütközését tudja kifejezi a maga és mozgalma részéről, hogy ‘a nyugati országok kormányai és a keresztény egyházak egy hét leforgása alatt sem merték tiltakozásukat kifejezni a példátlan keresztényellenes eset kapcsán’, pedig ‘ha a magyar Országgyűlés egyik képviselője a Parlamentben hasonló szavak kíséretében tépte volna szét a Tórát és dobta volna nyilvánosan a szemétbe, akkor nyilvánvalóan tiltakozási hullám és ‘elhatárolódási licit’ söpört volna végig a nyugati világon’.
Persze nekik valójában nem Mózes öt könyve, a Tóra a zsinórmértékük, hanem a Talmud (elvégre, amint a kiváló magyar katolikus biblikus tudós, Huber Lipót megállapította, ‘a mai zsidó vallás nem azonos az ószövetségi mozaizmussal’), ezért ennek megfelelően módosítva a képviselő felszólalásában kifejtetteket, nem kérdés, hányszor és hányan hallatnák hangjukat, ha ezt valakik ezzel a könyvvel tették volna, amely Jézus csodatételeit mágikus eszközökkel véghezvitt varázslásokként, érdemeit bűnökként könyveli el, őt magát bálványistennek tartja, amelyet kezdettől fogva többre tartottak az egész Ószövetségnél, sőt annak folytatását, az Újszövetséget, olvassuk imént idézett biblikusunk könyvében (Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig, 1936), ‘általában inkább elégették, semhogy olvasták volna, a gyűlölt és megvetett keresztényekkel pedig nem igen szívesen érintkeztek, hogy vallási kérdésekről beszélgessenek’, amiért is az Istenember Izraelben ma is ‘bűnös’-ként, ‘a bölcsek szavainak gúnyolója’-ként nyilvántartott.
Végül, ami az eset történelemben alighanem megszámlálhatatlan gyakorisággal megtörténtét illeti, Myrna Grant egy közülük való táncosnőnek, a második világháborúban az auschwitzi munkatáborba önkéntesen jelentkező Warmer Rózsának akkori helyzetéről írt memoárja szerint amikor az Újszövetséget kért egy tábori SS-őrtől, aki aztán adott is neki, a sajátjai, a kápói ezért csaknem félholtra verték, ezzel is jelezve, hogy a mindig mindenhol mindenkikkel szemben ugyebár kiválasztottak törvénykönyve, Talmud, nemhogy megengedi, előírja övéinek az Újszövetség megsemmisítését.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
