Rovatunkban már szóvá tettük, mennyire tűrhetetlen, hogy egy szennyköltő országgyűlési képviselő, kulturális államtitkár, írószövetségi titkár és egyetemi oktató lehessen: nos, akkori tiltakozásunk jogosságát maga az érintett, L. Simon László erősítette meg a minap azzal, hogy államtitkárként nemet mondott a Prohászkának állítandó szoborra, mert noha szerinte ugyan a nevezett nagyformátumú püspök volt, azonban durva mondatai miatt mégsem lehet szalonképes, gondolatainak egy része pedig idejétmúlt.
A ‘Barikád’ 2012. június 28-i számában Sándor Csilla vele készített interjújából elöljáróban megtudhattuk, hogy a szennyköltészetét bírálók ‘idióta, műveletlen suttyók’, mondván, el se olvasták ‘Nem lokalizálható’ címmel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával még 2003-ban megjelent ‘versesköteté’-t, így nem vették észre, attól, hogy benne a ‘költő egyes szám első személyben szólal meg, nem azt jelenti, hogy önmagáról beszél’, ugyanis csupán a mai ‘legfontosabb férfiszerepek’ egyikét mutatta be bennük (nyilván ugyanilyen szerepjátszók a Horthy-szobrokat festékkel leöntők is), majd miután a Prohászka-szoborállításra terelődött a szó, így folytatta:
‘Személy szerint nem kezdeményezném, hogy állítsunk szobrot Prohászkának, annak ellenére, hogy Fejér megyében élek, ahol püspök volt. Sok írását olvastam, nagyformátumú püspöknek tartom, akinek remek könyvei vannak, ugyanakkor voltak durva mondatai is, amelyek ma nem szalonképesek. Prohászka gondolatainak egy része idejétmúlt, de vannak olyanok, amelyeket nem lenne szabad kidobni a kollektív emlékezetből. Magyarországon szerintem egyébként is túl sok köztéri szobor és emléktábla van, Európában sehol sincs ennyi, mint hazánkban.’
Szóval noha szerinte ‘a közösségeknek joguk van ahhoz, hogy a számukra fontos személyekről megemlékezzenek’ (ha akarják, szobor- s emléktábla állítással) és egyedül Kádár János az, akinek ‘sose legyen szobra’, a püspök, legyen bármennyire is nagy formátumú, azonban szintén nem érdemli meg ezt, miként mellesleg azok sem a közfigyelmet, akik továbbra is meg merészelik kísérelni a finnugor eredethipotézist, holott a magyar nép antropológiailag nem finnugor eredetű, de ha tetszik, ha nem, nyelvileg igen, hiszen ezt ‘tudományosan eddig senki nem tudta megcáfolni’. Valaha bukaresti, londoni, párizsi és prágai szalonokban hamisították múltunkat, jó ideje azonban már budapestiekben teszik ezt, lassan már mindenre és mindenkire nemet mondva, ami és aki köreiken kívüli.
Emlékeztetőül álljon itt ifj. Tompó László korábbi írása.
Tűrhetetlen, hogy egy szennyköltő országgyűlési képviselő és bizottsági tag, írószövetségi titkár és egyetemi oktató lehessen!
Nincs egyedül ‘a sz@rból jött mélymagyarok’-ról író Spiró György és a népünket ‘gyilkos’-nak, országunkat ‘sz@r’-nak nevező Regős Péter, a magyart ‘a savó leöntése és Trianon után túró’-ként használhatónak tekintő Esterházy Péter: L. Simon László Fideszes képviselő, az Országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottságának elnöke, ráadásul a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója, a Magyar Írószövetség titkára és íróiskolájának tanára sem marad el tőlük szennyköltészetével.
L. Simon Lászlóról a Magyar Írószövetség íróiskolája honlapján az alábbiak olvashatók:
‘1972-ben született Székesfehérváron. Az ELTE magyar-történelem szakán diplomázott, majd PhD-ösztöndíjas volt. Kulturális menedzser és szőlész-borász mérnök szakos végzettséggel is rendelkezik. Író, szerkesztő, kulturális szakérő. 1998-2004 között a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként tevékenykedett, 2004-től a Magyar Írószövetség titkáraként dolgozik. 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. A Magyar Műhely, a Kortárs, a Kommentár című folyóiratok szerkesztője, 2007-ig a Szépirodalmi Figyelő című folyóirat főszerkesztője, jelenleg főmunkatársa. Ezek mellett a Ráció Kiadó szerkesztőjeként, valamint a Magyar Műhely Galéria kurátoraként is tevékenykedik. Rendszeresen publikál kritikákat, esszéket, tanulmányokat és szépirodalmi írásokat folyóiratokban, heti- és napilapokban. Két tudományos könyvsorozatnak a sorozatszerkesztője. Fotózik; vizuális költeményeivel, elektrografikáival számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt. Vizuális munkásságának részeként könyveket és könyvborítókat tervez. 2005-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója. 2007-ben József Attila-díjat kapott.’
És akkor most kis ízelítő ‘munkásságából’. 2003-ban Nem lokalizálható címmel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent ‘verseskötetében’ szóról szóra ez olvasható:
marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban
(…)
a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat
stílust és technikát váltottam
ősi szőtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékét dolgozták fel
ráadásul szerda esténként
nő voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam
díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt
(…)
intoleráns és antiszemita félvér istenekkel
találkoztam
ültek a hegytetőn
szotyiztak
egyszer az egyikük engem is leköpött
az utcán
mert nem hittem a megváltás erejében
sem az örök boldogságban
sem a szeretet erejében
(…)
a szexualitás kreatív kifejezési módjait kerestem
a gumi- és latexfetisizmus
bennem is vágyat ébresztett
minden esőkabáttól és műanyag kvarcórától lázba jöttem
(…)
tanítványaim később a szememre vetették
hogy életem e nehéz szakaszában
azt mondtam
épeszű ember nem lesz sem politikus
sem hadvezér
(…)
nevelési kudarcaim miatt pályát és nemet váltottam
újságíró lettem
vagy újságírónő
Mindehhez csak annyit: ha a bemutatott szennyköltő nem is, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és (a mellesleg ‘Az elsodort falu’ írója, Szabó Dezső alapította) Magyar Írószövetség elnöke sem szégyelli magát, ha kilép az utcára?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
