A médiavilágunkban „politikailag inkorrekt”-eknek tekintett gondolkodók, mint François-René de Chateaubriand, Oswald Spengler, Ulick Varange (Francis Parker Yockey) és Patrick Buchanan, nem győztek elégszer reávilágítani a megcsodált „nyugati műveltség” mítosz mivoltára, nem is beszélve René Jean-Marie Joseph Guénon (1886-1951) francia metafizikusról, aki szerint „a nyugatiak ma már nem tudják többé, hogy mi lehet a tiszta szellemiség, s nem is feltételezik már, hogy bármi ilyesmi létezhet”, következésképpen „a mai nyugati civilizáció valójában barbárság, mivel pontosan az hiányzik belőle, ami egy magasabb Rend lényegét képezi”.
Ma, amikor az iskolákban és a médiumokban a műveltségünket mindmáig megalapozó antikvitást és a középkort eleve „sötét”-nek titulálják, sokan úgy képzelik, hogy csak egyetlen „civilizáció” létezik, a modern nyugati, holott az csak egy a sok közül, s ráadásul „furcsa kivételt képez”, hiszen az ókori és a középkori kultúrákhoz-társadalmakhoz képest „úgy jelenik meg a történelemben, mint valódi anomália”, minthogy közülük „ez az egyedüli, amely tisztán materiális értelemben bontakozott ki egy ezzel párhuzamos szellemi hanyatlás mentén”, amely aztán „egészen addig a pontig jutott, hogy a nyugatiak ma nem tudják többé, hogy mi lehet a tiszta szellemiség, s nem is feltételezik már, hogy bármi ilyesmi létezhet”.
Szerinte „ezért vetik meg nemcsak a keleti civilizációkat, hanem még az európai középkort is, amelynek szellemisége ugyanúgy ismeretlen számukra”, amiért is képtelenek a hit és ész viszonyának meghatározására, a természetes és természetfeletti rend egymás mellé rendelésére, s számukra bűvös szavuk, az intelligencia nem más, „csak egy eszköz arra, hogy az anyagot praktikus céljaikra kihasználják és a tudományt is csupán annyiban értékelik, amennyiben az ipari alkalmazások kielégítésére képes”, így törekedve a madáchi falanszter megvalósítására, a „gépember” ideálként való elfogadtatására, végső soron minden természetes korlát fellazítására, majd eltüntetésére.
Mindezt megtapasztalva noha „néhány ember, többé-kevésbé zavartan, de észlelte már, hogy a dolgok többé nem mehetnek úgy, ahogy eddig, azonban ahelyett, hogy azokat a valódi okokat keresték volna, melyek előidézték összeomlásukat, inkább elmenekült előlük”, s ami a legkülönösebb, az „azon igény, hogy ezt az abnormális civilizációt mégis minden civilizáció prototípusává tegyék, hogy úgy tekintsenek rá, mint nagybetűs Civilizációra, mint az egyedüli olyanra, amely kiérdemli ezt a nevet, és eme illúzió betetőzéseként még a „fejlődésben” is hinni, azt sem kevésbé abszolút módon felfogva, természetesen egy olyan, lényegében materiális kibontakozással azonosítva, amely a modern nyugat egész aktivitását felszívja”.
Aztán arra is rámutatott, hogy „civilizáció” és a „fejlődés” egyetemesnek és szükségesnek vélt eszméiben hiába hisznek szívesen oly sokan, valójában „nem mások, mint a legújabb kitalációk, annyira, hogy az emberiségnek legalább a háromnegyede nem tud és nem is akar tudni róluk”, így tanulhatnánk az ógörög, római, bizánci iskoláktól, ugyanis „az antikvitás, ahonnét tudatosan még mindig származtatjuk magunkat, nem rendelkezik olyan kifejezéssel, amit civilizáció alatt értünk: ha egy latin dolgozatban ezt a szót adnák fordítanivalónak, a fiatal tanuló ugyancsak zavarban találná magát, e szóról őseink nagyon helyesen lemondtak, talán mert ők valóban rendelkeztek azzal”.
Végül, de nem utolsósorban figyelmeztetett, hogy „a tolerancia legnagyobb propagálói és apostolai sokszor a legnagyobb intoleránsai az emberiségnek: ők azok, akik minden dogmát meg akarnak dönteni, de végső soron saját hasznukra formálták azt, ami már nem egy új dogma, hanem inkább a dogma karikatúrája, amit sikeresen átültettek a nyugati világba”, így gúnyolva ki például a kereszténység, mindenekelőtt a katolicizmus tanításait és történelmét. Hiába, ma sem summázhatjuk sorainál találóbban léthelyzetünket: „A mai nyugati civilizáció valójában barbárság, mivel pontosan az hiányzik belőle, ami egy magasabb Rend lényegét képezi.”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
