Egy rabbit ért, tanúk hiányában bizonyítatlan beszólást (és nem fizikai inzultust!) a bevett keresztény-keresztyén felekezetek vezetői rögtön közös nyilatkozatban ‘ítéltek el’, míg a trianoni gyászra emlékeztető, 1945 előtt természetes harangozás elrendelését kategorikusan elutasították: szégyen és gyalázat ez, Prohászka Ottokár, Serédi Jusztinián, Mindszenty József, Zadravecz István, Márton Áron, Hász István, Ravasz László, Raffay Sándor, Kapi Béla, Ordass Lajos valószínűleg úgy rúgná hátsón ezeket a hit- és hazaáruló júdásokat, hogy Birobidzsánban esnének le.
Erdő Péternek, Bölcskei Gusztávnak és Gáncs Péternek a harangozást június 4-én kategorikusan elutasító, ezzel a nemzeti kegyeletsértést bőségesen kimerítő nyilatkozatát olvasva lapozzuk csak fel, mit is ír a harangozásról a lelkipásztorkodás egyik legkiválóbb magyar tudósa, Mihályfi Ákos (1862-1937) kézikönyvében (Nyilvános istentisztelet, 1933)!
Amint a kánonjogi kódex (Codex Iuris Canonici (CIC)) alapján egybefoglalta, harangoznak 1. amikor a pap a Szentséggel a beteghez indul, hogy így a hívek őt kísérhessék, 2. a betegek haláltusájában, 3. valaki halálakor, 4. a hívek temetésekor, 5. amikor kezdetét veszi a karima és a hívek miséje nagymise alatt (Úrfelmutatáskor szintén), 6. napjában háromszor (hajnalban, délben és este Úrangyalára), 7. körmenetek alatt, különösen, ha az Oltáriszentséget viszik körmenetben, 8. nagy zivatar előtt és alatt, 9. püspök fogadásakor s egyházi ünnepélyekkor.
De olvassuk csak tovább! Szintén a CIC (1169. kánonja 4. pontja) alapján megtudjuk belőle, hogy bár a harangokat világi célokra meghúzni általában nem szabad, de szükségből, püspöki engedéllyel, érvényes jogszokásból igen, így tehát ‘a püspök engedélyezheti a harangozást világi célokból is: a harangok meghúzhatók közcsapások alkalmával (tűz, árvíz stb.), ugyanakkor szokásjog alapján szabad harangozni a király és a fejedelmek ünnepein, országos és nemzeti ünnepeken is’, legyenek azok örömről vagy gyászról tanúskodók.
Mindebből látható, hogy a három aláíró bizony még a lelkipásztori alapismeretekkel sincsen tisztában, így, csatlakozva Varga László református lelkipásztor nyilatkozatuk ellen való tiltakozásához, elfojthatatlan keserűségünkben aligha fogalmazhatunk másként, mint úgy, hogy Prohászka Ottokár, Serédi Jusztinián, Mindszenty József, Zadravecz István, Márton Áron, Hász István, Ravasz László, Raffay Sándor, Kapi Béla, Ordass Lajos úgy rúgná hátsón ezeket a hit- és hazaáruló júdásokat, hogy Birobidzsánban esnének le.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
