Nem telik el hét, hogy a Síp utcai különítményvezér honlapján ne jelenne meg tiltakozás az irántuk való, ámde éppen általuk gerjesztett ellenszenv ellen: ezúttal arra intette hallgatóságát, hogy ne feledkezzenek meg arról, van nekik saját államuk, amely nem fogja engedni, hogy a világ bármely táján bántsák őket, vagy akár csak sírköveiket is, melyeket persze mindig másoknak kell karbantartaniuk, csak arra nem felelve, nálunk ugyan miért nekünk kellene gondoznunk a hős Makkabeusok sírjait, ha nem közénk tartozóknak vallják magukat, továbbá, ők mikor tennénk ugyanezt a mieinkével?
Kezdjük az elején! Amint „Az antiszemita hangok egyre kevésbé elszigeteltek” címmel honlapja 2012. április 26-án felkerült közleményében olvassuk, a Síp utcai különítményvezér a Lentiben felújított temetőjük átadásakor kijelentette, hogy az 1935-ös nürnbergi törvények értelmében a hazánkban származásilag és vallásilag egyaránt „közel 100–150 ezer”-re tehető közösségüknek „nincs oka félni a mai Magyarországon, hiszen a lakosság többsége elítéli az antiszemita megnyilvánulásokat” (főként Baráth Zsolt felszólalását), majd így folytatta:
„Mi arra biztattuk az embereket, hogy vállalják fel zsidóságukat, hiszen a szomszédok, a lakókörnyezetben élők pontosan tudják, hogy ki a zsidó. A népszámlálási eredményeket még nem ismerjük, de nem is tekintjük olyan adatoknak, amelyekre bármit is építeni lehet. Ezt el is mondtuk a kormánynak, kértük, hogy az egyházaknak adandó támogatásoknál ne ezt vegyék figyelembe. Számunkra sokkal többet jelentenek azok a tények, hogy az ünnepeinken templomaink megtelnek.”
Alighanem ez aztán az a bizonyos freudi elszólás: noha nem tudják, hányan vannak, mégis elvárják az így ki tudja, hányak után való állami támogatást, mert bár „Budapesten 16, vidéken 22 zsinagógát működtetnek”, hitközségeiknek emellett saját óvodájuk, iskolájuk, egyetemük, sőt Európában egyedül saját kórházuk van, azonban vannak feladatok, amelyeket nem tudnak ellátni, ilyen a „temetők karbantartása”, ugyanis az országban mintegy 1600 elhagyott temetőjük van, melyek gondozása „nem felekezeti, hanem állami feladat”.
Szóval szerinte nekünk lenne kötelességünk temetőik karbantartása úgy, hogy a kormányok adjanak pénzt erre az önkormányzatoknak, nem győzve hangsúlyozni, hogy bár „a rendszerváltás óta egyetlen magyar kormányra sem lehet azt mondani, hogy antiszemita lett volna, az elhatárolódásokkal azonban időnként vannak problémák”, minthogy „az antiszemita hangok egyre kevésbé elszigeteltek”, hiszen ha burkoltan, de már a parlamentben is elhangzanak.
Végül, hasonlóan az identitásukat a büszke, hős Makkabeus-csapat képviselőikként megélők Dohány utcai főrabbijához, Frőlich Róberthez, ezúttal arra intette hallgatóságát, ne feledkezzenek meg arról, van nekik saját államuk, amely nem fogja engedni, hogy a világ bármely táján bántsák őket, vagy akár csak sírköveiket is, melyeket persze mindig másoknak kell karbantartaniuk, csak arra nem felelve, nálunk ugyan miért nekünk kellene gondoznunk a hős Makkabeusok sírjait, ha nem közénk tartozóknak vallják magukat, továbbá, ők mikor tennénk ugyanezt a mieinkével?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
