Tűnjék bármennyire is közhelynek, talán sohasem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy nemzetünk igenis megmenthető, de csak áldozatvállalásokkal, ezért május eleji üzenetként idézzünk ezúttal magunk elé múlt századi eleink közül hármat, akik tudták, hogy mindenekelőtt bennünk van előbb az erkölcsi-szellemi, azután az azok nyomán az anyagi-gazdasági felemelkedés minden lehetősége, vagyis nemzetünk igenis megmenthető, de csak áldozatvállalásokkal, hogy (XII. Piusz pápa szavaival) továbbra is a „szellemi testvériség oázisa” maradjunk oly felfordult kontinensünkön.
Eugenio Pacelli bíboros, pápai legátus (egy évvel később XII. Piusz néven az új pápa)1938-ban a harmincnegyedik Eucharisztikus Világkongresszuson úgy fogalmazott, hogy nemzetünk életeszményül olyan szenteket és boldogokat kapott, akiknek homlokán a dicsőség fénye ragyog, mint Szent István, Imre, Gellért, Erzsébet, Boldog Margit és Kinga, így noha rengeteg megpróbáltatáson mentünk át, mégis „mindig a kereszténység védőbástyájá”-nak bizonyultunk, így „egy felfordult világ közepén is most Magyarország a szellemi testvériség oázisa, melyre az igazság Isten áldását adja az egész keresztény világ javára”.
Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi hercegprímás ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a család- és nemzetmentés „sokszor igen súlyos áldozatokat követel az egyéntől (így ő maga például egy tizenegy gyermekes katolikus család tizedik gyermekeként született), mégse rettenjünk vissza tőlük, még akkor se, ha meg kellene is változtatni érettük „eddigi életfelfogásunkat, kényelemszeretetünket, mert közreműködésünk nélkül, ingyen semmiképpen nem remélhetjük Isten segítségét”, az „Isten szerelmére” kérve, hogy „becsülje mindenki minden más földi jónál többre a családban jelentkező új magyar életet!”.
Ravasz László református püspök szerint a valósággal „vallássá alakított” istentelenség jelenti létünkre a legnagyobb veszélyt, amellyel szemben a „pozitív nemzeti politikának öt tényezője van: a magyar legyen szaporább és egészségesebb, gazdagabb, műveltebb, erkölcsileg fejlettebb, lelkileg gazdagabb, azaz hívőbb”, vagyis mindhármuk nyilatkozata csak azt mutatja, amit gróf Széchenyi István is mindig hangsúlyozott, hogy bennünk van előbb az erkölcsi-szellemi, azután azok nyomán az anyagi-gazdasági felemelkedés minden lehetősége, vagyis nemzetünk igenis megmenthető, de csak áldozatvállalásokkal.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
