A Németország 1889. április 20-án született vezérének köztudatban démonként való ábrázolásának ellensúlyozásaként személyes élete és politikai pályája egy elhanyagolt, valójában pedig kulcsfontosságú szegmensére mutatunk rá ezúttal, az édesanyához, a nőhöz, a leányifjúsághoz fűződő viszonyára, arra, hogy rajongásig szerette édesanyját, mert tőle kapta mindazon benyomásokat, melyek végigkísérték uralkodása tizenkét évét, mindenekelőtt a gyöngédséget, az empátiát a szép nem s az elesettek, árvák iránt, ezzel is tükrözve, hogy csak hazaszerető és családcentrikus leányokkal van jövőnk. (Fotó: Női torna a Harmadik Birodalomban. Ezt a tömeget Rubint Rékáék is megirigyelnék)

Rajongásig szerette édesanyját, mert tőle kapta mindazon benyomásokat, melyek végigkísérték uralkodása tizenkét évét, mindenekelőtt a gyöngédséget, az empátiát a szép nem s általában az elesettek, árvák iránt, amint megrázóan tanúskodik erről 1923-ban írt alábbi, Tudós-Takács János által tolmácsolt költeménye (Édesanyád):

Ha édesanyád szeme
Nem úgy lát, mint egykor,
Ha édesanyád lábát
Megtörte az aggkor,

Akkor nyújtsd a karod,
Ne hagyd őt magára,
Neked kell kísérned
Utolsó útjára.

Minden kérésére
Adjál néki választ,
Türelmes légy véle
Akkor is, ha fáraszt.

Ha nem ért meg téged,
Magyarázd el újra,
Mikor már nem kérdez,
Keserű az óra.

Ez a lovagias lelkület vezérelte aztán népe élén, amikor létrejött a Német Leányszövetség, a Bund Deutscher Mädel (BDM), amely a leányokat edzett, hazaszerető és családcentrikus nőkké akarta nevelni, akik természetesnek tartják, hogy a férfi harca mindig csak akkor végződhet győzelemmel, ha mögötte céljait megértő és támogató családanya-hitves áll.

A leányok tizenöttől huszonegy éves korukig voltak a szövetség tagjai (miután már tíz éves koruktól a fiúk nevelését szolgáló Hitler Jugend párja, a Jungmädel in der Hitler Jugend tagjaiként nevelték őket), felkészülve ezalatt minden vonatkozásban az anyaságra, korántsem csak humán (nyelvi, irodalmi, zenei), hanem nagyon is gyakorlati tudásra szert téve, így elsajátítva a szép írást, a kézimunkát, a játékkészítést, szabást-varrást, továbbá a csecsemőápolást, az elsősegélynyújtást, a háztartásvezetést, ez utóbbi érdekében 1938-ban huszonkét, vezetőnői kiképzésre pedig negyvenöt iskolát felállítva, sőt a BDM-en belül a Glaube und Schönheit (Hit és Szépség) elnevezésű tagcsoport légoltalmi oktatást is kapott.

Aztán amint a Harmadik Birodalom filmjeiben mindmáig feltűnik, különös gondot fordítottak a BDM és az egyéb hasonló szervezetek keretében a tánc, a gimnasztika művészi tökéletesítésére is, a könnyű atlétika, az úszás, tenisz és a természetjárás meghonosítására, felismerve, mennyire nemzeti érték a testet-lelket megedző tömeges sportolás.

Mindennek ma kontinensünkön való általános hiánya egyenesen megköveteli, hogy a nevével egybeforrt történelmi korszakot démonikusan bemutató propagandával szemben előkeressük azon, 1945-ben bezúzásra ítélt forrásműveket, közülünk mostani tárgyunk szempontjából elsősorban Soós Tihamérét (Nemzetiszocialista nevelés a III. Birodalomban, 1941), melyek tanulsága, hogy csak hazaszerető és családcentrikus leányifjúsággal van jövőnk.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info