A taxisból lett ultracionista főpásztor és az izraeli zászlók alatt fetrengő nyája felső köreihez tartozók tulajdonában lévő Hetek című faliújság erre a hétre is összehozott egy jól összefabrikált, uszító történetet. A legújabb megvilágosodásuk, hogy azért gyilkolta meg CSALÁDTAGJAIT a kulcsi rém, mert az apja közismert antiszemita volt. Nem véletlenül, hogy a liboldó médiavégtermékek csak Csanádként emlegetik cikkcímeikben a gyilkost, ezzel is jelezve gyűlöletüket az ősi magyar név iránt.

Az értelmiségi család Budapestről költözött a Fejér megyei Kulcsra még a nyolcvanas évek derekán, abban a kiáramlási hullámban, amikor sokan kerestek élhető és olcsó zöldövezetet közel a fővároshoz. A családfő, Horváth Ferenc egyke volt, szülei – ismerőseik elmondása szerint – „nagyon intelligens, kulturált, aranyos emberek”, édesapja doktori fokozattal rendelkező egyetemi tanár volt, aki sokat publikált, és tankönyvet is írt.

Úgy tudni, a kulcsi ingatlant a szülők segítségével tudták megvásárolni, ám a telken álló kalyibaszerű hétvégi házba csak a fiatalok költöztek be a nemrég született Renátával. A kislány nagyszülei csak jóval később mentek utánuk Budapestről, a környék addigra felépült leghatalmasabb családi házába, amely még alig élhető, félkész állapotban volt. Ferenc ügyvédnek készült, de nem tudta elvégezni az egyetemet, a jog iránti érdeklődése azonban a későbbiekben is megmaradt.

Felesége, Horváthné Manyika egyik korábbi barátnője elmondta a Heteknek, hogy a nagyvárosokból beköltöző fiatalabb családok felforgatták az álmos falu életét: baráti kört és családcentrikus csoportokat alapítottak, melyek életében „a Feri aktívan részt vett”, családja többi tagját azonban soha semmilyen rendezvényre nem vitte magával.

Zsidózott “ahogy a csövön kifért”

Környezetében ekkor még csak múló rosszullétnek gondolták, hogy a nagydarab, csaknem másfél mázsás férfi folyamatosan zavaros gondolatokkal, a magyarok isteni kiválasztottságáról szóló történetekkel traktálja őket. Bevallása szerint azért választotta Kulcsot letelepedése helyszínéül, mert ez az egyik legősibb magyar település, a letűnt aranykor bölcsője, ráadásul része a Szent András-törésvonalnak. Mindebből a meggyőződését hatalmas vehemenciával, lehengerlő stílusban képviselő férfi a szélsőjobboldali portálokról jól ismert bonyolult és illogikus filozófiai rendszert alakított ki. Nem véletlenül nevezte el legkisebb fiát (későbbi gyilkosát) Csanád Jutasnak.

Összeesküvés-elméleteiben a zsidók voltak a főgonoszok. A család életét belülről ismerő forrásuk szerint minden bajért őket tette felelőssé, és amikor csak lehetett, zsidózott, „ahogy a csövön kifért”. Nem egy falugyűlésen vált nevetség tárgyává a zsidóveszélyre figyelmeztető felszólalásaival. Általában nem nyilvános, fű alatt terjesztett és sokszorosított hírleveleket, nyomtatványokat olvasgatott, melyeket nem egyszer ismerőseinek is figyelmébe ajánlott.

Ezek lényegében arról szóltak, hogy a magyarok Mezopotámia környékéről, a Paradicsomból érkeztek a Kárpát-medencébe, de mivel itt elbánt velük a „föld népe”, nekünk kell korrigálni a méltatlan helyzetet. Nagyszabású tervében a korrekció egyik fontos állomásaként Kulcsot erdélyi családokkal kívánta benépesíteni. Ehhez azonban pénzre volt szükség, méghozzá sokra.

Szocpolcsalás

A család egyik hölgytagjával szorosabb kapcsolatot ápoló forrásunk úgy tapasztalta, hogy a családfő világképében a „szocpolcsalás” elnevezésű pénzszerzési technika nem tűnt súlyos bűncselekménynek, sokkal inkább a magyarság megmentéséért végzett erőfeszítések szolgálatába állított lehetőségnek.

Horváth Ferenc eleinte építési vállalkozóként próbálkozott, néhány megrendelést tisztességesen teljesített is, ám egy idő után átváltott egy „könnyebb műfajra”. Az ezredforduló táján több tucat szegényebb sorsú környékbelinek ígérte meg, hogy ingatlanjuk árából, plusz egy új házhoz felvehető szociálpolitikai támogatásból vadiúj társasházat épít számukra. A legtöbb ház azonban megrekedt a tervezés szintjén, így a reménybeli tulajdonosok hajléktalanokká váltak.

Ismerőse szerint legalább ötven háznak kezdett neki ilyen trükkel, ám azokból csak körülbelül tíz készült el. A félbehagyott épületkezdemények „szellemházak” néven vonultak be a helyi köztudatba. A kár hozzávetőlegesen 200 millió forintra rúgott, és ebbe a sorozatba az is belefért, hogy saját szülei két fővárosi ingatlanát is értékesítette. Ők nem igazán tudtak aztán beilleszkedni a falucska életébe, de mivel kitörési kísérleteik financiális okokból többször is meghiúsultak, így váltak ők is áldozataivá imádott unokájuknak, Csanád Jutasnak.

“Atombuker” fegyverekkel

Amikor alpolgármester (nem kulcsi) bűntársával lebukott, a rendőrök állítólag több fegyvert is találtak a hatalmas ház pincéjében, mely félig-meddig atombunkernek készült. Horváth Ferenc ugyanis így kívánta bebiztosítani helyét egy világméretű kataklizma után a túlélők táborában. A családi házban évekig dolgozó alkalmazottjuk cáfolja a fegyverek létét, elismeri azonban, hogy húsz körüli töltényt találtak a férfi íróasztalában.

Mivel a megkárosítottak helybeliek voltak, a börtönbe került apát elmondhatatlanul szégyellték a gyerekei (Csanád Jutas ekkor tinédzser évei elején járt), akiknek a neve – akaratuk ellenére – több ingatlanos ügylet dokumentumán szolgálta az édesapa érdekeit. Keserűségüket csak fokozta, hogy a családfő megzsarolta őket: ha nem azt mondják a rendőrségen és a bíróságon, amit ő a szájukba rágott, mehetnek utána a sittre.

A család egyfelől a ház rabjává vált, és gyakorlatilag senkivel sem kommunikált, másfelől viszont fellélegezhetett a családfő folyamatos pszichoterrorjának megszűntével. Kevés ismerősük egyikének az tűnt fel, hogy Manyika – „szó szerint tessék érteni, szerkesztő úr” – megfiatalodott, megszépült férje távollétében, felmorzsolt személyisége kisimult, és bizony megfordult a fejében, hogy elválik tőle.

Budapesten fel is kereste korábbi barátnőjét ez ügyben, ám a börtönben tett látogatások alkalmával „urának és parancsolójának” sikerült lebeszélnie tervéről. Ferenc a fegyintézetből az említett hölgyismerősnek is írt levelet, ám a börtönlelkész meg nem nevezett személyiségbeli problémákra hivatkozva óvatosságra intette a segítő szándékú asszonyt. A börtönévek alatt a család nehéz anyagi körülmények közé került a zárolt vagyon miatt, így jobbára a nagyszülők nyugdíjából tengődtek, illetve az idősebbik fiú kalóz CD-inek hullámzó forgalmából.

Óvatos hurrá

Horváth Ferenc arra használta a távollétet, hogy jogi ismereteit tovább mélyítse, majd szabadulása után számtalan pert indított (naponta járt a postára az értesítőkért), melyektől nagyobb összegek beáramlását remélte. Egyik peres fele nem csekély csalódottsággal meséli, hogy még ő vitt be neki jogi szakirodalmat, majd naivsága odáig terjedt, hogy érte ment, és hazafuvarozta korábbi munkaadóját a szabadulás hajnalán. A hazaút azonban arról győzte meg, hogy a férfit nem ösztökélte változásra a büntetés. Sőt! Családja pedig – mivel sejtették, hogy minden folytatódik – óvatos hurrával üdvözölte a ház urát.

A pórul járt jótevő állítja azt is, hogy a héttagú családból senki sem dolgozott, és a lakáson belül is magukra zárt ajtók mögött éltek, egymással alig kommunikálva. A családfőt mindenkinek isteníteni kellett, ellentmondást nem tűrt. A feleség volt barátnője szerint, ahogy mindenkiből, „Csanádból is kiölte a lelket”, az otthoni légkör az őrület határát súrolta, benne volt a levegőben, hogy dráma készülődik.

Egy Horváthékhoz bejáratos ismerős szerint Csanád „aranyos, normális gyerek volt”, aki a „degenerált életvitel és a teljes félrenevelés miatt kattanhatott be”. Úgy látta, nemcsak az apa, hanem a báty is elnyomta a srácot, akinek estin kellett befejeznie a gimnáziumot, a csúcsértelmiségi nagyszülők intő szózatai közepette. Az iskola után ő sem ment dolgozni, belevetette magát viszont a számítógépes játékok világába. Olykor 24 órában gyilkolta virtuális ellenfeleit. Aztán egy napon visszatért a való világba…

HETEK/Szobota Zoltán

Hunhír.info