Dániel Péter ügyvéd a mai nap hőse. Az olvasók szívébe akkor lopta be magát ez a derék hazafi, amikor kaszinótojással demonstrált Orbán Viktor és rendszere ellen. Azóta rendszeresen olvasom a fészbukon szegény ember bejegyzéseit (no meg a hozzászólásokat). Dániel mai jegyzete is elkápráztatott. Ritka az ilyen bátor ember manapság, Dániel igazi mesebeli hős. Mert ki ne tudná: ma, szombaton néhány elvbarátjával gátat vetett a rasszista árnak. A hősök terén maga Dániel volt a gát.

A hírekben olvastam: a szombati gárdarendezvényen megjelent Dániel Péter és néhány elvbarátja is. A gárdistákat a rendőrség nem vegzálta, erre ugyanis semmi ok nem volt. Ráadásul ez a gárda nem az az egyesület, amelyet annak idején a bíróság jogerősen feloszlatott. Dánielék mégis kimentek tüntetni. Hogy miért? Hogy bekerüljenek a hírekbe.

Aztán Dánielünk hazament, leült a számítógépe elé, hosszú és unalmas jegyzetet írt a mai napról. Arról, hogy ő és társai mennyire bátrak voltak. Íme a Hősök tere dánieli szemüvegen át:

„Szégyenletes és barbár szertartás volt, árpádsávos zászlók árnyékában, őrjöngő rasszizmussal és meddő revizionista gondolatokkal fűszerezve. Bakancs csattogás és régi-új nyilas rigmusok adták a zenei aláfestést. Alakul a ’szép-új’ világ, lassan visszaállnak a 44-es állapotok… és nemcsak a Kossuth téren… Ha hagyjuk. /…/

Mi harmincan nem féltünk ma ott. Bátran szembenéztünk az őrjöngő barbárokkal. Nem kértünk a cinkos rendőrség védelméből sem. Bár törvénytelenül körbevettek minket és szabad mozgásunkban korlátoztak. Lelkük rajta…

A magasba emeltük józan tábláinkat és emelt fővel válaszoltunk az új-nyilas mocskolódásokra is. Végül pedig elénekeltük a magyar himnuszt. Az új-nyilas kutyáknak pedig torkára forrt a rasszista csaholás, az antiszemita mocskolódás.

A szemükbe mondtam, hogy Kertész Ákos vagyok én is. De én maradok itthon, mert ez az én hazám is. Mert ’áldjon vagy verjen sors keze’, itt élnem, halnom kell… Ezen pedig nem változtathat senki és semmi. Legfőképpen nem változtathat egy ócska, fasiszta diktátor és a szánalmas, új-nyilas pribékjei.

Jó volt ma a Hősök terén lenni. Jó volt megmutatni, hogy nem ért még teljesen véget a halálra sebzett és megtaposott köztársaság. Nem is fog véget érni soha!”

Ízelítőnek ennyi is elég Dánielünk szövegéből. Hogy milyen nyilas rigmusok csendültek fel a Hősök terén – nem tudom. Hogy a rasszizmus minő őrjöngésben nyilvánult meg – nem tudom. Hogy miféle 44-es állapotok visszatértéről beszél Dániel – nem tudom. De hogy Dániel bátor volt, hősiesen viselkedett, az kiderül a fenti szövegből. Hiszen közölte a rémült nyilasokkal (merészen a szemükbe vágta!), hogy ő is Kertész Ákos. De a másik, idősebb kiadású Kertész Ákossal ellentétben ő marad. Itt kell élnie, halnia.

Kár, hogy a legújabb dánieli hőstettekről nem olvastam a hírekben. Az viszont örömmel tölt el, hogy „józan táblák” emelődtek a magosba. Szép, felemelő pillanat lehetett! Józan táblák a Hősök terén!
Dániel egyébként elmeséli, hogy 1944 telén apai dédszüleit a Dunába lőtték a „korabeli gárdisták”. Ebből pedig ugye az következik, hogy az utódot a mai gárdisták fenyegetik. Ez ugyan így nem szerepel a terjedelmes jegyzetben, de saját írását kommentálva a derék hazafi már ezen a lehetőségen is elmereng. Íme:

„Talán Radnóti sorsa vár rám is, amely dédszüleim sorsa is volt.”

(Szegény-szegény Radnóti! Ki mindenki merészeli szájára venni az ő nevét!) Aztán valamivel később:

„Talán újra kivet magából és megtagad az én hazám…”

Ezen nagyon meglepődtem. Dánielt tehát korábban MÁR kivetette magából és megtagadta a magyar haza. Minő borzalom! Hányszor vetette ki őt a magyar haza és mikor? Egy Dénes Tamás nevű rajongó rögvest Dánielünk védelmére kel, megelőzendő az újabb kivetést:

„Péter, azt NEM HAGYHATJUK!”

A dánieli halálvízió megérintette a derék hazafi több rajongóját is. Egy Jutka Lubi nevű hölgy például már a megoldáson töri a fejét:

„Valyon nem volna célszerű egy komoly nagy antifasiszta nagygyűlést szervezni?”

Igen, ez a megoldás, ez kell a magyarnak! Egy „komoly nagy antifasiszta nagygyűlés”! Vajon – illetve antifasiszta nyelven: „valyon” – hányan állnának ki a Radnóti sorsára vágyó Dániel mellett? Tessék csak megszervezni – célszerűen és komolyan. A puding próbája az evés.

Látjuk, a szombati nap hőse nagyon nekikeseredett, hogy talán újra kiveti őt a haza. Érdekes, néhány órával ezelőtt még bizakodó, örömteli volt Dánielünk. A „millás”-nak becézett tüntetésen természetesen ő is jelen volt, s jelenéséről fényképek is készültek. Az alábbi képet a következő szöveg kíséretében tette föl pénteken fészbukos oldalára:

„Pillanatkép a tegnapi rendezvényről, avagy ’Charlie angyalai’. 🙂
Uraim, azért tudok élni nem? Még forradalmi helyzetben is. 🙂
Köszönet a gyönyörű hölgyeknek ezért a közös képért! Tetszik! 🙂

Forradalmi helyzetben Charlie és bűbájos angyalai. Tetszik?

Szalay László – Hunhír.info