A szombati Szolidaritás-rendezvényre több tízezer embert vártak a rendezők, de reményeikben csalatkozniuk kellett: mindössze néhány ezer honpolgár zarándokolt el a Kossuth térre, ahol – a hírek szerint – beszédet mondott többek között Kornis Mihály író is. Hogy beszélt-e, s ha igen, milyen mondatok hagyták el a száját – nem tudom. Azt viszont tudom, mit mondott a tüntetést beharangozó reklámfilmben: ez a néhány kornisi szó nagyon elszomorított.
Szokásomhoz híven ismét vallomással kell kezdenem: Kornis több írását, könyvét szeretem. Annak ellenére, hogy politikai szerepléseit, megnyilatkozásait mindig idegenkedve fogadtam. Voltak évek, amikor Kornis mintha maga mögött hagyta volna a politikát. De ahogy megbukott a balliberális rezsim, az író ismét aktivizálta magát. Kár. Írni tud, a politika színpada azonban nem az ő világa. Ha erre a színpadra téved, még a szépséges magyar nyelvet – írói munkaeszközét – is elfelejti. Most is ez történt.
A Szolidaritás nevű nem-tudom-micsoda szombati rendezvényét több reklámfilmecske is népszerűsítette. Az egyiken Kornis beszél – nagyon röviden. S magyartalanul. Kornis beszéde keretes szerkezetű. Az alábbiakban korrigálom a jeles író szövegét – megtartva az eredeti keretes szerkezetet.
„Március tíz, Kossuth tér, három óra” – mondja lassan, kenetteljesen Kornis. Ez így nem jó. Sérti a magyar fület. Magyartalan. Korrigálva: „Március tizedike, Kossuth tér, három óra.” Tehát nem „tíz”, hanem „TIZEDIKE”.
„Szolidaritás – azt jelenti: részvét. Azt jelenti: hűség. Azt jelenti: odaadás a nehéz pillanatban.” Nem, kedves Kornis Mihály, ez így nem igaz. Nem részvét, nem hűség. Ez így túl laza, túl elasztikus. A Bakos-féle szótárban (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára) ez áll:
„szolidaritás lat – fr. 1. közös, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás 2. összetartás, közösségvállalás közös érdekek alapján 3. jog egyetemleges, együttes kötelezettség, felelősség.”
Igen, a szolidaritás elsősorban összetartozást, összetartást jelent. Közösségvállalást. Egymás támogatását, segítését. Semmilyen közösség nem létezik szolidaritás nélkül. A nemzet maga is szolidaritás, közös vállalkozás. Illetve annak kellene lennie.
Kornis szavai azonban pontatlanok. Miért? Nem értem.
„Aki fél és meg akarja úszni, egész biztosan nem ússza meg. Aki nem fél és nem akarja megúszni, az megmenekülhet.”
Mit kellene megúszni? Mitől kellene megmenekülni? Nem értem Kornis Mihályt. Nem értem, nem értem. Ami biztos: ő most nem úszta meg. Eltévedt a magyar nyelvben (de még megmenekülhet).
„Március tíz, Kossuth tér, három óra” – hangzik el másodszor a filmecske végén. Nem véletlen baki tehát a kezdő mondat: Kornis tudatosan mond „tiz”-et „TIZEDIKE” helyett – immár másodszor. Kár. Magyar író nemcsak magyarul ír, hanem magyarul is beszél.
Kornis Mihály azonban – magánvélemény jő – jó író. Tessék csak felütni például a „Vigasztalások könyve” című opuszt. Szépségesen szép nyelvi egységeket találunk a könyvben. Íme egy részlet a „Nézz egy angyal szemével” című fejezetből:
„Hogy képesek vagyunk valami nálunk többet elképzelni, feltételezni, helyet adni neki magunkban, ily módon szüntelen tágasabbá tenni a lelkünket, az eszünket, a képzeletünket: ez a lehetőség, én azt hiszem, hatalmas ígéret. Valóban el tudok képzelni olyat, ami meghalad engem. Akkor annak léteznie kell. Bennem. Ám akkor nemcsak az a valami vagy valaki létezik, hanem létezem én magam is, mint olyasvalaki, aki képes meghaladni önmagát. Aki képes nőni.”
A filmkockákon mintha elfelejtette volna Kornis Mihály, milyen is egy angyal szeme. Milyen is egy angyal szemével nézni. Ismétlem, nem való néki a politika. Inkább az írással kellene vigasztalódnia. Ott – magánvéleményem ez, szavatolok érte – tényleg képes meghaladni önmagát.
Szalay László – Hunhír.info
