A HunHír is megírta: Polt Péter legfőbb ügyész leváltotta Falvai Zsoltot – a Budapesti Nyomozó Ügyészség eddigi vezetőjét -, s áthelyezte a Fővárosi Főügyészségre. A pontosság kedvéért idézem, mi olvasható az Ügyészségi Közlöny 2012. évi 1. számának 68. oldalán: „A legfőbb ügyész dr. Falvai Zsolt budapesti nyomozó ügyészségi vezető ügyészt áthelyezte a Fővárosi Főügyészséghez főügyészségi ügyészi munkakörbe.” Új munkahelyén tehát nem vezető lesz a derék férfiú, hanem egyszerű, beosztott ügyész. A hírnek sokan örültek, én azonban többet vártam volna a legfőbb ügyésztől.
Aki követte az elmúlt évek eseményeit, tudja: Falvai Zsoltnak több „zűrös ügye” volt. Már a 2006-os események után is sokat tett azért, hogy hírhedt alakként vonuljon be a köztudatba. Pályájának ezeket a gyanús mozzanatait azonban most mellőzőm. Egyetlen ügyét ismerem alaposabban: a néhai dr. Képíró Sándor elleni hajszában játszott szerepét. Az egykori csendőr százados ugyanis a Falvai Zsolt által összeeszkábált „vádirat” alapján került bíróság elé.
Képírót – amint a HunHír is többször megírta – két hazai segítője közreműködésével Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Center jeruzsálemi irodájának a vezetője „találta meg” Budapesten, s a már akkor is nagyon idős egykori csendőr századost háborús bűnösként tálalta fel a nemzetközi sajtónak. (Zárójelben egy rövid megjegyzés: a holoiparos Zuroffnak Magyarországon két holoiparos-tanonc segített – bizonyára önzetlenül -: Pécsi Tibor és Pető-Dittel Szilvia. Ez a két szégyenteljes alak ma is a Páva utcai „holocaust”-emlékközpont munkatársa, Pécsi például az oktatási programok vezetője. Ennyit a Páva utcai műintézmény komolyságáról, szellemi-erkölcsi színvonaláról.)
Miután a jeruzsálemi bűnöző úgymond Képíró nyomára bukkant, rögvest a magyar ügyészséghez fordult. Évek teltek el, mire a nyomozást végző Falvai Zsolt összebütykölte a „vádirat”-nak nevezett nyelvi képződményt (a vádirat elkészülte előtt is történtek „érdekességek”, például Falvai őrizetbe vette az agg Képírót, de a bukott ügyészke ámokfutásának ezen részleteivel nem traktálom az olvasót). A vádiratot tavaly februárban nyújtotta be a Fővárosi Bíróságnak bukott emberünk, s a bíróság gyorsan cselekedett: júliusban már az ítélethirdetésre is sor került. Aki ismeri a hazai bíróságok tempóját (értsd csigalassússágát), méltán meglepődhetett ezen a gyorsaságon.
De mi a baj Falvai Zsolttal? Miért baj az, hogy vádiratot bütykölt össze? Hiszen ez a dolga, ezért kapja a fizetését.
Falvai Zsolttal az a baj, hogy koncepciós „vádiratot” tákolt össze. Az évekig tartó nyomozás során egyetlen olyan bizonyítékot sem sikerült előbányásznia, amely a háborús bűnösség GYANÚJÁT megalapozta volna. Olyan „vádirat” fűződik a nevéhez, amelynek olvastán nyugodtan kijelenthetjük: kilóg a holoipari lóláb. Ezt az ügyet ugyanis a holdingként működő Holoipari Művek egyik részlege (Zuroff egyszemélyes irodája) kreálta, s ehhez a mocskos akcióhoz zsoldosként csatlakozott Falvai Zsolt. Hogy miért lett holozsoldos, nem tudom. Egyszer majd az is kiderül.
Kérdés persze, hogy a bíróság miért fogadta be a „vádiratnak” nevezett koncepciós, holoipari terméket. Csak találgatni tudok. A tavalyi tárgyalást vezető Varga Béla tisztességéhez kétség sem fér: aki jelen volt tárgyalási napokon, tudja, a bíró úr korrekt módon vezényelte le a pert. S mivel semmi bizonyítékot nem tárt a bíróság elé az ügyészi segédlettel működő holoipari részleg, Varga Béla bíró felmentő ítéletet hozott.
Azt hiszem, Varga Béla bölcs döntést hozott, amikor tárgyalásra alkalmasnak minősítette Falvai Zsolt „vádiratát”, bár bizonyára tudta, hogy a „vádirat” nem felel meg a törvényi előírásoknak, tehát azt vissza kellene küldenie a feladónak. Hogy miért nem tette ezt? Engedjen meg nekem az olvasó egy rövid gondolatmenetet.
A büntetőeljárási törvény lehetőséget ad arra, hogy a bíróság visszadobja a nem megfelelő vádiratot. Mint írtam, Falvai irománya semmi bizonyítékot nem tartalmazott, ezt a holoipari terméket tehát Varga Béla bírónak vissza kellett volna dobnia. De… Varga Béla azt is mérlegelhette, hogy dr. Képíró Sándor idős ember, bármikor meghalhat. Ha tehát visszadobja a vádiratot, telik-múlik az idő, Falvai mester „nyomoz” tovább, s addig „nyomozgat”, míg már nincs ki ellen vádat emelni, mert Képíró Sándor meghal. Varga Béla bíró azonban – gondolom én – tisztában volt azzal, hogy ebben az esetben Képíró Sándoron rajtamarad a bélyeg. Ha meghal a tárgyalás előtt, a zuroffi holoipari söpredék azt fogja mondani: bűnös volt Képíró, a magyar szervek lassúnak bizonyultak, megint megúszta egy háborús bűnös. Varga Béla bíró pedig – gondolom én – nem akarta megadni ezt az örömöt ezeknek az erkölcsi szörnyeknek (Zuroff nevezte erkölcsi szörnynek Képírót, én csak visszaküldöm a minősítést a jeruzsálemi feladónak). Varga Béla bíró tehát befogadta a vádiratot, s – gondolom én – azt mondta magában: „Tűzzük csak ki a tárgyalást, az ügyész által beadott minden iratot, úgynevezett bizonyítékot vegyünk sorba, hívjuk fel az ügyész figyelmét a per során többször is arra, hogy tárja elő még elő nem tárt bizonyítékait, s ha az utolsó fecniig mindent letett az asztalra, akkor kihirdethetjük az ítéletet. Mert ha nincs semmi bizonyíték, felmentő ítélet lesz – nemcsak első fokon, hanem másodfokon is. Ha pedig meglesz az ítélet, újabb pert már nem indíthatnak Képíró ellen.” Ilyesmikre gondolhatott Varga Béla bíró – gondolom én -, ezért olvasott fel a maratoni tárgyaláson annyi – a per tárgya szempontjából – fölösleges iratot. A holozsoldos ügyész pedig pofára esett. Ahogy megbízói is. Nem számítottak ugyanis arra, hogy Varga Béla bíró nemcsak hogy nem holozsoldos, hanem okos is.
A per legérdekesebb mozzanata az ügyész és a védő perbeszéde volt. Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úr beszédét méltán honorálta tapssal a közönség: ez a perbeszéd nemcsak tárgyszerű, hanem méltóságteljes is volt, ráadásul választékos magyar nyelven hangzott el. Falvai Zsolt ügyész beszéde viszont botrányosra sikeredett: egyrészt sajátos, a magyarhoz kísértetiesen hasonlító, de azzal mégsem összekeverhető nyelven beszélt, másrészt olyan megdöbbentő kijelentésekre ragadtatta magát, amelyek méltán váltottak ki (finoman fogalmazva) ellenérzést a hallgatóságból. Egyetlen példát hadd idézzek fel.
A vád egyik „bizonyítéka” egy olyan vallomás volt, amelyet a hírhedt Katonapolitikai Osztályon vettek fel 1948-ban. A védelem – jogszabályi hivatkozással is aládúcolt – érve az volt, hogy a kommunista diktatúra erőszakszerve által fölvett vallomás nem szerepelhet bizonyítékként, hiszen az ÁVH-n, a Katpol-on erőszakkal, kényszer hatása alatt csikartak ki vallomásokat. Falvai Zsolt a perbeszédében viszont azzal érvelt: nem bizonyítható, hogy a Katpol kényszert alkalmazott volna. Ennek hallatán bennem – bennünk – meghűlt a vér. Ismerős érv, ugye? Tudjuk – bár régen volt -, Kuncze Gábor idején a Belügyminisztérium olyan igazolást állított ki, hogy az ÁVH-n az 50-es évek elején senkit sem vertek…
Aki végigülte a kétnapos ítélethirdetést, élvezettel hallgatta, miként szedi ízekre, cáfolja meg Varga Béla bíró Falvai Zsolt botrányos érvét. Felejthetetlen élmény…
Többen megírták már: tavaly nyáron a felmentő ítélet kihirdetésével bődületes pofont kapott a holoipar. Az érdem elsősorban dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úré, de nem szabad megfeledkeznünk Varga Béla bíró úrról sem. Nem véletlen, hogy a bődületes pofon gyűlöletrohamot eredményezett: a holoipari kommandó nemcsak Képírót, a felmentő ítéletet kihirdető bírót, hanem az egész országot gyalázta. Akkor már sejteni lehetett, hogy dr. Képíró Sándor napjai meg vannak számlálva: a per alatt állapota rohamosan romlott, s az egykori csendőr százados a másodfokú tárgyalás előtt elhunyt. Amikor halálhíre megjelent a sajtóban, a züllött Efraim Zuroff azon lelkendezett, hogy ő és csapata is hozzájárult az agg férfi halálához. Zuroff örült Képíró halálának. Érdekes, ettől a gyalázatos kijelentéstől még az a Feldmájer Péter is elhatárolódott, aki korábban szintén ocsmány rágalmakkal illette az elhunytat (ez az elhatárolódás persze csak annak bizonyítéka, hogy a förtelmességnek is vannak minőségi fokozatai, tehát jelen esetben Zuroff förtelmesebbnek bizonyult, mint Feldmájer, ami persze nem jelenti azt, hogy a Síp utcai ember ne lenne kellően förtelmes).
Falvai Zsoltot most „áthelyezte” a legfőbb ügyész, de a holozsoldos ember ma is ügyész. Ez pedig elfogadhatatlan. Itt az idő, ki kell vizsgálni a Képíró-ügy egész folyamatát. Milyen kapcsolatban állt a holoipari művek említett részlegével Falvai? Hogyan fordulhatott elő, hogy ilyen koncepciós vádirat került a bíróság asztalára? Mert azt nehéz elképzelni, hogy egy vezető ügyész ennyire buta lenne. Ki kell tehát vizsgálni, holozsoldosi minőségében milyen törvénytelenségeket követett el Falvai Zsolt, s miért vállalta ezt a gyalázatos szerepet. Önkéntes zsoldos volt (ami ugye elég különös hivatás), vagy netán ellenszolgáltatás fejében vállalta a zuroffi követelések kiszolgálását?
A kérdésekre választ vár a közvélemény. Mert ne feledjük, mi lett ennek a koncepciós ügynek a vége. Fogalmazzunk világosan: állami, pontosabban ügyészi segédlettel halálba kergettek egy idős embert. Dr. Képíró Sándor haláláért ugyanis nemcsak Efraim Zuroff, hanem hazai zsoldosa, Falvai Zsolt is felelős. Nem lehet megspórolni a felelősségre vonást.
Szalay László – Hunhír.info
