A Mecsek oldalában, eldugott kis helyen él Szuzuki Kimijosi, aki a mai napig tanítja a szamurájok harcművészetét. Több mint húsz éve fotóművészként került Pécsre, és itt nősült meg, de ma is anyai nagyapja hagyományát őrzi.

Makita Sigekacu történetét dolgozta fel Az utolsó szamuráj című film, aki a szamuráj társadalom felszámolásakor Hokkaidó szigetére menekült, és hadsereget toborzott a megmaradt harcosokból a császári sereg ellen. A végső tengeri ütközetben csak néhány társával menekült meg. Később a szigeten alapította meg hadművészeti iskoláját, amit ma unokája, Szuzuki Kimijosi tart életben mecseki edzőtermében. Ő őrzi a híres nagyapja több száz éves kardját is.

– Ötéves kisgyermek voltam, amikor elkezdtem a harcművészeti tanulmányaimat. Elsőként dzsúdót, majd kendót tanultam – mondta lapunknak Szuzuki Kimijosi. A második világháború után az amerikai megszállók betiltották a harcművészeteket, ezért csak titokban gyakorolhattam. Apám híres fotós volt, én is fotóművészeti egyetemet végeztem Tokióban. Először fotóriporterként dolgoztam, majd a családi fotóstúdióban, ez ma japán egyik legismertebb hálózata. Örülök, hogy sok fiatalt érdekel a szamurájok múltja és harcművészete, nem merül feledésbe ez a gazdag kultúra.

Bors

Hunhír.info