Csaknem félezer rajongó, érdeklődő előtt adott nagyszabású lemezbemutató koncertet a budapesti Árkádia Mulatóban a Romantikus Erőszak elnevezésű nemzeti rock formáció február 18-án. A rendezvényen teljesen eltűntek a generációs különbségek, hiszen a pattogó, lelkesítő nóták dallamára egyformán táncolt, énekelt öreg, s fiatal, s fordította komolyra a szót, amikor nemzeti sorskérdéseinkről szóltak a rockballadák. A zenekar célkitűzésének megfelelően olyan formában mutatja be a magyar népzenét, és nyúl az ősi hangzásképi gyökerekhez, ahogyan eddig még senki sem próbálkozott az amúgy rendkívül színvonalas magyarországi rockéletben. A magyar duda, a pásztorok, pusztafik hangszere kiemelt jelentőséggel bír az új hanghordozón, reprezentálva ezzel is a hagyományok felélesztésének és folytatásának szükségességét.

A budapesti Árkádia Mulató évek óta ad helyszínt a nemzeti rock rendezvényeknek, amelyek valójában 2002-ben indultak be igazán újra, amikor az örvényesi Koppány-táborban hosszú évek után ismét jelentkeztek az addig alvó zenekarok, és sikerük zöld utat adott a folytatáshoz. Ugyanabban az évben a Magyar Szigeten már ezek a zenekarok vonzották a legnagyobb közönséget és megadták a Kárpát-medencei fiatalság mára meghatározóvá lett találkozójának zenei, hangulati irányvonalát is.

Mára elmondható, hogy a hazai nemzeti rock nemcsak tükörképe felemás társadalmunknak, hanem erőteljesen jelzi azt a szándékot, hogy a kívülről ránk erőszakolt hatások ellensúlyozására a magyar múltba térjünk vissza. Egy több ezer éves nép történelmének ugyanis számos olyan epizódja van, amelyet érdemes, sőt meg kell énekelni, mert a múlt dicsőségének, adott esetben negatív történések, hibáinak és sorstragédiáinak bemutatása is erősítheti a hál Istennek egyre markánsabban alakuló nemzeti öntudatot.

A Romantikus Erőszak bejárta azt az utat, amelyet a hasonló cipőben járó formációk a 80-as évek végétől követtek, vagyis egy külföldi zenei irányzat magyarországi interpretálását alkották meg úgy, hogy legalább olyan egyedi és különleges legyen, mint amilyen egyedi és különleges népünk a jelenlegi Európára jellemző globalista közegben. A jelen minden rezdülése is megtalálható ezekben a szerzeményekben, mert mindig van aktuális politikai mondanivalójuk, és hirdetik azt az alakulást is, ahogyan a magukat jobbítani akaró emberek kapcsolódási pontokat keresnek saját igazuk bizonyításához. A népzene, a mondák, legendák misztikus világa jól kapcsolódhat a rockos megközelítésekkel, mert most is kell, hogy szóljon a verbunk, a toborzó, mint anno a dicsőséges szabadságharc idején, csakhogy most az élet-halál harcát vívó Délvidékről szól a történet.

Minden józan gondolkodású embernek tiltakoznia kell a délvidéki magyargyalázások és brutális kegyetlenséggel elkövetett fizikai bántalmazások ellen, nem beszélve arról, amikor emberéletek is áldozatai lesznek a máig sem feltárt indítékú akcióknak. A zenekar koncertjén kiosztották az együttes legújabb hírlevelét, amelyben Mindszenty József hercegprímást idézik. Mindszenty 1946. július 17-én írt levelet a magyar külügyminiszternek egy újvidéki fogolytáborból megszökött magyar jelentése alapján. A szentéletű kardinális a minimum ötvenezer magyar áldozatot követelő etnikai indíttatású akciókat ítélte el levelében. S hogy mi ennek az aktualitása: Mindszenti rámutat arra, hogy a magyar média és a hivatalos külpolitika meghamisítja az eseményeket, a délvidéki vérengzésekről egyszerűen tudomást sem vesz. Kísért a múlt – jelzi a Romantikus Erőszak, mert hasonló tendenciák figyelhetők meg mostanság is. Ezért is zúzott elementáris erővel a lemezbemutató koncerten az új dal, a Verbunk a Délvidékért.

A zenekar programját az elmúlt időszak hanghordozóinak legsikeresebb dalaiból állította össze, és jóleső érzés volt hallani, hogy a népzenei alapokon nyugvó új szerzemények hangulatában, mondanivalójában is kapcsolódnak a korábbi sikeres dalokhoz, ezeken belül is a rockballadákhoz. Soha nem felejthetjük el, az örök és elpusztíthatatlan rockzenének bármennyire is fergeteges sikerű megoldásai szólalhattak meg a különböző koncertek túlfűtött légkörében, túlfűtött robajjal és dübörgéssel, de a közönség mégis azokat a szerzeményeket fogadta be igazán, ahol adott volt a lassúbb gondolatébresztő alaptéma, és ezt cifrázta a gyorsító ütem.

Az új hanghordozó olyan szempontból is szerencsés, hogy elég nehéz rangsorba állítani az azon szereplő négy dalt. Fülbemászó dallamú és mégis pattogós az a régi betyárnóta, amely emléket állít azon szabadcsapatoknak, amelyek egy emberként hadba indultak Kossuth hívó szavára, szembeszállva az országra törő idegenekkel. Szinte érezzük: megelevenedik a magyar róna, pattognak a karikás ostorok, és a bőgatyás, fokosos fenegyerekek ütik-vágják a gaz labancot. Valamilyen szinten példaképek is a betyárok, akik köptek a pénzváltók törvényére, képviselték a szabadságot, a hagyományokhoz való ragaszkodást, és ha úgy érezték, szembeszálltak a múltat megfertőző hamis újításokkal is.

A Tele van a sötét égbolt című új szerzemény egy gyönyörű széki népdal átirata a líra, az érzelmek hangjára. A zenekar határozottan és merészen nyúlt a régi magyar Himnuszhoz, a Boldogasszony Anyánkhoz, és új, rockos átirata bizonyára megérinti minden magyar lelkét. Őseink az egész Kárpát-medencében a középkortól énekelték ezt a dalt, mert a magyarság évezredek óta kapcsolódik a Napbaöltözött Asszonyhoz. Szent István is azért tudta országát Szűz Máriának felajánlani, és ezt őseinkkel elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony fogalma közel áll a katolikus Szűz Máriához.

Ennek a dalnak ereje van, mert képes átjárni a szívet és a lelket, képes megfékezni a mozdulatot, és képes áhítattá alakítani a dübörgést. Ott, az Árkádiában is megmerevedett a koncertterem, beszélt a csend, amikor mozdultak a karok spontán, ahogy nálunk sajnos még csak nagyon kevés helyen jellemző. A jelenlevők szívükre tették kezüket.

A Romantikus Erőszak új albumáról a Boldogasszony anyánk című dal meghallgatható itt.

G. Kirkovits István