Szombat reggel halt meg dr. Képíró Sándor, s mivel még tartott a sabbat, a gyűlöletzsidók hallgattak. Aztán mikor véget ért az ünnep, megkezdődött a halott gyalázása. A züllött Efraim Zuroff előbb Facebook oldalán mocskolódott, majd késő este a Simon Wiesenthal Központ (SWC) honlapján megjelent a hivatalos közlemény is. Az alábbiakban a zsidó söpredék megnyilatkozásaiból szemelgetünk.

Amikor sabbat elmúlt, Facebook oldalán megszólalt a jeruzsálemi züllött fővadász, Efraim Zuroff. A lehető legrosszabb hírek Magyarországról – kezdte bejegyzését a kipás szörny. Szerinte Képíró halála megfosztotta őket attól az esélytől, hogy a fellebbezés nyomán a magyar bíróság – most, amikor Magyarország demokrácia – újra megállapítsa a volt csendőr százados bűnösségét. Újra – ez a szó a lényeges. Zuroff tehát azt hazudja, hogy korábban már megállapította magyar bíróság dr. Képíró Sándor háborús bűnösségét.

A jeruzsálemi fővadász bejegyzéséhez többen is hozzászóltak. A „Holocaust emlékét őrzők társasága” nevet viselő újvidéki különítmény führere, Alaksandar Veljic több hozzászólást is megeresztett. Szerinte Képíró felmentése az áldozatok leköpése volt, hiszen a néhai csendőr százados több mint 4000 (?!) ártatlan ember halálát követelő népirtásban vett részt. Veljic szerint az a legrosszabb, hogy Képíró szabad emberként halt meg. Az emlékőrzők führere mejegyezte: amit a budapesti tárgyalóteremben lehetett látni, azt üzente, hogy Képíró és társai utódai újra elkövetnék ugyanazokat a bűnöket, ha lehetőségük nyílna rá.
A főemlékőrzőhöz hasonlóan egy Bert Yellen nevű söpredék is több hozzászólással gazdagította Zuroff Facebook oldalát. Yellen szerint az áldozat – Magyarország. „A levegő, a fák, a sziklák soha nem felejtenek” – írta az ihletett ember. Aztán leszállt a költői szférákból a hozzá jobban illő pöcegödörbe, s így kommentálta Képíró halálát: „Bárcsak megrohadna a pokolban.” Yellen reagált Veljic szavaira is, aki szerint az a legrosszabb, hogy dr. Képíró Sándor szabad emberként halt meg. Yellen szerint ez nem igaz, Képíró nem volt szabad ember: „Úgy halt meg, mint egy állat – függetlenül attól, mit mondott a bíróság.”

Néhány órával később Efraim Zuroff újabb szöveggel ajándékozta meg híveit. Közölte: az egyetlen vigasz a borzasztóan nagy csalódást keltő halálhírben, hogy az ügyvéd (értsd: dr. Zétényi Zsolt) nyilatkozata szerint a bírósági tárgyalás károsan hatott dr. Képíró Sándorra, aláásta az egészségét. Ez az igazság pici győzelme – kommentálta az ügyvéd úr szavait a gyűlöletzsidó. Zuroff tehát örül annak, hogy a per alatt rohamosan romlott a néha csendőr százados állapota.

A hozzászólások most sem maradtak el. Csupán egyetlen bejegyzést idézek, egy Joseph Emmanuel nevű, genetikusan gyűlölködésre kiválasztott alak rövid mondatát: „Képíró neve örökre összefonódik a náci történelemmel.” Hogy Emmanelé mivel fonódik össze, azt most ne részletezzük.

Éjfél közeledtén végül a Simon Wiesenthal Központ (SWC) honlapján is megjelent a hivatalos közlemény, melynek már a címében „mély csalódottságának” adott hangot a szervezet amiatt, hogy dr. Képíró Sándor a felmentő ítélet elleni fellebbezés elbírálása előtt meghalt.

A közlemény szerint a bíróság felmentő ítéletében azt állapította meg, hogy bár „Képíró nem ártatlan, az ügyészség elmulasztotta meggyőzően bizonyítani a bűnösségét”. Milyen szép, talmudista zagyvaság! Akit felmentenek, az ártatlan. Ha nem lenne az, elítélnék. Hogy milyen indokkal mentik föl a vádlottat – a végeredmény szempontjából lényegtelen. A világ minden államában alapelv, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme – amíg jogerősen el nem ítélik. A gyűlöletzsidókat ez persze nem érdekli: akit kiszemelnek, az nem menekülhet. Még holtában is gyalázzák.

A közlemény idézi Efraim Zuroffot, aki szerint a felmentő ítélet nemcsak az igazságszolgáltatás „borzalmas paródiája” volt, amely megsértette az áldozatok emlékét, s bátorítja azokat, akik tagadják Magyarország részvételét az ún. „holocaust” idején elkövetett bűncselekményekben, hanem ellenmondott a terjedelmes történelmi és jogi bizonyítéknak, melyek nagy része az eredeti, 1944-es ítélet alapját képezte.

A külföldi olvasó készséggel elhiheti Zuroff hazugságait, hiszen nem ismeri az ügyet. Aki végigkövette a Képíró-per tárgyalási napjait, tudja: semmilyen bizonyítékot nem tudott föltálalni az ügyészség. Az „eredeti”, 1944-es ítélet alapját képező állítólagos bizonyítékok nem léteznek, ezekből egyetlen sajtcédulát sem tudott prezentálni az ügyész szerepét nagyon silányan alakító, Falvai Zsolt névre hallgató kreatúra. S bár többször is leírtuk, kénytelenek vagyunk újfent hangsúlyozni: az „eredeti”, 1944-es ítéletet megsemmisítették, jogilag tehát nem létezik. Úgy kell kezelni, mintha meg sem született volna. Dr. Képíró Sándor tehát büntetlen előéletű volt – mindhalálig. Ezt egyébként bírósági végzés is kimondta. Kár, hogy erről mélyen hallgat a zuroffi horda.

A nácivadász központ közleménye sajnálatát fejezi ki azért, hogy Képíró Sándor a másodfokú eljárás előtt meghalt. Szerintük ugyanis várható volt, hogy néhány héten belül a másodfokú bíróság megváltoztatja az ítéletet. Az SWC tehát nagyon csalódott, hogy Képíró „halála meggátolta az elítélését és megbüntetését”.
A zuroffi horda nem tudja megemészteni, hogy a magyar bíróság – pontosabban a Varga Béla bíró úr vezette tanács – felmentette a hamis vádak alól dr. Képíró Sándort. Közleményükben azt sugallják, hogy az ügyészi fellebbezés nyomán minden bizonnyal elítélték volna a volt csendőr századost – de a halál sajnos közbeszólt. Aki ismeri az ügyet, tudja: másodfokon sem ítélték volna el dr. Képíró Sándort, mert a koholt vádat semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. Ilyen egyszerű ez.

Dr. Képíró Sándor eltávoztával a zuroffi horda halottgyalázó ámokfutása bizonyára még nem ért véget. Az újabb fejleményekről is igyekszünk majd tájékoztatni a kedves Olvasót.

Falusy Márton – Hunhír.info