Életének 98. évében szombat reggel meghalt Képíró Sándor volt csendőr százados – ezekkel a szavakkal kezdődik az MTI által kiadott közlemény, amely 10 óra 45 perckor került fel a távirati iroda honlapjára. A rövid szöveget szinte minden médium átvette. Kár volt. A nevében magyar MTI-nek ugyanis sikerült a nagy „bravúr”: még holtában is rágalmazta dr. Képíró Sándort. Ezt a bűnt nem lehet szó nélkül hagyni. Az MTI közleményének végén az olvasható, hogy évtizedekkel ezelőtt két eljárás is zajlott dr. Képíró Sándor ellen: 1944-ben hűtlenség miatt 10 évre ítélték (ezt az ítéletet „a német megszállás után érvénytelenítették”), majd „1946-ban a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt”. Ezzel az állítással zárul a közlemény, az olvasó emlékezetében tehát az marad meg, hogy egy igazi háborús bűnös hunyt el ma reggel Budapesten.

Az MTI közleményét szinte minden médium átvette, így a nem létező 1946-os ítéletről szóló hazug mondat olvasható többek között a HVG, a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, az atv, a Hír TV, az Echo TV honlapján. Igazi népfrontos egység jött létre: a bal- és a jobboldali médiában egyetlen újságíró sem akadt, aki ezt a rágalmat törölte volna az MTI-től átvett szövegből. Szomorú.

A fő ludas persze a magát magyarnak nevező távirati iroda. Nemcsak az a munkatárs a bűnös, aki a nem létező 1946-os ítéletre való hivatkozást a közlemény végére illesztette. Ezért a rágalomért az intézmény vezetője is felelős, hiszen a munkatársak kiválasztása az ő hatáskörébe tartozik. Illő lenne hát, ha Belénessy Csaba vezérigazgató benyújtaná a lemondását. Jobb helyeken ez így szokás.

Az MTI közleménye ugyanis azt állítja a ma reggel elhunyt volt csendőr századosról, hogy egyszer már elítélték háborús bűnök miatt. Tudjuk, ez nem igaz. Tudjuk, hogy ez aljas rágalom. Az MTI-nek sikerült úgy tálalnia a halálhírt, mintha egy valódi háborús bűnös távozott volna az élők sorából. Ez a „hiba” nem lehet véletlen – ez a gyalázat nem maradhat következmények nélkül.

Tudjuk, hogy az 1946-os nem létező per és ítélet legendája a züllött nácivadásztól, Efraim Zurofftól származik. Igaz, az utóbbi időben már ő sem hivatkozott erre az állítólagos ítéletre: ráébredt arra, hogy ami nincs, arról nem lehet beszélni. Hazai segítője, Pécsi Tibor azonban még idén februárban is az 1946-os ítéletről fecsegett az atv stúdiójában – minden következmény nélkül. A rágalmazó Pécsi a Holokauszt Emlékközpont munkatársa – az oktatási programok felelőse. Állítólag „történész”. Súlyos felelősség terheli azért, hogy a nem létező 1946-os ítéletre sűrűn hivatkozott és hivatkozik ma is a hazai és külhoni média.

Karsai László azok közé tartozik, akik kezdettől fogva keményen kritizálták a zuroffi vadászatot. Jóval a Képíró-ügy előtt, még 2004 augusztusában a következőket írta az ÉS hasábjain:

„Nemcsak én bíráltam ezt a vérdíjas akciót. Ungváry Krisztián történész, Révész Sándor szerkesztő és más publicisták is hozzám hasonló álláspontot képviselnek. A Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ történészei vagy a Yad Vashem Archives Magyarországi Kutató Csoportjában dolgozó történészek szintén velem értenek egyet.”

Karsai tévedett: a Páva utcai intézményben dolgozó Pécsi Tibor és kollégája, Pető-Dittel Szilvia is segítette Zuroff „munkáját”, mindketten szerepet vállaltak ebben az aljas vadászatban. Mindketten sokat tettek azért, hogy megkeserítsék és tönkretegyék a büntetőjogi értelemben bűntelen dr. Képíró Sándor utolsó éveit. Ez a két bűnös ma is a Páva utcában dolgozik.

De nemcsak Efraim Zuroff, Pécsi Tibor, Pető-Dittel Szilvia követtek el súlyos bűnt dr. Képíró Sándor ellen. Az ügyészség gyalázatos szerepét sem lehet elhallgatni. Egyrészt évekig elhúzták a külső nyomásra megindított ún. „nyomozást”, másrészt olyan vádiratot tákoltak össze, amely alapján normális országban nem lehetne vádat emelni senki ellen. A Falvai Zsolt ügyész által jegyzett, „vádiratnak” nevezett fércmű is magán hordozza a bűn jegyeit: a vádat ugyanis semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. Falvai ügyész hamis, koholt vádat fogalmazott meg, s ez a tény sem maradhat következmények nélkül. A hamis vádat ugyanis a törvény bünteti.

Aki végigülte a Képíró-per tárgyalási napjait, látta, hogyan romlott folyamatosan dr. Képíró Sándor állapota. Ilyen aljas ügy egy fiatal szervezetet is megviselt volna. A volt csendőr százados tehát nem élte meg a másodfokú tárgyalást, perét meg fogják szüntetni. Ami azt jelenti: jogerősen nem mentette fel a bíróság dr. Képíró Sándort a háborús bűntett hamis vádja alól. Előre borítékolható, hogy a zuroffi társaság éppen ezt fogja hangsúlyozni, s holtában is rásütik majd a háborús bűnösség bélyegét.

Ne engedjük, hogy így legyen. Azt se engedjük, hogy az MTI rágalmazó közleménye következmény nélkül maradjon. Ami történt ugyanis – a hatályos Büntető törvénykönyv 181. paragrafusa szerint kegyeletsértés. Nem maradhat büntetés nélkül.

Mindezek után némuljunk el egy időre, s ki-ki hite szerint gondoljon a ma reggel elhunyt dr. Képíró Sándorra.

Aztán hallgassuk meg Gabriel Fauré gyönyörű Requiemjének záró, In Paradisum kezdetű tételét. (A szöveg magyarul körülbelül így hangzik: „A mennyországba vezessenek az angyalok, érkezésedkor fogadjanak téged a vértanúk, s vigyenek be e szent városba, Jeruzsálembe. Az angyalok kara fogadjon téged, és Lázárral, az egykori szegénnyel nyerd el az örök nyugodalmat.”)

Dr. Képíró Sándor ma visszaadta lelkét Teremtőjének. Requiescat in pace.

Falusy Márton – Hunhír.info